Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-221

A nemzetgyűlés 221. ülése 1924. évi január hó ll-én, pénteken. 127 latra — nekünk nem sürgős a bejövetel. Ne­künk nem az a fontos, hogy mi itt üljünk. Nem az a fontos, hogy tizen vagy húszan le­gyünk. A fontos az* hogy a^ szabadságjogok meglegyenek. Azt a kijelentést merem tenni, hogyha a Friedrich-féle rendelet megmaradt volna és az első választások óta, ma a har­madik nemzetgyűlés ülne együtt s Magyar­ország már szilárdabb alapokon nyugodnék. Egészen bizonyos, hogy szilárdabb alapokon nyugodnék, mert semminek sincs nagyobb nevelő hatása, mint a sürü választásnak. Azok akik attól félnek, hogy a messzemenő választó­jog terén időlegesen elvesztik befolyásukat, tévednek, mert a messzemenő, komoly és titkos választójog alapján változnak a pártok. Ott reális politikát kell csinálni, ott megismerik a pártokat, és azután kialakul a tömegek po­litikai érettsége, politikai erkölcse és ez teszi szilárddá egy-egy ország alapzatát és alkot­mányát. Ezt nem akarják megérteni nálunk, kicsi hatalmi szempontokból. Én igazán nem törődöm azzal, hogy a jövő ciklusban kép­viselő leszek-e vagy sem... (Meskó Zoltán: Már holtig nagyságos ur vagy, ugy-e?) ... nem bánom, nem érdekel. Nem vagyok nagyságos ur. Mi elvi szempontból, a haladás szempontjá­ból Ítéljük meg a közjogi kérdéseket, abból a szempontból, hogy az egyedüli módszer az al­kotmányosság és a parlamentarizmus mód­szere, mert ezen keresztül akarunk küzdeni elveink diadalra jutásáért és akarjuk, hogy ér­vényesüljenek a maguk tisztaságában, valósá­gában. Legyenek meggyőződve arról is, hogy abban az országban, amely ezt érvényesíteni engedi, nem lesz korrupció, abban az ország­ban a fejlődés gyorsabb tempóban halad, min­den osztály hozzá simul, vele halad és igy si­mábban mennek a dolgok. E tekintetben talán elég hivatkoznom Angliára, Svájcra, Dániára, a háború előtti Németországra, azokra az álla­mokra, amelyek a kulturális és gazdasági fej­lődésnek magas fokán vannak, ahol a szociál­politikai berendezkedések oly tökéletesek, hogy az urak közül nagyon sokaknak halvány sej­telmük sincs arról, milyen messzemenő mun­kásvédelem létesült ezekben az államokban. Ezek az államok azért mégis a civilizáció élén haladnak épen azért, mert minden társadami osztályukat, egész népüket, a régi és uj osztá­lyokat folytonos fejlődéssel előbbreviszik, és nagyobb produktivitásra teszik képessé. Ezzel a kérdéssel tehát feltétlenül számolni kell és azért be is nyújtok erre vonatkozólag határozati jaA?"aslatot, amely a következőkép szól (olvassa): »Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy '.erjesszen elő törvényjavaslatot az 1920:1. te. módosítására, amelyben a kormányzó hatás­körét szabályozza és a kormányzói megbízatás időtartamát is megállapítja.« T. Nemzetgyűlés! Továbbmegyek azon az utón, amelyen elindultam abból a vezérgondo­latból, hogy itt. ahol a legelemibb közjogi kér­dések sincsenek szabályozva és ahol a további szabályozás ezen a téren szintén azt a tenden­ciát szolgálja, hogy az alkotmányosságot el­kerüljék s az autokratikus berendezkedést te­gyék szilárddá. Továbbmegyek ezen a téren és ki fogom mutatni, hogy a kormánynak azok az intézke­dései, amelyeket tervbe vett, ezek is mind olya­nok, amelyek ezt a célt szolgálják. Utalok itt legelsősorban a fővárosi törvényhatóságról szóló törvényre, a megyei törvényhatósági vá­lasztásokat szabályozó törvénytervezetre, uta­lok itt a büntetőtörvénykönyv