Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.
Ülésnapok - 1922-208
À nemzet gyűlés 208. ülése 1923, ekképen megváltott kis középbirtok legnagyobb részét középbirtokká alakitvan, azt mint olyant másnak juttatja. (Zaj a jobboldalon.) Szijj Bálint: Elég' hiba! Vanczák János: Azért szent a magántulajdon! Rácz János: Ez az eset, amely talán nem is niagábanálló, nemcsak a disztinkció szükségességét bizonyítja, hanem szükségességét bizonyltja annak is, amire tegnap Gaal Gaston igen t. képviselőtársam olyan helyesen mutatott rá, hogy igenis szükség van a középbirtokjuttatás rendezésére is. (Helyeslés a baloldalon.) Drozdy Győző: El kell törölni! Eáez János: Nagyon sok és alapos panasz emelhető ugyanis az eddigi középbirtokjuttatások ellen. Azt hiszem, senki sem állithatja komolyan, hogy közérdek az, hogy olyanok jussanak középbirtokhoz, akiknek nemcsak a megváltáshoz, de a beinstruáláshoz sincs meg a kellő tőkéjük, sőt legtöbbször nincs meg a kellő szaktudásuk sem. (Igaz ! Ugy van ! balfelöl.) Drozdy Győző: Mind strohmannokkal dolgoznak ! Rácz János: Legyen meggyőződve Gaal Gaston képviselőtársam, bogy az egységespárt is szivén viseli ugy a középbirtok védelmét, mint a középbirtokjuttatás kérdését. Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Meskó Zoltán: Úgyis mint kisgazdapárt! Rácz János: Legyen szabad még kitérnem a novellának, a kötött, jobban mondva, a közalapokat képező birtokok részbeni mentesítését szabályozó intézkedéseivel kapcsolatban ugy a nyilvánosság előtt, mint itt a parlamentben, — ha jól tudom, itt Griger Miklós t. képviselőtársam hozta fel, — felhozott úgynevezett kirívó turkevei esetre. Mint turkevei képviselő kérem a t. Nemzetgyűlés engedelmét (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) s nem azért, mintha esetek pertraktálásával kívánnám igénybe venni a t. Nemzetgyűlés idejét, hanem azért, hogy rámutassak, miszerint a turkevei eset egyáltalában nem kirivó és hogy nem szolgálja a felekezeti békét az esetnek oly szempontból való feszegetése, mint azt — ha jól tudom —dr. Bozóky Géza egyik értekezésében teszi, mikor Turkeve város református közönségének a katholikus alapítványi vagyonból való földhözjuttatását perhorreszkálja. Dénes István: A »Magyar Kultirrá«-ban jelent meg! Rácz János : . . . Ha részletesen ismerjük a tényállást, amely abból áll, hogy Turkeve város közönsége több mint 200 éven keresztül bérelte ezt a most megváltott közles-előterüietet — sőt nemcsak ennyit, hanem 16.000 katasztrális holdat bérelt közlegelőként a közalapoktól — és ha tudjuk, hogy Turkeve város gazdaközönségének jószágtenyésztése egveneseu attól függ, hogy birtokában van-e az ecsegi, most megváltott közalapítványi legelőnek, akkor igazán nem tarthatjuk az esetet olyan kirivónak. Ha hozzáteszem ehhez azt, hogy 1908-ban a közalapokat ellenőrző bizottság elismerte Turkeve város erkölcsi jogosultságát ehhez a 4037 hold közalapítványi legelőhöz, és kifejezetten hozzájárult annak elaoásához, sőt maga az akkor uralkodó I. Ferenc József is — akinél azt hiszem, nagyobb katholikust nem igen kell keresni — kifejezetten hozzájárult s csak egy akkor felelős állásban lévő egyén ethikai érzékének túlságos voltán múlt az adásvétel, — be kell látnunk, hogy ha lehet Magyarországon igénye valakinek valamely területre, ugy Turkevének legelső sorban jogos az iarénye a neki juttatott közalapítványi legelőterülethez. évi december hó 14-én, pénteken. 