Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-221

130 "A nemzetgyűlés 221. ülése 1924. évi január hó ll-én, pénteken. Ezt nem akarják meglátni és megérteni. Én ezt az amnesztiát mindenkire értem. Előttem szólott Forgács Miklós képviselőtársam arról beszélt, hogy ő nem kívánja az emigráció hazajövetelét. (Propper Sándor: A direktóriumi elnök ur!) Nem akarok utalni arra, hogy Forgács Miklós képviselőtársamnak ez az álláspontja ellentétes lehet az én felfogásommal. Csak arra utalok, hogy ilyen problémákat nem ab'ból a szempontból szokás megoldani, amilyen szemszögből ő ezeket nézi. Ezeket nagy politikai szempontból kell megítélni s ha két esztendővel ezelőtt megoldották volna a kérdést az amnesztia keretében, sok bajnak, sok kellemetlenségnek, sok elégedetlenségnek vették volna elejét. (Uyy van! a szélsőbaloldalon.) Mit jelent ez! Azt jelenti, hogy ezt az egész kérdést likvidálni kell, fel kell számolni és pontot kell tenni a végére. Általános amnesztiát kell adni, amely azt mondja, hogy jöjjön haza mindenki és egyénileg feleljen. Forgács Miklós képviselőtársam azt kérdezi, hogy mit várunk mi attól, ha hazajönnek? Nem .arról van szó, hogy mit várunk tőle, ha hazajönnek, hanem arról van szó, hogy milyen ;iz ország politikai berendezkedése, arról van szó, hogy a kormányzat már felemelkedett arra a magaslatra, hogy ezt a kérdést meg tudja oldani és objektiv szemmel tudja nézni. (Szijj Bálint: Azt mondták, hogy itt rossz világ van! Akkor minek jöjjenek haza?) Mi azt akarjuk, hogy itt jó világ legyen. Ezt az országot jobban be lehet rendezni, mint Svájcot és itt jobb világ lehetne, mint Svájcban, mert ennek az országnak több a kincse. Ezt az országot ugyanolyan demokratikusan, ugyanolyan kényelmesen lehetne 'berendezni. Önöknek is erre az álláspontra kellene helyezkedniük. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Miért ragaszkodunk egy reakciós, erőszakot képviselő berendezkedéshez, miért ragaszkodunk ahhoz, hogy ez az állapot fennálljon! (Propper Sándor: A jobbágyok utódai a reakció szolgálatában! — Szijj Bálint: Nem vagyunk kivánesiak az ön megállapításaira ! A jobbágyok utódai még nem rontották meg ezt az országot!) Miért ne lehessen ezt amnesztiával elintézni! Az állami életben, minden intézkedésnek következményei később jelentkeznek. Tessék már egyszer megtanulni, hogy a politika, nem olyan mesterség, amelynek eredménye nap-nap után látszik; a kormányintézkedések olyanok, hogy azoknak eredményei évtizedek múlva is jelentkeznek. (Rothenstein Mór: Az ember akkor nagy, ha meg tud bocsátani! — Zaj a jobboldalon.) Ha ez az igazságtalanság megszűnik a kulturvilág szeme előtt, akkor Magyarország legalább egy szépségfoltot levesz a maga testéről. És talán ez is szempont 'befelé és kifelé egyaránt és kell, hogy a kormányzat szempontja is legyen. Miért kell rendőri jelentkezés? Miért kell ezt a fenyegetést fentartani. miért kell, hogy mindenkinek feje fölött ott lebegjen a Damokles kardja, hogy: ha nem viseled jól magadat, majd elküldünk Zalaegerszegre. A gyáros bemegy a téglagyárba; s sztrájkolnak a munkások, jön a rendőr, és tényleg elviszik az embereket Zalaegerszegre. Mi értelme van ennek? Még ma is üldözik a sztrájkot, mikor pedig alacsony a bér, amikor! a kereset 40-—50%-kai alatta marad az életstandardnak? Még ma is üldözhetők az emberek és egy