Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.
Ülésnapok - 1922-221
A nemzetgyűlés 221. ülése 1924. tehát, hogy köztisztviselők számára 60.000 korona egy öltözet varrásának ára és erre özönlöttek hozzá a köztisztviselők. Megidézte a szakosztály és kérdőre vonta, hogy meri a megállapodást igy kijátszani. Erre azt felelte, ja, uraim, nekem hét gyermekem van, nem tudom őket ebből fentartani. Most az az eredmény, hogy azelőtt kéthetenként ha kapott megrendelést egy öltöny ruhára, jó volt, most pedig negyedmagával dolgozik és van becsületes betevő falatja a családjának. Propper igen tisztelt képviselőtársam fejtegetéseinek egyik részére óhajtanék még- csak egy igen rövid megjegyzést^ tenni. Tudniillik, amikor az 1514. évi Dózsa-féle lázadást szépen levezetve, kimutatta, hogy Mohácsnak milyen köze van Trianonhoz, Trianonnak a mai időhöz, legyen szabad erre meg\i egyeznem, hogy 1514. évi magyar jobbágylázadás kora mégis egészen más idő volt, mert hiszen győzelem esetén a jobbágyok lettek volna az urak, vagy legalább is kicsikarták volna az emberség*esebb bánásmódot, mig ellenben a mai forradalmárok győzelme esetén, hogy mi történnék, azt láttuk az 1919. március 21-én kezdődő szomorú, de hála Istennek rövid korszakban. (Peyer Károly : Sokáig meg lehet-e még" élni ebből a politikai tőkéből ?) Nekem akkor az ötlött az eszembe, hogy vájjon a Propper t, képviselőtársam által elmondott viselkedése Zápolya Jánosnak mennyiben hasonlitható össze a mai helyzettel. Innen, erről az oldalról megtalálom én is rá a formát. Zápolya János nem messziről hallgatva az ágyuk dörgését, inert hiszen meg volt győződve arról, vagy legalább is az volt a gondolata, hogy ha Lajos király elvész, utána ő következik. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Szóval Budaörsről beszél!) Nem Budaörsről beszélek. Bethlen István gróf épen ugy küzd itten, mint akkor Lajos király, a magyar nemzetért, hogy végre-valahára legalább megállítsa azon a lejtőn, amelyre ez a szerencsétlen nemzet rácsuszott, s akkor Propper képviselő ur és a többi igen tisztelt társai nem is olyan messziről, mint Mohács van Szegedtől, hanem csak a balsarokból nézik és lesik, hogy ő miképen vérzik el a nagy harcban és miképen jöhetnek ők uralomra. Tehát a hasonlat ez. Zápolya János török segítséggel akart magyar király lenni, a tisztelt túloldal pedig szintén külföldi segítséggel... (Esztergályos János : Ne hazudjon ! — Peyer Károly : Ne hazudjon, ne rágalmazzon ! — Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! (Szeder Ferenc : Szemtelenség*, gazság ilyet mondani. Nem akarunk külföldi segitséget, — Barthos Andor : Micsoda hang ez !) Szeder képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasitani. — (Barla-Szabó József ; Ez a hang a szakszervezetbe való ! — Peyer Károly : Ugy van, de hazudni nem szabad ! ^ — Szeder Ferenc : A bajorokat kik akarták idehozni segítségül 1 — Barthos Andor : Ne verje a padot!) ^ Szeder Ferenc képviselő urat kérem, méltóztasséi" ••sendívseu vise'.kelni« mert különben kénytelen leszek a képviselő urat újból rendreutasítani. — (Kuna P. András : Ká akar szolgálni a megválasztására. — B. Podmaniczky Endre : Korcsmáiba való viselkedés ! — Nagy zaj.) Szabó István (sokorópátkai) : Miért értenek engem félre igen t. képviselőtársaim ? Hiszen annyiszor hivatkoznak külföldi összeköttetéseikre és annyiszor hangoztatják, hogy valami koncentrációs kabinet a kölcsönnek évi január hó 11-én, pénteken. 