47 T. Nemzetgyűlés! Miután az eddig kifejtettek alapján nézetem szerint a novella, ha nem is teljesen, de mindenesetre erősen közeledik a helyes irány felé, épen azért én a novellát a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Csik József! Csik József: Tisztelt Nemzetgyűlés! Mielőtt beszédem érdemi részébe fognék, legyen szabad egy általánosan akceptált, azonban nem mindenki által praktizált felfogást kifejezésre juttatnom, nevezetesen azt, hogy nekünk a szóbanforgó javaslatot a legteljesebb objektivitás szemszögéből kell vizsgálnunk. (Ugy van! balfelöl.) Ezt az objektivitást megkívánja nemcsak a javaslatnak rendkívül nagy jelentősége, hanem országunk mai gazdasági állapota is. Tudjuk, hogy mélyenjáró reformok megvalósítása normális gazdasági viszonyok között is bizonyos megrázkódtatásokkal szokott járni, még inkább azzal jár napjainkban, amikor országunk nem él normális gazdasági viszonyok között. Ép ebből kifolyólag minden demagógiát a nemzet, életérdeke ellen valónak tartok. Annak tartom a baloldalról jövő demagógiát elsősorban. Aki ingyen földosztást Ígérget a népnek, aki az igények legteljesebb mértékben való kielégítéséről beszél, az nem mond igazat, mert köztudomású, hogy az összes igények kielégítése az összes szántóföldek felosztásával sem érhető el. De mélyen tisztelt Nemzetgyűlés, amikor elitélem a baloldali demagógiát, el kell Ítélnem jobboldali demagógiát is, (Helyeslés bal felől.) mert meg kell jegyeznem, hogy a törvényjavaslat körül nemcsak baloldalról hallunk demagógikus hangokat nyilvánítani, hanem bizonyos tekintetben a jobboldalról is. Ez a jobboldalról jövő demagógikus hang főként akkor jutott nagy szerephez, amikor a földmivelésügyi minister ur a szőbanforgó javaslat tervezetét elkészítette. Akkor főleg bizonyos érdekeltségek mindent elkövettek a tekintetben, hogy a készülő novellát megbuktassák, törvényerőre való emelkedését megakadályozzák. Baross János: Ez őszinte beszéd! Csik József: Sajnálattal f kell konstatálnom, hogy bizonyos érdekeltségek a jobboldalról sok tekintetben naayon elragadtatták magukat, (Ugy van! balfelől.) C!sak egy pár Ízelítőt leszek bátor felolvasni azon nyilatkozatok közül, amelyek a novellatervezet készülése ideiében a különböző lanokban megjelentek. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) A Nem zeti Újság 1923 szentember 14-iki számában ez a. cím éktelenkedik (olvassa): »Legalább 12 millió dollárról mond le az államkincstár, ha végrehajtják a Nagyatádi-féle javaslatot.« És ha ennek a címnek reális alapját firtatom, akkor az egyik gazdasági szakértőből a kö^ T e +kező mea'okolást találom (olvassa) : »Pa e v W>l a leadandó 350.000 holdból csak 100.000 holdat is a megszállott területekről menekülteknek vagy az Amerikából visszatelepülni óhajoknak csak 120 dolláriával, vapy 600 frankiával eladna a kincstár, 12 millió dollárhoz. va*y 60 millió svájci frankhoz jutna, amellyel jelentékenyebben lehetne segíteni Magyarország nénzügyi viszonyain, mint a kicsiny, de annál sulyos>shh feltételű küK^l^i k^l^sönökkpl « Mélven t. Nemzetgyűlés ! íme egy demn«yóeikus felfosrás a földreformmal szemben. Nem is említve, hogv azon dollárok csak a holdban vannak, A magyar földre elsősorban joggal az