rendőrközeg, egy szolgabíró, egy könnyelmű közigazgatási tisztviselő végrehajthat ilyen intézkedéseket. Bocsánatot kérek, ha ezt nem tudják belátni, akkor tessék megengedni, hogy én azt mondjam: nagyon rövidlátó, de nagyon vészes politikát csinálnak. Hozzátartozik a konszolidációhoz, az alkotmányossághoz, — nem használom ezt a szót, — az is, hogy a bűn megtoroltassék. Itt van a Club-kávéház elleni merénylet, a Rassaynak és Miklós Andornak küldött bomba, a Fővárosi Operettszínház és az ébredők sörházutcai székháza elleni merénlyet s a legutóbbi merénylet, és itt van a Somogyi-gyilkosság. Ezek még mindig nincsenek megtorolva. Egy alkotmányos áRaniban előfeltétel az, hogy az igazságszolgáltatás mindenkit egyformán kinyomozzon és mindenkit egyformán üldözzön. Ha van törvény a gyilkosságra, minthogy van, akkor azt mindenkin kivétel nélkül meg kell torolni és akkor nem fordulhat elő az, hogy egymásutánban, bizonyos időközökben ezek

# a bűntények és bombavetések megismétlődjenek. Itt. nálunk ez megtörtént és^ tényleg az a helyzet, hogy a legnagyobb, legvészesebb és legbeestelenebb bűn a Somogyi-gyilkosság, megtorolva nincs. Ha visszagondolok, eszembe jut a. Britannia és Palace, eszembe jutnak azok a borzalmak. amelyek rettegésben tartották ezt az országot; eszembe jutnak azok a kegyetlenségek, szemkiverések, azok a borzalmak, amelyek itt történtek és eszembe jut az a pánik és az a félelem, mely sok embert el- és kiűzött ebből az országból, mert hiszen féltették életüket és jogosan féltették. Azt mondta a honvédelmi minister ur, hogy nézzük meg az aktákat. Ezeknek az aktáknak egy része — sajnos dolog, — már közismert. Megállapítom, hogy ezeknek az aktáknak elutasító főérve azon alapszik, hogy a Moyeigazolványok hamisak voltak. Ennél gyengébb jogi érvet életemben sem hallottam. Egy ilyen borzalmas, rettenetes bűnténynél, amelyen felháborodott akkor mindenki, azon fordult mes: a dolog% hogy az igazolvány hamis és be van az ügy fejezve, napirendre tért felette a hatóság, és azt mondja, tessék megnézni az aktákat. Ez nem alkotmányosság, mert alkotmányos államban nem intéznek el igy bűntényeket, alkotmányos államban hamis igazolványok nem szolgálnak alapul a felmentésre, alkotmányos államban továbbviszik és kikutatják a bűntényeket. Itt csak hivatkozom Beniczkyre, Mattyasovszkvra — egyik belügyminister, a másik főka-oitány volt annakidején, — akik kijelentették, hogy a polerári hatóság kinyomozta a bűntetteseket ós átadta az ügyiratokat a katonai hatósás'oknak. Az ügy nine» elintézve, nem lehet elintézve, mert ha alkotmányossásról^ beszélünk, az előfeltétel az, hogy az ilyen bűntényt, akárki követte el, akár protekciós egyén, akár nem, bármilyen osztályhoz vagy kategóriához tartozzék, az ilyen világszörnyüséget felkeltő gaztettet meg kell torolnia az igazságszolgáltatásnak, mert maga az igazságszolgáltatás érdeke is ezt követeli. Vagy talán ia'az. amit a. honvédelmi minister ur mondott Fábián beszédére, amikor azt válaszolta. hogy az uralmon lévő politikai irányzat nem torolja meg a politikai bűnöket! Igaz lesz ez a tétel ? Ha igaz lesz, borzasztó szomorú lesz és felhívom az urakat arra, hogy ne tartsák igaznak ezt a tételt, hanem menjenek ezen a téren messzebb és torolják meg azokat a borzalmas bűntényeket, amelyeket itt egymásután elkövettek; torolják meg, mert megrendítik az alkot-