Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-220

9è À nemzetgyűlés 220. ülése 1924, tudná szerezni és nem teszi, mert bölcsebb, semmint elhinné azt, hogy ez a politika ma, 1924-ben, a nagy háború után gyümölcsöző lehetne. Feladta tehát a diktaíura álláspontját, nem diktál, hanem folytatja a maga kis játékait, amig folytatni tudja. Hogy sokáig nem tudja folytatni, az egészen bizonyos. (Nagy János (tamási); De most erősebb, mint ezelőtt volt!) T. képviselőtársam, Ön ezt nem tudhatja, önnek talán sejtelme sincs arról, hogy Olaszországban milyenek az erőviszonyok. (Szijj Bálint: Épen ugy tudhatja, mint ön!) Én sem tudom, (Szijj Bálint: Akkor hogy kritizálhatja meg más nyilatkozatát?) én azonban következtetek eseményekből, következményekből. (Szijj Bálint: Mi egész mást következtetünk azokból. — Lendvai István: A szive oda vágyik! Oroszországba! — Klárik Ferenc: Azt sem tudja, miről van sző, de azért közbebeszél!) Csinálja, ameddig tudja, sokáig nem tudhatja. A drótnélküli táviró s a repülőgépek korszakában nem lehet reakciót csinálni és nem lehet abszolút uralmat fentartani. (Bell Miklós: Csak a börzén!) Olaszországban megcsinálták a jobboldali forradalmat és épen arról az oldalról nem volna szabad ennek olyan nagyon örvendeni. (Lendvai István: Minek?) Olaszország jobboldali forradalmának! (Lendvai István: Nagyon örülünk neki és szivből kivánják Magyarországnak is!) Mert épen Olaszországban, épen Mussolini volt az, akinek eltő ténykedése az volt, hogy kijelentette: ha már megvannak a szerződések, akkor azokat be is kell tartani. (Lendvai István: Bocsánatot kérek, nem egészen igy mondta !) Egészen így mondta! Tessék elolvasni ! (Lendvai István: A fascista program mot én magam fordítottam le. Nagyon is hajlandó revideálni azt a békeszerződést! Persze nem a Móricok kedvéért;) Ha megérjük, meg fogjuk látni; ön mindenesetre meg fogja érni, mert fiatal ember, és meg fog róla győződni. (Peyer Károly: Feltéve, hogy közben nem kerül a Lipótmezőre. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Propper Sándor: Emlékezni fog arra, amit én itt erről a. kérdésről elmondtam. (Lendvai István : Nem szivesen, de mindenre emlékszem !) Mussosini megcsinálta a maga jobboldali forradalmát, de nem emelte ki Olaszországot a maga sok-sok gazdasági problémájából. Olaszországban gazdasági nyomorúság van. A fascizmusnak lehet szép problémája elméletben -- mint ahogy itt is volt a kurzusnak igen szép problémája elméletben — de abból nem valósított meg semmit. Massolini a kapitalizmus igájában görnyed ; az egész fascizmus abban merül ki, hogy alulról feltörekvő tömegekkel szemben és azok ellen az olasz kapitalizmust segítse és támogassa. (Lendvai István: Nagy tévedés! Önöknek beadták talán, de nem igy van!) Más is történt, Kemált is melegen üdvözölték önök. (Csontos Imre: Derék ember volt az! — Pikler Emil : Troekij barátja! — Könyves Lajos: Századokig haldokló nemzetet fel tudott kelteni! Ezért elismerés illeti! — Peyer Károly: Az orosz csapatok segítségével! Orosz munició segítségével! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek ! (Egy hang jobbfelöl: Bár nekünk is lett volna Kemálunk! — Pikler Emil: Szövetkezzenek Önök is Trotzkij úrral, megtehetik! — Csontos Imre: Hozzátok való!) Propper Sándor: És az történt, hogy Kemál megdöntötte a több évszázados szultáni trónt, megdöntötte ezzel a világreakció egyik oszlopát és megcsinálta az ozmán köztársaságot. Itt van a görög esemény. A görög királyi pár épen most üdül valamelyik külföldi üdülőhelyen, hogy a görög köztársaság születésénél ne kelljen évi január hó 10-en, csütörtökön* jelen lennie. (B. Podmaniczky Endre: Nem lesz az köztársaság. Zaj.) Elnök: (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Propper Sándor: Itt van azután egy tünet, amely feltétlenül figyelemreméltó: Szovjet-Oroszország kegyeiért versenyt fut az egész világ. (Lendvai István: Az ön kegyeiért meg a hölgyek versengenek. — Beck Lajos: Na kérem! Ez nemzetgyűlés?) Elnök: (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! (Klárik Ferenc: Tessék Czeglécire elmenni és ott beszélni! — Pikler Emil: Igazi tinglitangli már ez a nemzetgyűlés!) Csendet kérek, képviselő urak. Propper Sándor: Én csak egyet szeretnék.. . (Peyer Károly: Nem kell komolyan venni !) Nem veszem komolyan, de meg kell mondanom, hogy szeretek vitatkozni, de csak józan emberekkel. Borral, pálinkával nem fogok vitatkozni. (Lendvai István: Tessék megmondani az elvtársának, hogy ne igyon.) Propper Sándor: Versenyfutás indult meg a megvetett Szovjet-Oroszország kegyeiért. És ez természetes. Oroszország nyersanyagkincsét és készletét, Oroszországot, mint fogyasztó piacot, ezt a 10 millió négyszögkilométernyi földet telve a nyersanyagok forrásaival, 150 millió fogyasztót nemcsak a kontinens nem tud nélkülözni, (Szomjas Gusztáv: Egy csomót már kiirtottak!), de még a Szigetország is rá van szorulva. (Beck Lajos: Most fogja elismerni Anglia. — Peyer Károly: Franciaország szövetséget fog vele kötni. — Szomjas Gusztáv: Csak szeretnék! — Peyer Károly: Fog- vele kötni! — B. Podmaniczky Endre: Már megvan az értesítés! — Pikler Emil : Az urak légüres térben élnek ! — Peyer Károly: Feléled a régi francia-orosz szövetség! — Zaj. — Elnök csenget.) Utolsónak a sorban, de nem utolsónak fontosság dolgában itt van Anglia, az angol választások eredménye. Ez ugyebár olyan esemény, amelyről tudomást nem venni — hogy legegyszerűbb szót használjam — kisszerűség, malomalattiság. Anglia a legutolsó választások eredményével és az ebből kialakuló helyzettel olyan hatással lesz Európa, amely alól Európa nem fogja tudni magát kivonni. Macdonald talán ministerélnök lesz, talán nem lesz ministerelnök, ez nem fontos. Bizonyos azonban az, hogy a hármas tagozatú munkáspárt Anglia belső politikájában oly befolyásra tett szert, ami feltétlenül hatással lesz Anglia belpolitikájának irányára, még pedig merem állítani, uj irányára, ez az uj irány pedig. Európa politikájára. # Amikor ilyen tüneteket látunk, amikor azt látjuk, hogy az eddig vallott és szeretett ideák hamisaknak bizonyultak, amikor azt láf juk, hogy a világ más irányba terelődik, mint ahogyan azt a mi reakciósaiuk remélték, nem tudom, nem volna-e célszerű megfontolás tárgyává tenni azt, hogy nem kellene-e olyan irány felé indulni, amely irány igen hamar döntő lesz Európa politikájában. Nagyon érdekes és nagyon szerettem volna látni, hogy amikor a magyar ministerelnök például Brantingot mint kimagasló egyéniséget köszöntötte, hogyan állott vele szemben. Ha lehetséges volna a lélek analizálása, szerettem volna a lelkét meglátni, hogyan állt szemben azzal a svéd államférfiú val és szociáldemokratával, akit itt még egy esztendővel ezelőtt is különböző, nem épen dicsérő jelzőkkel tiszteltek meg, Hogyan állt vele szemben, amikor felköszöntötte őt, jóllehet tudta, hogy itthon Magyarországon Branting elvtársait, Kovács Jánost vagy Tóth Istvánt vagy Schwartz Ignácot — teljesen mindegy, hogy hivják — üldözik azért, mert a