145 feltétele. Én csak arra akarok rámutatni, hogy az a külföldi segitség alighanem csődöt mondott, s ha csődöt nem mondott... akkor használják fel a nemzet érdekében. (Peyer Károly : Beszéljen világosan •§>' ne ilyon burkoltan !). De csődöt mondott és itt a német példára gondolok, mert ha valóban ugy volna, amint állítják, aligha hagynák a német proletárok sok ezreit éhen meghalni. A nyugati munkásoknak most már hatalmon lévő munkáspártjai bizonyára segítségére sietnének elvbarátaiknak. Vagy nem akarják tenni, vagy nincs erejük; tehát akkor mi is vajmi keveset várhatunk tőlük. (Peyer Károly:, Mondja meg a ministerelnöknek, hogy ne kérje. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Szabó István ( sókor ópátkai): Végezetül legyen szabad még" csak azt megemlítenem, hogy tiz keserves esztendő múlt el azóta, hogy a magyar sólyommadár szárnya le van kötve, tiz esztendeje van béklyóban a magyar mezőgazdaság. Már egyszer szabadulni vágynánk, levegő után vágyódnánk. Én nem kételkedem benne, tudom biztosan s meg yagyok róla győződve, hogy a kormány látja, ezt, Arról is meg vagyok g*yőződve, hogy akar és fog is segíteni a bajunkon. Épen ezért rendíthetetlen bizalommal viseltetem iránta s a javaslatot megszavazom. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon. A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Bodó János jegyző: Klárik Ferenc! Klárik Ferenc : T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassanak megengedni, hogy mielőtt beszédem tulajdonképeni tárgyára reá térnék, néhány szóval feleljek az előttem felszólaló sokorópátkai Szabó István t. képviselőtársamnak. Ö beszédének egyik részében Kabók képviselőtársamnak felszólalásával foglalkozva, egy kijelentést tett, amelj^ kijelentés semmi körülmények között sem fedheti a valóságot. (Kabók Lajos : Kitekerte a nyakát !) Még sokorópátkai t. képviselő urnák is lehetetlenség elképzelnie azt, hogy egy szociáldemokrata képviselő akkor, amikor az ország szine előtt, itt a nemzetgyűlésen, ezen a komoly szószéken kijelentéseket tesz, akkor ő kijelentésében az ipari munkást fölébe helyezhette vagy helyezte volna a földmivelőmunkás proletárnak. (Szabó István (sokorópátkai): Majd a napló megmondja!) Ö munkásokról beszélt, s amikor munkásokról beszélt, természetszerűleg beleértette ebbe ugy az ipari, mint a földmivelőmunkást, de beíe értette a szellemi munkást is, aki munkává 1 keresi a mindennapi kenyerét, tehát egyébként vagyontalan. Hiszen ha Kabók képviselőtársam arról beszél itt, hogy ezek a munkások pedig el vannak nyomva, akkor százszorosan beszélhetett épen a földmivelőmunkásokról; (Szakács Andor : Ez igaz !) mert ha az ipari munkás el van nyomva, mint ahogy el van nyomva gazdaságilag és politikailag — sokkal, de sokkal nagyobb mértékben el van nyomva a földmivelőmunkás. Aki hát ezeknek a munkásoknak az elnyomatásáról beszél, feltétlenül azzal a kifejezett gondolattal beszél róla, hogy ebben benne vannak azok a szerencsétlen emberek is, akik ott robotolnak künn a szántóföldeken, épen ugy, mint azok, akik bent robotolnak a bányák mélyében, épen ugy, mint azok, akik ott robotolnak a műhelyekben és a gyárakban, de épen ugy, mint azok, akik dolgoznak és robotolnak különböző irodákban is. Sokorópátkai Szabó képviselő ur beszédé20*
