Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-221

Î5â À nemzetgyűlés 221. ülése 1924, megválasztott lelkésze. — Barthos Andor: Ez megint olyan beszéd, mint a délelőtti! — B. Podmaniezky Endre: Kár birálni a dolgot, ne menjünk belé a bírálatba!) Ha egyszer valakit egy erkölcsi testület, vagy pedig egyházi közösség állásától, tisztségétől megfoszt azzal az indokolással, hogy arra méltatlanná vált, ugy az egyházközösség őt többé ebben az állásában, hasonló minőségben nem aeceptálhatja. (Zaj. Ellenmondások jobbfelől. — B. Kaas Albert: Erről nem szólhat az, aki nem ismeri az egyházi törvényeket. — F. Szabó Géza: Ez a különbség; a református egyház törvényei szerint igen!) Ez az, amire én kitérni akarok, mert saját egyházamnak szabályait igenis jól ismerem. Jánosi Zoltánra, nézve egyházi felettes hatósága által az mondatott ki, hogy abban az állásában, amelyben volt, nem kívánatos tovább a működése, de nem mondatott ki általában véve, hogy őt papi tisztségétől, működésétől és papi jellegétől fosztják meg. A biráló bizottságnak feltétlenül kötelessége lett volna megvizsgálni azt, hogy általában megfosztatott-e Jánosi Zoltán papi állásától, vagy pedig csak ilyen korlátolt értelemben hoztak határozatot. Ennélfogva t. Nemzetgyűlés, ő tényleg az állásától nem fosztatott meg. (Felkiáltások a jobboldalon: Dehogy nem! ~~ B. Kaas Albert: Hogy lehet ilyet mondani, hogy lehet ilyet beszélni? — Fáy Gyula: A választáskor meg volt fosztva ! — F. Szabó Géza: Nincs jogunk ezt birálni!) Ö csak egy bizonyos korlátolt parochiában viselt állásától mozdittatott el és fosztatott meg, papi mivoltától ellenben, attól a jogosítványától, hogy ö, mint református lelkész Magyarországon tovább működjék, nem lett megfosztva. (Barthos Andor.Legyen lelkész, mondja, hogy ne legyen. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (B. Prónay György: Az állásától meg lett fosztva, jellegétől nem!) Szakács Andor: Mivel őt kizárólag debreceni papi állásából mozdították el, ellenben lehetővé tették azt, hogy az ország bármely más reforma* tus egyháza őt megválassza amint tényleg mégis választották — igenis, én kötelességemnek vélem és érzem azt, hogy a bírálóbizottságnak ez ellen a döntése ellen a legsúlyosabb kifogást emeljem. (Élénk felkiáltások a jobboldalon: Nem lehet!) Már most legyen szabad állást foglalnom Szabó képviselőtársamnak azzal az argumentációjával szemben, amikor ő Bán ff y Dezsőre, és más régi régmúlt tekintélyekre hivatkozik. (Barthos Andor: Pl. csak Szilágyira az is volt valami! — Erődi-Harrach Tihamér: Sohasem múlik el, Szilágyi Dezső, mindig tekintély marad ! — Esztergályos János: Mikor a házszabályok magyarázatáról volt szó, akkor nem volt tekintély? — ErődiHarrach Tihamér: Akkor is! Mindig!) Én t,Nemzetgyűlés, meghajlok Szilágyi Dezső tekintélye előtt, ugyebár, ez kötelességem is, azonban engedjék meg nekem, hogy Bánffy Dezsőnek mint tekintélynek ebben a kérdésben való felhívása reám valami különös hatással nincs. (Barthos Andor: Csak Károlyi Mihályé!) Amennyiben ő neki van igaza, azt is van bátorságom mindig megmondani. (Beck Lajos: Helyes!) De a mindenkori előző miniszterelnökök egy idegen rendszernek voltak exponensei ebben a Házban. (Barthos Andor: Bánffy Dezső is?) Nagyon jól tudjuk, hogy még ezeket a kérdéseket is egyoldalulag és pártérdekek szerint kezelték és fogták fel, ugy, hogy ezeket én jogérvényes precedenseknek el nem fogadhatom. De nem is az eddig hallottakban rejlik a kérdés tulajdonképeni merituma, hanem abban, amit igen tisztelt Benedek képviselőtársam itt a Házban is előadott, hogy t. i. az eljárás során, az ítélet