kiegészítését szabályozó törvényjavaslatra, amelyek mind NAPLŐ xix. olyan rendelkezéseket tartalmaznak, amelyek mind az egyéni szabadságot korlátozzák, uj bűntényeket állapitanak meg, a választójogot szűkítik és az autokratikus befolyást érvénye­síteni akarják az önkormányzatban. Ezek té­nyek, t. Nemzetgyűlés. Tény tehát, mert a tör­vényjavaslatokból látszik, hogy ilyen a kor­mány politikai törekvése, hogy a kormány te­hát ugy akar berendezkedni, hogy ezt az or­szágot tényleg temetővé, tényleg börtönné tegye. Nézzük csak meg ezt a főváros törvény­hatósági választójogot. Itt a szűkítés nyilván­való, amennyiben a hatévi helybenlakást akar­ják érvényesíteni ; a hatévi helybenlakást, az örökös tagságot, a kinevezési rendszert, azután a nyilt és titkos szavazásnak egy bizonyos ve­gyülékét, olyan vegyülékét, amelyet eddig még senki sem képzelt el; olyan vegyülékét és olyan rendszert, amelyet valószínűleg nem produkált még egy állani sem. Ezt csak ászért akarják, hogy a t. kurzust konzerválják és uralmában megtartsák. A kormány tehát ragaszkodik ahhoz, vagyis az a fefogása a községi politika, a megyei önkormányzat terén, hogy oda be­vigye azt az egyoldalúságot, amely érvénye­sült az elmúlt két esztendőben, hogy ezt kon­zerválja, törvényesítse. Mielőtt részletesebben rátérnék erre, legyen szabad még az előbbi tényekről is néhány szót mondanom. Ez is hozzátartozik a kormányzati politikához, hogy a kormány kellő időben nem terjesztette be az illetékes, a sürgős törvény­javaslatokat a nemzetgyűlés elé. A kormány tudta azt, hogy december 31-én lejár a fővá­rosi községi képviselőtestületnek, az önkor­mányzatnak a mandátuma. Törvény szabá­lyozta 1920-ban és tudták, hogy ez lejár s ennek dacára a törvényt nem terjesztették be, csak karácsony előtt, akkor, abban az időben, ami­kor ezt már letárgyalni nem lehetett. Egy tör­vényhatóság megszűnt, tehát egy autonómia megszűnt azért, mert a kormány elmulasztotta kellő időben az intézkedésket megtenni. Már most tessék elképzelni egy komoly alkotmá­nyos államot, ahol ez lehetséges. Elhiszik-e önök, hogy ez Angliában és Franciaországban lehetséges, elhiszik önök, hogy ez a Lajtán túl valamely országban egyáltalában lehetséges, hogy olyan kormány a helyén maradhasson, amely felfüggeszti az autonómiát azért, mert kellő időben nem intézkedett ? Elképzelik-e önök, hogy ez mindenütt máshol lehetséges és ezt itt nagyon természetesnek tartja a nemzet­gyűlés, természetesnek tartja a magyar köz­vélemény, hogy lejárt egy képviselőtestületnek a mandátuma és nincs megszabva mikor lesz uj választás. Törvényes intézkedés kell, de a kormány nem intézkedik, hanem hagyja le­járni, kormánybiztost nevez ki és kormánybiz­tos utján igazgatja egy milliós lakosú város közigazgatását. (Propper Sándor: Rothadt az egész közigazgatási rendszer!) Alkotmányosság ez, van itt közjog? De­hogy van. Diktatúra, önkény, despotizmus és önkényuralom van itt, mert a kormány intéz­kedhetett volna, beterjeszthette volna a javas­latot júniusban vagy januárban és megcsinál­hatta volna ezt egyszerűen egy javaslatban, akár az indemnitási javaslatban is, ha azt mondta volna, hogy Budapest községi képvi­selőtestülete a nemzetgyűlési választásokra alapul szolgáló választójog alapján újra vá­lasztatik. (Egy hang jobb felől: önök mindig tiltakoztak ez ellen!) Igen, de ezt nem akarja, mert a kormány szempontjából a nemzetgyű­lési választójog igen messzemenő és a korcnány 18

Next

/
Oldalképek
Tartalom