Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-208

À nemzet gyűlés 208. ülése 1923, ekképen megváltott kis középbirtok legnagyobb részét középbirtokká alakitvan, azt mint olyant másnak juttatja. (Zaj a jobboldalon.) Szijj Bálint: Elég' hiba! Vanczák János: Azért szent a magántulaj­don! Rácz János: Ez az eset, amely talán nem is niagábanálló, nemcsak a disztinkció szüksé­gességét bizonyítja, hanem szükségességét bi­zonyltja annak is, amire tegnap Gaal Gaston igen t. képviselőtársam olyan helyesen muta­tott rá, hogy igenis szükség van a középbirtok­juttatás rendezésére is. (Helyeslés a baloldalon.) Drozdy Győző: El kell törölni! Eáez János: Nagyon sok és alapos panasz emelhető ugyanis az eddigi középbirtokjuttatá­sok ellen. Azt hiszem, senki sem állithatja ko­molyan, hogy közérdek az, hogy olyanok jus­sanak középbirtokhoz, akiknek nemcsak a meg­váltáshoz, de a beinstruáláshoz sincs meg a kellő tőkéjük, sőt legtöbbször nincs meg a kellő szaktudásuk sem. (Igaz ! Ugy van ! balfelöl.) Drozdy Győző: Mind strohmannokkal dol­goznak ! Rácz János: Legyen meggyőződve Gaal Gaston képviselőtársam, bogy az egységespárt is szivén viseli ugy a középbirtok védelmét, mint a középbirtokjuttatás kérdését. Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Meskó Zoltán: Úgyis mint kisgazdapárt! Rácz János: Legyen szabad még kitérnem a novellának, a kötött, jobban mondva, a köz­alapokat képező birtokok részbeni mentesítését szabályozó intézkedéseivel kapcsolatban ugy a nyilvánosság előtt, mint itt a parlamentben, — ha jól tudom, itt Griger Miklós t. képviselő­társam hozta fel, — felhozott úgynevezett ki­rívó turkevei esetre. Mint turkevei képviselő kérem a t. Nemzetgyűlés engedelmét (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) s nem azért, mintha esetek pertraktálásával kívánnám igénybe venni a t. Nemzetgyűlés idejét, hanem azért, hogy rámu­tassak, miszerint a turkevei eset egyáltalában nem kirivó és hogy nem szolgálja a felekezeti békét az esetnek oly szempontból való feszege­tése, mint azt — ha jól tudom —dr. Bozóky Géza egyik értekezésében teszi, mikor Turkeve város református közönségének a katholikus alapít­ványi vagyonból való földhözjuttatását per­horreszkálja. Dénes István: A »Magyar Kultirrá«-ban jelent meg! Rácz János : . . . Ha részletesen ismerjük a tényállást, amely abból áll, hogy Turkeve város közönsége több mint 200 éven keresztül bérelte ezt a most megváltott közles-előterüietet — sőt nemcsak ennyit, hanem 16.000 katasztrális hol­dat bérelt közlegelőként a közalapoktól — és ha tudjuk, hogy Turkeve város gazdaközönsé­gének jószágtenyésztése egveneseu attól függ, hogy birtokában van-e az ecsegi, most megvál­tott közalapítványi legelőnek, akkor igazán nem tarthatjuk az esetet olyan kirivónak. Ha hozzáteszem ehhez azt, hogy 1908-ban a közalapokat ellenőrző bizottság elismerte Tur­keve város erkölcsi jogosultságát ehhez a 4037 hold közalapítványi legelőhöz, és kifejezet­ten hozzájárult annak elaoásához, sőt maga az akkor uralkodó I. Ferenc József is — akinél azt hiszem, nagyobb katholikust nem igen kell keresni — kifejezetten hozzájárult s csak egy akkor felelős állásban lévő egyén ethikai ér­zékének túlságos voltán múlt az adásvétel, — be kell látnunk, hogy ha lehet Magyarországon igénye valakinek valamely területre, ugy Tur­kevének legelső sorban jogos az iarénye a neki juttatott közalapítványi legelőterülethez. évi december hó 14-én, pénteken. 