Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-221

ÍS4 Á nemzetgyűlés 221. ülése 1924, Ha a becsülettel és tisztességgel megindult keresztény nemzeti irányzat ma az akadályok ezrein bukdácsol, ezt elsősorban ezek az álhősök okozzák. (Ugy van! jobb/elől.) Ök az okai annak, hogy ma a keresztény nemzeti irányzat nem jelent megnyugvást, nem .ielent haladást és konszolidációt, hanem jelent fájdalmas, folyton-folyvást a régi sebekből felfakadó, mondhatnám, talán társadalmi anarchiát, amely nem tud áttérni a végleges konszolidáció útjára. Miért? Mert minden politikusnak, aki ellensége ugyan minden erőszaknak, atrocitásnak, de mert keresztény és nemzeti programot vall, folyton a fejéhez vágják, hogy: ezek a ti embereitek, ezek a ti védenceitek, ezekért ti vagytok felelősek! (Szomjas Gusztáv: A védenceket becsukatjuk ! ) T. Nemzetgyűlés! A külföldi kölcsön ma ugy van beállitva az ország közvéleménye előtt, hogyha nem kapjuk meg a külföldi kölcsönt, akkor jön a vízözön, jön a katasztrófa és elpusztulunk. (Szomjas Gusztáv: Legalább eddig ugy látszik!) Ugy hallom, az igen tisztelt képviselő ur is ezen a nézeten van. Én, méltóztassék megengedni, más nézeten vagyok. Mindenekelőtt kiemelem itt hangsúlyozottan, hogy nem méltóztatnak szerencsés propagandát csinálni a magyar nemzet érdekének, amikor mindenfelé azt hangoztatják, hogyha nem kapjuk meg a kölcsönt, akkor végünk lesz. Nem lesz! Ennek az egész ^nemzetgyűlésnek egyhangúlag csak egy álláspontja lehet, az, hogy mi meg tudunk állni külföldi kölcsön nélkül is és nem hagyjuk magunkat senkitől megzsarolni, (Ugy van ! a balközépen.) akár a Népszövetségnek, akár jóvátételi bizottságnak, akár n agyán tán tnak. vagy akár kisántántnak hívják is. (Nánássy Andor: El méltóztatik ezt hinni, amit méltóztatott mondani? — Meskó Zoltán: Elhiszi! Nem mond mást, mint amit vall!) T. képviselő ur! Ha ön engem azzal gyanúsít meg,... (Nánássy Andor: Nem gyanúsítok!) hogy olyasmit mondok, amit magam nem hiszek, akkor nagyon téved. Nekem egy hibám volt egész politikai pályafutásom alatt, az, hogy nem csináltam titkot abból, amit gondolok és érzek. Ha ön bántani akar, talál a politikai müködésemiben olyan pontokat, amelyeket könnyebben vághat a fejemhez, mint ezt. (Nánássy Andor: Igazán nem keresem!) A pónzügyminister ur előadása szerint a külföldi kölcsön csak arra jó, hogy költségvetésünk deficitjét eltüntessük és két és fél év alatt államunk háztartását rendbehozzuk. De ugyanakkor megállapítja, hogy a külföldi kölcsön perfektuálása előtt még fel kell vennünk, illetőleg elő kell teremtenünk körülbelül 800 milliárd koronát. Ezt az összeget három részletben óhajtja előteremteni: 400 milliárdot a bankóprés utján, egy, még bizonytalan összegű részt belföldi kölcsön utján, a harmadik részt pedig remélt előlegek felvétele utján. A pénzügyaninister urnák ebben a számításában egy kis hiba van, amennyiben ezeknek az approximativ tételeknek megállapításánál az igen t. pénzügyminister ur — erre fel is hivtam a ministerelnök ur figyelmét a pénzügyi bizottság ülésén, — nem vette számításba a drágulási koefficiens hatását. Mert ha most februárig 400 milliárdos infláció-injekció jön, ez feltétlenül nagy drágulással fog járni, és végeredményben nem 800 milliárdra lesz szükség a külföldi kölcsön felvételéig. Lehet, hogy tévedek, lehet, hogy számításaim nem helyesek, de attól félek, hogy