Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-214

A nemzetgyűlés 214. ülése 1923. évi december hó 21-én, pénteken. 299 hozott, amelyekre senki nem gondolt, senki előre nem készült. Én a magam részéről megnyugodott lélekkel nézem a jövendőt. Amit nem tudtak elérni a 48-as forradalom hősei és amit nem ért el a magyar nép a 48-as forradalommal, azt részben elérték az akkori kor harcosainak, forradalmárainak és küzdőinek fiai és unokái, Amit mi ma nem tudunk elérni azzal az ellentállással szemben, amely velünk szemben megnyilvánul a másik oldalról és a többi társadalmi osztály részéről, azt egész biztosan el fogják érni a mi fiaink és unokáink. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ezek elmondása után — és ez lett volna az, amitől a kormány annyira félt — leteszem hódolatom pálmáját Petőfi Sándor emléke előtt. Az én lelkemet is ő töltötte meg szeretettel, forró szabadságvággyal már az iskola padjain, és ha a kormány nem is meri napirendre tűzni a Petőfi Sándor emlékéről szóló törvényjavaslatot, én mégis azt kivánom, hogy ebből a törvényjavaslatból még ebben az esztendőben törvény legyen. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) És én azért, hogy ezt elősegítsem, bátor voltam kitérni itt, indemnitási beszédem során arra, hogy mit mondtunk volna el akkor, ha ezt a törvényjavaslatot a kormány napirendre tűzi. Épen azért, mert szeretném, ha ebből a törvényjavaslatból még ebben az esztendőben törvény lenne, betérj észtem határozati javaslatomat, mely igy szól (olvassa) : »A nemzetgyűlés kimondja, hogy Petőfi Sándor örökbecsű műveinek szóval és Írásban való szabad terjesztése el nem tiltható, annak bármilyen akadályozását a magyar nemzeti gondolat és az emberi szabadság elleni meg nem engedhető cselekménynek nyilvánítja.« Amidőn ezt a határozati javaslatot beterjesztem és annak elfogadását kérem, visszatérve arra, amit a ministerelnök ur olyan epésen mondott volt, hogy vannak, akik Petőfi Sándort csak öt percentben kívánják ünnepelni, és csak egy költeményét akarják szavalni, konstatálom, hogy nekünk nem az a célunk, hogy Petőfi Sándort öt, avagy kilencvenöt percentben sajátítsuk ki. Ne ünnepeljük Petőfi Sándort se öt, se kilencvenöt percentben, hanem fogadjuk el őt ugy a magyar géniusz szülöttjének és adományának mindanynyian, mint ahogy van : száz percentben ! Mi nem sajátítjuk ki őt szocialistának, a másik oldal se sajátítsa ki nacionalistának, különösen olyan értelemben nacionalistának, mintha Petőfi Sándor azt az állapotot és helyzetet kívánta volna, amely ma meghonosodott és amelyet itt fentartani igyekeznek. (Horváth Zoltán : Az egységespárt magyarsága ! — Kállay Tamás : Vagyunk olyan magyarok, mint ti !) Ezzel igen t. Nemzetgyűlés, meglehetősen a végére értem annak, amit még mondani kívánok. Csak még valamit. A vita folyamán sok szó esett arról, hogy a kormányzati rendszer lehetetlensége és tarthatatlansága következtében a közállapotok menynyire megromlottak, mennyire elharapódzik a korrupció s hogy a közélet és a közszolgálat olyan helyzetben van s olyan levegőben él, mely a Balkánra emlékeztet. Nekem a tegnapi nap folyamán teljesen beavatott helyről tudomásomra hoztak egy esetet, amit én nem kívánok korrupt esetnek és korrupciónak minősíteni, ami azonban mindenesetre jellemző a mai állapotokra és azokra a viszonyokra, amelyeket iit a mai kormányzati rendszer megteremtett. Arról van ugyanis szó, hogy van egy nemzeti irányzatú kormányzati rendszer, amely keresztény, amely kisgazda, de amely a valóságban nagygazda irányzat. Ez azt eredményezi, hogy a másik oldalon -— szélsőségesen — úgyszólván teljesen szabad teret engedtek annak, hogy aki itt nem keresztény, vagy sok esetben nem ős keresztény, tehát nem az egyedül üdvözítő vallásfelekezethez tartozik, hanem a már abból kiszakadt protestáns vallások valamelyikéhez —- hogy még az se igazi keresztény, a zsidó meg különösen nem is ember ebben az országban, e szerint az irányzat szerint. És ez a felfogás és irányzat, amely itten ólmos botokkal és gummi botokkal igyekezett magának érvényt és megértést szerezni, ez megnyilvánult a közélet, a közigazgatás és közszolgálat minden ágazatában. Ennek az kellett volna hogy legyen a következménye, hogy azok, akik közszolgálatban állnak, hárítsanak el maguktól mindent, ami zsidókézből ered. Ezzel szemben mi történik? Amerikában megjelenik egy nacionalista lap, az Amerikai Magyar Népszava. Ezt a lapot Berkó és Kende nevezetű urak szerkesztik és adják ki. Berkó Géza úrról a Szózat azt állapította meg, hogy nem is Berkónak hívják, hanem Berkoviesnak, Kendét pedig Kleinnak. Nekem ehhez semmi közöm. Én ezeket az urakat egyáltalán nem is ismerem. Én mindössze annyit tudok, hogy ez a nacionalista hazafias amerikai újság nemrégiben irt egy cikket a magyai bírák nyomorúságos helyzetéről és a cikk végén adakozásra hivta fel az amerikai magyarságot, hogy a nyomorgó magyar bíráknak segítséget nyújtsanak. (Zaj.) A gyűjtés eredménye 150—200 dollár lett és ezt a pénzt beküldték az Amerikai Magyar Népszava budapesti szerkesztőségéhez, amely azonban nem vállalkozhatott arra, hogy ezt a pénzt szétossza, hanem elvitte ezeket a dollárokat, — amerikai vagyonos magyar zsidók adományát — Töreky úrhoz, a törvényszék alelnökéhez, aki alakított eg\ hármas bizottságot és ez a bizottság elosztotta ezeket a dollárokat a segítségre szoruló bírák között. A fáma azt mondja, hogy ebből Töreky urnák is jutott 50 dollár. A dollárokat ugyanis 30—40 s 50 dolláros tételekben osztották szét a birák között. A kiosztásnál azonban elfeledkeztek a kezelőszemélyzetről és amikor a törvényszék érdemes elnöke. Langer biró ur visszajött, a személyzet elment panaszra az elnökhöz. Az elnök jegyzőkönyvbe vétette a panaszokat és a jegyzőkönyvet felterjesztette az igazságügyminister úrhoz. Ugy tudom, az igazságügyminister ur fegyelmit is rendelt el ebből kifolyólag egynéhány biró ellen. Ez

+ majd elintézi az igazságügyminister ur maga, ebbe én nem avatkozom bele. Ellenben lényeges a közvélemény és az én szempontomból is az, hogy ezt az egész dollárhistóriát, a gyűjtést, a dollárok szétosztását és az utána következő panaszokat, az igy teremtődött helyzetet és állapotot, valamint a törvényszéki elnök eljárását és az igazságügyminister ur intézkedését le akarták adni a lapoknak. Az egyik kőnyomatos közölte is az ügyet a lapok szerkesztőségével. Erre az történt a lapok szerkesztőségeivel, hogy amikor már arra került volna a sor, hogy a lapok az egész ügyet tényleg feldolgozzák és nyilvánosNAPLÓ XVIII. ÁH