Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.
Ülésnapok - 1922-209
118 A nemzetgyűlés 209. ülése 1923. évi december hó 15-én, szombaton. nyilatkozatot valószinüleg nem adhatott, mert hiszen ehhez az egész kormány hozzájárulása szükséges. Azt is emiitette nyilatkozatában, hogy ő a maga részéről, a maga hatáskörében bizonyos kérdésekben enyhébben kezeli a dolgokat. Ez már valami, de nem elégséges, mert hozzátartozik ehhez ennek a 3 §-nak az eltörlése is. Azt a szegény embert, aki belesodródott a forradalom hullámverésébe, akit akarata ellenére vitt ez a hullámverés, nem szabad stigmatizálni, nem szabad sújtani, nem szabad jogoktól elütni, mert — mint már az előbb mondottam, — adódhatnak még helyzetek, amikor ez a megértés, ez a megbékélés Ûagyon já befektetésnek fog bizonyulni. Nem akarok fenyegetőzni, nem szokásom, nincs is rá szükség 1 , hiszen előttünk folyik le a történelemnek egyik legszínesebb, legfordulatosabb színjátéka, amikor dolgok, melyek tegnap még igazak és szentek voltak, holnap felfordulnak és megfordítva. Nem tudjuk hova jutunk, hol állunk meg, Az ilyen befektetésekre feltétlenül szükség van. Ha önök azt tartják, hogy kezdjük újra, tessék megkezdeni, tessék megadni az alapját, tessék ezt a 3. §-t elejteni. Én nagyon boldog volnék, nagyon örülnék, ha megtalálnám benne a logikát és látnék benne bizonyos elégtételt, ha maga a minister ur állana fel, anélkül, hogy ezt innen kellene javasolni és azt mondaná, hogy ezt a szakaszt ő maga is elavultnak tartja, és ő maga nyújtana be módositást ezen a szakasz eltörlésére. T. Nemzetgyűlés! Befejezésül csak annyit: erre az intézkedésre a földmivelésügyi minister ur tulaj donképen erkölcsileg' köteles is. Én megállapitom a földmivelésügyi minister ur erkölcsi kötelességét a tekintetben, hogy ami tőle telik, ami a hatáskörében áll: igyekezzék megvédelmezni azokat a szegény üldözött kisembereket, akiket azért üldöznek, mert közkatonák voltak ott, ahol a minister ur vezér volt. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Nem áll, mert én a kommunizmusban ugyan nem voltam! Ne tessék összetéveszteni a kettőt ! Rupert Rezső: Károlyi Mihály annyira sem volt a kommunizmusban! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Dehogy nem volt, szegény! Rupert Rezső : Régi kormányelnökét, vagy köztársasági elnökét meg- kellene védelmezni! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Mondtam, hogy benne volt! Rupert Rezső: Termelési biztos volt, mint mások ! Propper Sándor: T. Nemzetgyűlés! Minthogy a viszonyok ennél messzebbmenő komolyabb megoldást igényelnek, minthogy én ezt nem tartom kielégi tőnek és minthogy meg- vagyok győződve arról, hogy igen rövid időn belül ide komoly földbirtokjavaslatnak kell kerülni, a magam részéről ezt a törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a szélsobaloldalovi.) Elnök: Szólásra következik? Bartos János jegyző: Forgács Miklós! Forgács Miklós: T. Nemzetgyűlés! Azt hiszem, hogy az ügynek teszek szolgálatot akkor, amikor a felszólalástól elállók. De mégis megkívánom jegyezni azt, hogy meg vagyok győződve, hogy az igénylők barázdája nem az itteni hosszú beszédektől és a parcellák szélessége nem ettől a vitától függ, hanem ha a végrehajtó közegek átérzik azt az intenciót, amelyből ez a javaslat kiindult, akkor én ebben a novellában csak szerencsét látok az országra. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ebben a biztos tudatban elfogadom az előttünk fekvő törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés a jobboldaton és a középen.) Elnök : Kivan még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A földmivelésügyi minister ur kivan szólani. Mielőtt azonban a minister ur beszédének meghallgatására áttérnénk, az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. A földmivelésügyi minister ur kivan szólani. (Halljuk! Halljuk !) Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Az idő nem engedi meg, hogy a javaslat vitájában felszólalt összes szónokokkal külön-külön foglalkozza m Cs az alta.luk felhozott érvekre külön feleljek. Szokásomtól eltérőleg tehát rövidesen összegezem mondanivalómat és általánosságban inkább a pártokkal kivánok foglalkozni. (Halljuk! Halljuk!) T. Nemzetgyűlés! A t. szociáldemokrata párt — mely, ugy látom, most nincs jelen — a vitánál a földreform kérdésében állást foglalt, és a magam részéről örvendetesnek találom azt, hogy a szociáldemokrata párt, amely még a nem nagyon rég elmúlt időkben a magántulajdon elvét nyiltan tagadta és annak tagadását nyiltan hirdette, a földreform tárgyalása során a magántulajdon elvének alapjára helyezkedik annyiban, hogy magántulajdonba adandó földeknek kiadását nemcsak helyesli, hanem még nagyobb mértékben kivallja, mint ahogy a jelenlegi törvényjavaslatban le van fektetve. A szociáldemokrata pártnak mindenesetre előnyére válik ez az állásfoglalása, és bennünket, polgári pártokat is bizonyos megelégedéssel tölt el, hogy a szociáldemokrata párt a magántulajdon elve tekintetében régóta hirdetett ellentétes álláspontját feladta és készséggel támogatna egy olyan földreformot, amely az ő szája izének megfelelne, ha a földreform kapcsán az igénylők a földet tényleg magántulajdonba kapják, mint ahogyan az a jelenlegi földreform alapján történik. Mégis csodálom, hogy a t. szociáldemokrata párt ilyen erővel vonult fel a törvényjavaslat ellen, jóllehet ez a javaslat ugyanazt célozza és ugyanazt akarja elérni, amit ebben a tekintetben ők is követelnek. A legutóbb felszólalt képviselő ur is, amikor kilátásba helyezi, hogy a részletes tárgyalásnál majd módosításokkal fog előjönni, kijelenti, hogy a törvényjavaslatot magát a részletes tárgyalás alapjául sem fogadja el. Pedig ha a rászletes tárgyalás alapjául sem fogadná el a nemzetgyűlés, akkor a részleteknél bizony nem lehetne módosításokkal előjönni. Ami magát a földreformnovellának, egyáltalán a földreformtörvénynek lényegét, a törvény kiterjedését, vagy végrehajtásának módozatait illeti, e tekintetben azoknak, akik felhozzák, hogy a régebbi törvényjavaslatoknál szélsőségesebb álláspontot foglaltam el és ez a javaslat nem megy el addig, mint a Búza Barna-féle törvényjavaslat, figyelmébe ajánlom az időket. A törvényt mindig csak aszerint lehet végrehajtani, hogy milyenek a viszonyok, milyenek az akkori idők. Ha a nemzetgyűlés, a törvényhozás arra az álláspontra helyezkedik, — nagyon helyesen — hogy a földreformtörvény alapján — a magántulajdont tiszteletben tartva — teljes kártérítés fizetendő azoknak, akiktől a föld elvétetik, akkor meg kell nézni, hogyan tudjuk ezt a kötelezettséget teljesíteni. Telepítést csinálni, különböző birtokkategóriákat vagy népességeket nagy területekhez juttatni pénz nélkül nem lehet. Nagyon
