Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.
Ülésnapok - 1922-207
A nemzetgyűlés 207. ülése 1923. évi december 13-án, csütörtökön. ÍJ figyelemmel hallgatott és sok részében helyeselt beszéde kapcsán kívánom most kimutatni neki azt, hogy vannak esetek, mikor a földet is ki lehet forditani. A t. képviselő ür azt mondja: nyugalom után áhítoznak, amelyet csak egy állandó otthon és megingathatatlan földtulajdon tud biztosítani. Elfogadom ezt az axiómát, bán beszédem későbbi részében rátérek, hogy ebben a merevség-eben én nem fogadom el teljesen; de azt kérdezem én most a t. képviselő úrtól, hogy ha ő megállapítja azt, hogy nyugalom addig ebben az országban nem lesz, amig állandó otthona nincs mindenkinek és amig a földtulajdon megingathatatlan nem marad, kiket ért ez alatt? A középbirtokosoknak és nagybirtokosoknak nines földtulajdonuk? Annak nem kell megingathatatlannak maradni? Csak a kisbirtokos földtulajdona az, amely megingathatatlan? Ezt én, mélyen t. kánviselő ur, el nem fogadhatom, mert azon az állásponton vagyok, hogy ha egyetemes, országos érdek követeli, akkor mindenkinek a földje megingatható, mindenkinek a földje, igenis elvehető, közérdekből kisajátítható; egynek azonban megingathatatlannak kell maradni: a jogrendnek, f. képviselő ur, ami annyit jelent, hogy a földtulajdon ugyan elvehető, de a magántulajdon soha és ha közérdekből a földtulajdont valakitói el kell vennem, akkor — miután csak országos érdeknek terheit az egész ország köteles viselni — ez csak a legigazságosabb, a teljes értéket megfizeti s törvényben szabályozott kisajátítási eljárással történhetik. (Ugy van! jobbfelől és a középen.) Itt van az a pont, ahol bebizonyítom, hogy ugylátszik nemcsak a kabátot. a földet is ki lehet forditani. Mert amig a t. képviselő ur bizonyos birtokkategóriák részére megingathatatlan földtulajdont követel; más kategóriákkal szemben homlokegyenest ellentétes elvi álláspontot! vall, mikor ugyanabban a beszédében azt mondja: onnan vesszük a földet, ahol van, tehát a nagybirtokból vagy a középbirtokból. Szilágyi képviselő ur pedig azt mondotta e tárgyban tartott beszédében, hogv olvan földreformot vagy novellát várt volna, amely egyszersmindenkorra kiragadja e kérdést az agitáció köréből. Ha ő olyan novellát várt, amely a földreform kérdését kiragadja az agitáció köréből, akkor tökéletesen igaza volt. hogy ezt a novellát nem fogadta el. Ö ugyan más szempontból nem fogadta el, mint amilyen szempontokból én vagyok kénytelen multamra való tekintettel azzal minden közösséget megtagadni, ezek azonban frázisok, amelyek a való életben egyáltalában soha be nem válnak. Akármilyen földreformot csináljon is valaki, kielégítetlen ember mindig volt és mindig lesz, (Ugy van! jobbfelol.) viszont olyan ember is mindig volt és mindig lesz, aki embertársának kielégitetlenséffét saját politikai vagy egyéb céljaira ki akarja használni, (ügy van! ügy van! jobbfelol.) Akármiféle földreformot csinálunk is tehát ebben az országban, olyan földreformot nem fogunk tudni csinálni, amelyet a legszélsőre hajlandó, sőt arra spekuláló forradalmi demagógia a maga céljaira ki nem tudna használni. Szabó István (nagyatádi) földművelésügyi minister: De valamilyet mégis kell csinálni! Gaal Gaston: Én csak rámutatok mélyen t. szocialista képviselőtársamnak azokra az eddig elhangzott beszédeire, amelyekben