meghozatala előtt a bíráló-bizottság nem alkalmazévi január hó 11-én, péntehen. kodott a házszabályok által előirt eljárási rendnél és formaságokhoz. Már pedig, ha nekünk egyáltalában be kell, hogy jelentessék a biráló-bizottság döntése, akkor ez magában rejti azt a jogunkat, hogy ha megsértve látjuk a házszabályokat, akkor jogunk és kötelességünk a biráló-bizottságot uj eljárásra utasitani. Az én felszólalásom tendenciája az, hogy miután Benedek János t. képviselőtársam előadásából igenis meggyőződtem arról, hogy a biráló bizottság nem házszabályszerüen kezelte ezt a kérdést, ezt az ügyet nem házszabályszerüen döntötte el, csatlakozom az ő javaslatához, hogy az ügy adassék vissza a biráló bizottságnak, hogy házszabályszerüen intézze el és terjesszen uj jelentést a Ház elé. Elnök: Rassay Károly képviselő ur a házszabályokhoz kért szót! ßassay Károly: T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk! Halljuk!) A magam részéről csak pár percre kérem a nemzetgyűlés türelmét annál is inkább, mert a kérdésnek érdemi részéhez — amint ehhez tényleg nincs joga a nemzetgyűlésnek (Ugy van! a jobboldalon!) — a magam részéről sem kívánok hozzászólani. Nem teszem tehát vita tárgyává azt sem, hogy a szóbanlevő képviselő ur viseli állását vesztette-e el, vagy pedig hivatalvesztésre ítéltetett, mert végeredményben ezen fordul meg az a vita, amely itt a képviselő urak között, akik előttem felszólaltak, lefolyt. Hogy a rendelet értelmében, amely az eljárás alapjául szolgált és a semmiségi okokat megállapítja, miképen kell elbírálni ezt az esetet, ez tényleg a biráló-bizottságra tartozik, ebbe nekünk beleszólni nem lehet. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Amiért felszólalok, az kizárólag az, hogy az zal a jogi állásponttal szemben, amelyet Szabó t. képviselőtársam itt kifejtett, (Halljuk! Halljuk!) hogy nekünk a bizottság határozatával szemben nem volna megfelelő eljárási jogunk abban az esetben sem, ha házszabálysértést állapítanánk meg, ellenvéleményt jelentsek be. Nemcsak azért, mert mint igen helyesen mondották — a múlt ban precedens volt arra, hogy a házszabályok megtartásán ilyen esetben is őrködött a Ház plénuma, a Gabányi-féle esetben, amelyre Benedek t. képviselőtársam utalt, — utalhatnék az elmúlt nemzetgyűlés alatt Drozdy t. képviselőtársam mandátumának megsemmisitésével kap csolatosan kifejlődött vitára, amelyben ugyanezt az álláspontot tette magáévá Gaal Gaston t. képviselőtársam, aki itt a Ház bizalmából hosszú ideig a Ház szabályainak hivatalos őre volt, — hanem szükségesnek tartom erre utalni azért is, mert rendkívül veszedelmes precedensnek tartanám ennek az álláspontnak hivatalos dekretálását. Végeredményben a biráló bizottság pártbizottság, amelyet a Ház többsége választ meg, amely nem sorshúzás utján jön létre (Felkiáltások jobbfelől: De esküszik!), tehát Ítélkezésének nincs meg az az attribútuma, amely a kir. Curia Ítélkezésénél fennáll. (Felkiáltások a jobboldalon: Esküt tesz!) Én igen nagyra beesülöm az esküt, de akkor t. képviselőtársaimtól azt kérem, hogy méltóztassék az esküt valóban ilyen fundamentumnak tekinteni és ne méltóztassék a biráló bizottságok összeállitásánál az eskü mellett arról is gondoskodni, hogy azért mindig biztosítva legyen a többségi párt majoritása. {Zaj. — F. Szahó Géza: Ez a parlamenti szokásból folyik! — Barthos Andor: Ez mindig így volt! Természetes! — Kuna P. András: Gyanúsítás!) Nem akarok vitatkozni afelett, hogy ez az eljárás helyes-e vagy nem helyes, hogy a biráló bizottságok a házszabályok szerint választatván, végeredményben a többségi akarat alapján alakit-