ez a kerekszámban egy billió fel fog emelkedni talán másfél billióra is adévi január hó 11-én, pénteken. dig, amíg a külföldi kölcsön előteremthető lesz. Mi kapunk, — vagyis engedélyt kapunk netto 250 millió aranykorona felvételére. Nem kölcsönt kapunk, erről majd csak márciusban kezdődnek a tárgyalások; a ma publikált jegyzőkönyv alapján mi csak engedélyt kapunk egy ilyen kölcsön tárgyalására. Ha kereken számítom, — ma nincsen tulajdonképen hivatalos kurzus, amelynek alapján átszámíthatnám, — ez a 250 millió aranykorona is talán másfél billió. Hogyan áll tehát a dolog. Nekünk az egész háztartásunknak, — nem gazdasági életünknek, hanem csak költségvetésünknek rendbehozatalára, — szükségünk van, ugylátszik, három billióra a mai számítás szerint, amelynek első felét nekünk kell előteremteni, s ha rendben vagyunk, akkor a másik felét felvehetjük a külföldi piacon. A legnagyobb csodálkozásomra a ministerelnök ur tegnap, mikor Apponyi képviselő urnák felelt, azt mondotta, hog*y ezt a kölcsönt ő is csak átmeneti segítségnek tekinti, amely távolról sem elegendő ahhoz, hogy egyszersmind a termelést is megindítsuk és egész közgazdaságunkat rendbehozzuk. Én tehát nagyon veszélyes vállalkozásnak tartom, hogy a ministerelnök ur és az igen t. kormány azzal a meggyőződéssel fog hozzá ehhez a nagy munkájához, hogyha nem kapjuk meg a külföldi kölcsönt, akkor jön az özönvíz. Én szeretném innen még most az utolsó órában hangsúlyozni, hogy a magyar nemzetgyűlés távolról sincs ezen a véleményen. (Ugy van! balfelől és a balközéven.) Ez a nemzet érzi, hogy feltétlenül megáll, akár kapunk kölcsönt, akár nem. (Ugy van! a balközépen. — Nánássy Andor: Ez a különbség köztünk!) Én is ugy képzelem, hogy a ministerelnök ur is csak az aggályait fejezte ki ebben a tekintetben és nem hiszem magam sem, hogy a ministerelnök ur ezzel tényleg ezt a bekövetkezhető veszélyt akarta volna megjósolni. (Maday Gyula: Hegedűs is így verte a mellét! — Propper Sándor: És önök tapsoltak neki!) Nagy örömmel hallom, hogy a túlsó oldalról a_zt állapítják meg, hogy én ebben a kérdésben tévedek, hogy a ministerelnök ur nincs ezen az állásponton. Természetes, ha részemről tévedés forog fenn, én örömmel rektifikálom azt, amit mondottam. T. Nemzetgyűlés! Mit ir elő az entente a kölcsön felvétele előtt? Követeli tőlünk, hogy a bankóprést állítsuk meg, hogy adóbevételeinket emeljük, hogy kiadásainkat redukáljuk, és hogy egy belső kölcsönt vegyünk fel. Ha most itt volna az igen t. pénzügyminister ur, akkor azt a kérdést volnék bátor hozzá intézni, mondja meg végre őszintén, miért kellett mindezekkel mostanáig várni, (Ugy van! a balközéven) amig az entente ezt nekünk parancs alakjában elküldte? (Eckhardt Tibor: Egy évvel ezelőtt követéltük ezt!) Lehet, hogy mindenben önöknek van igaza, lehet, hogy minden, amit^ én mondok, falsum. De azt már csak nem méltóztatnak állítani, hogy akkor nehezebb lett volna a bankóprést megállítani, amikor még nem volt száz milliárd deficit, hanem csak néhány milliárd. (Szomjas Gusztáv: Mert az ország ki volt rabolva, el volt szegényedve!) T. Képviselő ur, az első nemzetgyűlésen ... (Eckhardt Tibor: Naprólnapra lejebb jutunk, csak a siberek vagyonosodtak meg', a magyar nép tönkrement!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Szomjas Gusztáv: Aki dolgozik, az boldogul! — Eckhardt Tibor: Csak a siberek hiztak meg,