szemrehányásokat tettek a földmivelésügyi minister urnák, hogy csak egy ilyen fércművel, egy ilyen rongy "kis novellával jött, amelyet — megjegyzem — magamra nézve épen túlzás nál fogva tartok elfogadhatatlannak, ők pedig azért, mert szerintük ez még mind kevés; s elhangzott onnan az a kivánság is, egyszerűen ingyen kell szétosztani a földet. Esztergályos János: Ezt nem mondta senki! Rothenstein Mór: Ez demagógia! Propper Sándor: ön sem megy a szomszédba egy kis demagógiáért! Esztergályos János: Tiltakozunk ellene! Senki sem mondta! Ezt az ön osztálytársai sem hiszik el. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Gaal Gaston: T. képviselő urak, rektifikálni tartozom előbbi ugylátszik félreértett kijelentésemet. Ne méltóztassanak általánosságban venni; ha ugy mondtam, helytelenül mondtam. Egy képviselő akadt ott az önök padsoraiban (Felkiáltások jobbfelol: Dénes!), akit én érthető okokból megnevezni nem kívánok, aki közbekiáltotta nagyatádi Szabó István minister urnák egy mondására. »De nem ingyen adják, meghagyták a 44. §-t.« Már pedig a 44. § az, amely igenis, a teljes kártalanítást mondja ki a megváltott és elővétellel sújtott földbirtokokra nézve s az a képviselő ur, akit, mondom, megnevezni nem kivánok, egy közbeszólásában ezt kiáltotta a Házban. De én a t. szocialistapártot — ezt azután már a pártnak mondom — emlékeztetni kívánom a földreform első felvetődésére, amely a forradalomnak volt vesszőparipája, amely akkor magával ragadta az embereket, magával ragadta a reménykedőket és megfélemlítette^ a tulajdonosokat, akik — és az egész polgári társadalom — nézetem szerint soha meg nem bocsátható s szinte példátlan gyávasággal tűrték azt a gyalázatos, minden erkölcsi célt nélkülöző izgatást, (ügy van! ügy van! jobbfelol és a középen.) Emlékeztetem önöket arra, hogy akkor nagyatádi Szabó István és Búza Barna egy földreformjavaslatbaii állapodtak meg, amely széleskörű szétosztását jelentette agyán a nagybirtoknak, de amely a magántulajdont 500 holdig tiszteletben tartotta volna, és amely ha nem csalódom — már nagyon régen olvastam azt a javaslatot, lehet hogy tévedek, de ugy emlékszem — a megváltásra vonatkozólag azt az intézkedést tartalmazta, hogy a háború előtti három év átlag földáraival lesznek a földtulajdonosok kielégítve. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Az 1913. évi földárral. Gaal Gaston: Ezzel szemben a szocialistapárt — nem önök, t. képviselő urak, hanem az a szocialistapárt, amely az országban akkor szerepelt, (Egy hang jobbfelol: A Jakabok!) működött és csinált demokráciát — arra az álláspontra helyezkedett, — X cikket olvastam, amelynek tárgya az volt, hogy nem tenyésztünk parasztot, (ügy van! Ugy r van! jobbfelol) — hogy a városi munkásságnak nem érdeke, hogy a meglevő, jól kezelt nagy gazdaságok szétosztassanak, (ügy van! Ugy van! jobbfelol) mert akkor a paraszt kezébe kerül a föld. a paraszt pedig önző, a paraszt eldug minden élelmiszert és a városi lakosság éhen fog halni. Berki Gyula: Szórói-szóra igy van! Gaal Gaston: Felállították tehát — nem önök. t. képviselő urak, hanem a párt — azt a programmot, hogy a Búza Barna-féle földreformot mindenféleképen meg kell akadályozni. (Egy hang jobbfelol: Meg is akadályozták!) Ekkor kezdődött meg a szocialista részről az uradalmak eseléidségének »forradalsitása«. (Ugy van! jobbfelol) Először olyan