47 T. Nemzetgyűlés! Miután az eddig kifejtet­tek alapján nézetem szerint a novella, ha nem is teljesen, de mindenesetre erősen közeledik a helyes irány felé, épen azért én a novellát a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. A szó­nokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Csik József! Csik József: Tisztelt Nemzetgyűlés! Mielőtt beszédem érdemi részébe fognék, legyen sza­bad egy általánosan akceptált, azonban nem mindenki által praktizált felfogást kifejezésre juttatnom, nevezetesen azt, hogy nekünk a szóbanforgó javaslatot a legteljesebb objektivi­tás szemszögéből kell vizsgálnunk. (Ugy van! balfelöl.) Ezt az objektivitást megkívánja nem­csak a javaslatnak rendkívül nagy jelentő­sége, hanem országunk mai gazdasági állapota is. Tudjuk, hogy mélyenjáró reformok megva­lósítása normális gazdasági viszonyok között is bizonyos megrázkódtatásokkal szokott járni, még inkább azzal jár napjainkban, amikor or­szágunk nem él normális gazdasági viszonyok között. Ép ebből kifolyólag minden demagó­giát a nemzet, életérdeke ellen valónak tartok. Annak tartom a baloldalról jövő demagógiát elsősorban. Aki ingyen földosztást Ígérget a népnek, aki az igények legteljesebb mértékben való kielégítéséről beszél, az nem mond igazat, mert köztudomású, hogy az összes igények ki­elégítése az összes szántóföldek felosztásával sem érhető el. De mélyen tisztelt Nemzetgyűlés, amikor elitélem a baloldali demagógiát, el kell Ítélnem jobboldali demagógiát is, (Helyeslés bal felől.) mert meg kell jegyeznem, hogy a törvényja­vaslat körül nemcsak baloldalról hallunk de­magógikus hangokat nyilvánítani, hanem bi­zonyos tekintetben a jobboldalról is. Ez a jobboldalról jövő demagógikus hang főként akkor jutott nagy szerephez, ami­kor a földmivelésügyi minister ur a szőban­forgó javaslat tervezetét elkészítette. Akkor főleg bizonyos érdekeltségek mindent elkövet­tek a tekintetben, hogy a készülő novellát megbuktassák, törvényerőre való emelkedését megakadályozzák. Baross János: Ez őszinte beszéd! Csik József: Sajnálattal f kell konstatál­nom, hogy bizonyos érdekeltségek a jobboldal­ról sok tekintetben naayon elragadtatták ma­gukat, (Ugy van! balfelől.) C!sak egy pár Íze­lítőt leszek bátor felolvasni azon nyilat­kozatok közül, amelyek a novellatervezet ké­szülése ideiében a különböző lanokban meg­jelentek. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) A Nem zeti Újság 1923 szentember 14-iki számában ez a. cím éktelenkedik (olvassa): »Legalább 12 millió dollárról mond le az államkincstár, ha végre­hajtják a Nagyatádi-féle javaslatot.« És ha en­nek a címnek reális alapját firtatom, akkor az egyik gazdasági szakértőből a kö^ T e +­kező mea'okolást találom (olvassa) : »Pa e v W>l a leadandó 350.000 holdból csak 100.000 holdat is a megszállott területekről menekülteknek vagy az Amerikából visszatelepülni óhajok­nak csak 120 dolláriával, vapy 600 frankiával eladna a kincstár, 12 millió dollárhoz. va*y 60 millió svájci frankhoz jutna, amellyel jelenté­kenyebben lehetne segíteni Magyarország nénz­ügyi viszonyain, mint a kicsiny, de annál su­lyos>shh feltételű küK^l^i k^l^sönökkpl « Mélven t. Nemzetgyűlés ! íme egy demn«yó­eikus felfosrás a földreformmal szemben. Nem is említve, hogv azon dollárok csak a holdban vannak, A magyar földre elsősorban joggal az

Next

/
Oldalképek
Tartalom