Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-215

334 A nemzetgyűlés 215. ülése 1924. országot, tehát most józan ésszel, becsületes lélekkel, igaz hazafisággal keressünk megoldást! (Ugy van! balfelöl.) Az átmenet simán is lehetséges. A mai államfőnek módjában lesz olyan kormányt választani maga mellé, amely mindezektől a hibáktól mentes, mentes a múltnak kisérteteitől is, s amely kormány az ügyeket itt tovább tudná vinni. Az államfőnek joga van a teljes alkotmányos berendezkedést véghezvinni; módja van visszatérni a demokratikus alapokra, mert hiszen demokrácia nélkül, amely egy nemzet szolidaritását jelenti, nincs nemzetmentés. Módjában van intézményesen biztosítani a polgári szabadságnak mindenféle jogát. Ezzel a történelem arra is módot ad neki, hogy a nemzettel szemben hálát szerezzen magának. T. Nemzetgyűlés! Berendezkedhetünk alkotmányosan, olyan kormány alatt, amelytől legalább is nem félünk, mert hiszen azt akarjuk, hogy ne féljünk attól a kormánytól, hanem bizalommal lehessünk iránta. (Mozgás a jobboldalon.) Ennek az intézményes berendezkedésnek három évi időt lehetne szabni, amely időre a kormányzónak jogkörét törvénnyel, vagy akár az ellenzéknek becsületszavával is biztosítjuk, úgy hogy egy parlamenti helyzetváltozás nem változtathat az ő jogkörén. Ez a három esztendő a kormányzónak elég lenne arra, hogy minden jóvátétessék. Lépésről-lépésre a nemzet elismerése yivassék ki; hiszen ha egy nemzet látja, hogy jótékony kézzel nyúlnak feléje, s hogy három év után mindaz a rossz, ami itt volt, leépittetett, és megszűnt mindaz, ami össze volt nőve ezzel az uralmi rendszerrel; ha három éven keresztül bölcs józansággal, a nemzet iránt mutatott jóakarattal eltávolítanak mindenkit az útból, aki a konszolidációt megzavarni akarná, akkor mindenki, akinek ma oka van félni attól, hogy a hatalmi polc elhagyása után retorzióknak nézne elébe, megnyugvással távozhatnék a helyéről és talán a nemzet háláját is magával vinné. (Zaj.) Nincs más megoldás; méltóztassék e felett gondolkozni. Azok vak, amelyeket az államfő mondott az újévi beszédében, hogy haladunk es tovább jutunk a civilizáció utján, csak akkor jelentenek magyar szavakat, becsületes, hazafias szavakat, ha tartalommal töltik meg őket, ha csakugyan a haladásnak, a civilizációnak útjára lépünk, ha. majd elérkezik ez az idő. Csak önöktől, egypár személytől függ Magyarországon, hogy rámutathassunk a világ előtt erre a földre, hogy ime, a civilizáció földje ez, az a föld, amely a civilizációnak szolgálatában történelmi érdemeket szerzett. Amikor itt van a békének, kultúrának földje, amikor szinte kész áldás Európára, hogy itt van a magyar, amely ellenséges tengerek közé ékelve valósággal a született semlegességnek nemzete, népe és amely ékeskedik minden népeknek minden ékességével, amelyet csak emberek homályosítottak el; ha a világ előtt rámutathatunk arra, hogy itt igazán a civilizáció földje van ós most pusztitsatok el bennünket, ha igy akartok, — akkor azt hiszem, hogy nem pusztulás, hanem megmentés lesz a mi sorsunk. Minthogy azonban ezt ettől a kormánytól nem várhatom, nem viseltetem iránta bizalommal s az indemnitást nem fogadom el. (Élénk éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások a jobboldalon: Éljen Rakovszky!) Elnök : Gömbös Gyula képviselő ur személyes megtámadtatás címén kért szót. A képviselő urat a szó megilleti. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl. Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Gömbös Gyula: T. Nemzetgyűlés ! A csongrádi esettel kapcsolatosan kötelességemnek tartom, hogy azon politikai gondolat tisztasága érdekében, évi január hó S-án, csütörtökön. amelyért én harcolok, szót emeljek. Itt Rupert képviselőtársamnak szavaiba kapcsolódom, amelyek elhangzottak akkor, ami bor Lendvai képviselőtársunk interpellált Tremmel Mátyás temetése ügyében. Akkor Rupert Rezső a következőket mondotta; »Gyalázatosság a halottak szomorú sorsából élni és agitálni« — később pedig azt mondotta: »Eddig a hordó tetejére álltak, most már a ravatal tetejére mennek«. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. Halljak! Halljuk! jobb felől.) Kérdezem a t. Nemzetgyűléstől, hogy a jelen esetben a Háznak eddigi tanácskozási idejét nem arra használta-e fel Rupert képviselőtársam, hogy agitált egy bűnüggyel kapcsolatban ... (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon. Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : A gyilkosok védői ! — Peyer Károly : A titkos ébredők felébredtek ! — Farkas István : Szóval - tűrjük a bombákat ! És még elmennek külföldre, kölesönért ! Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Gyilkosok ! — Elnök csenget. — Peyer Károly : Nagyon helyes ! Őszinte vélemény ! — Esztergályos János : Le az álarcokkal ! — Hosszantartó nagy zaj. — Elnök csenget. — Hegymegi-Kiss Pál : Bombákat szabad hajigálni, de itt a törvényhozásban szóvátenni nem szabad ! — Farkas István : Tehát a gyilkosság szabad ! Az egységes párt gloriflkálja ! — Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Farkas képviselő urat kérem, ne méltóztassék állandóan közbeszólni ! (Erdélyi Aladár : Ki mondta, hogy szabad a gyilkosság t — Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Éljeneztek hozzá ! — Farkas István : És ez a kormányzópárt Magyarországon ! Szégyeljék magukat ! — Esztergályos János : Bűnben születtek, bűnben pusztulnak el ! Nagy zaj.) Esztergályos képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Gömbös Gyula : Rupert képviselő ur agitált itt, amikor pedig épen Rupert képviselőtársamtól, mint jogásztól elvárhattuk volna, hogy ennek a bűncselekménynek kiderítése után vonja le a konzekvenciákat. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly : Felbujtók ! — Vanczák János : Ezt nem fogják elkenni a bíróságnál ! — Nagy zaj a Ház minden oldalán. — Vanczák János : Hol vannak a rendőrgyilkosok ? Mit csinált velük a bíróság % — Rothenstein Mór : A világ legnagyobb komédiása ! — Nagy zaj. Elnök csenget. — Vanczák János : Nem fogunk megint a bíróságok mögé bújni ! — Farkas István : Ez a legutálatosabb politika, amelyet a nemzet ellen csináltak ! — Nagy zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Farkas István képviselő urat kérem, ne méltóztassék folyton közbeszólni. Gömbös Gyula: Csodálatos, hogy épen annak a pártnak képviselői türelmetlenek ilyen kérdésekben... (Vanczák János: Amely pártnak embereit ezzel a kétszínűséggel zárták börtönökbe ! — Farkas István: A mi embereinket egy szóért börtönbe csukják! — Vanczák János: Tessék szint vallani! Vagy despotizmus, vagy alkotmányosság! — Rothenstein Mór: A világ legnagyobb komédiása! (Derültség és zaj a jobboldalon. Felkiáltások jobbfelöl: A Móric! — Rothenstein Mór: Maguk is azok ! — Nagy zaj.) Elnök: Rothenstein képviselő urat rendreutasitom. (Vanczák János: Ezzel a komédiával küldenek embereket a börtönbe!) Vanczák képviselő urat ismételten kérem, méltóztassék csendben maradni ! (Farkas István : Ez az alkotmányosság! Az egyik oldalon becsukják az embereket, a másik oldalon szabadon hagyják a gyilkosokat! — Zaj. Elnök csenget.) Gömbös Gyula: Én azt tartom, hogy az ilyen kérdést is a kellő higgadtsággal kell megítélni.