Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.
Ülésnapok - 1922-209
88 A nemzetgyűlés 209. ülése 1923. évi december hó 15-én, szombaton. Lendvai István : Vass Jánost leköpték, emlékszem rá ! Vanezák János : Ezt felborította egyrészt az entente magatartása, amely mesterségesen törekedett arra, hogy itt námnk nyeregbe segítse a bolsevizmust, másrészt azok a teljesen lehetetlen állapotok, amelyek az országon belül voltak s amelyek azután a bolsevizmust itt tényleg nyeregbe segitették. Az 1918-as földreformot tehát a bolsevikok borították fel és dobták el és igyekeztek itt a maguk földreformját keresztülvinni. Ehhez tehát ne&ünk épen olyan kevés közünk van, mint a földmivetésügyi minister urnák, mert ahogy ő nem tudta végrehajtani 1918-as reformot, akként mi sem tudtuk azt sem elősegíteni, sem akadályozni. Azt mondják rólunk, > hogy mi ellenségei vagyunk a föld magántulajdonának. E tekintetben nem egészen tiszta a helyzet. Szerintem az az igaz, hogy a föld akkor sem magántulajdon, ha a magántulajdon szentségét emlegetők az egekig emelik fel az ő hitvallásukat, hogy a föld magántulajdon és szentség. A főid mindig és bárlcinek a kezén van, a valóságban nemzeti tulajdon, csak névleg és képletileg magántulajdon annak a jogrendnek keretében, ameiyet megalkot magának az a társadalom, amely a területet elfoglalja és amelynek törvényeit azok készítik, akik a hatalmat kezükben tartják. Ezek a törvények változnak aszerint, hogy egyszer az egyik réteg, másszor a másik réteg kerül hatalomra és jut birtokába a hatalom eszközeinek, tebüi a törvényhozásnak is. Ennek a képletes magántulajdonnak mi nem vagyunk ellenségei. Nemzeti és társadalmi szemponíbjl teljesen közömbös, hogy a föld képletileg magántulajdonban van-e, vagy köztulajdonban. Lendvai István: Már ismernek nemzeti szempontokat is! Vanezák János: Mi köze magának ahhoz, hogy én milyen szempontodat ismerek. Lendvai István: Örömmel látom, hogy nemzeti szempontokat is ismernek! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Vanezák János: Ugyan hát ki ad arra, hogy ő mit hall örömmel?! A fontos a földnél az, hogy hasznos módon kezeltessék, mert a nemzeti élet alapja az hogy a földből kikerüljön az ország népének ellátása. Ebben a kérdésben tehát nem vagyunk ellenségei a föld magántulajdonának. Ha a szociáldemokraták leiímegrögzöttebb ellenségei, a bolsevikok oda tudták adni Oroszország termőföldjét az orosz parasztoknak magántuiajdonképen.. . Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Nem lehetett másnak adni! Propper Sándor : Megfogadják az itt kapott tanácsokat! Dénes István: Gabonavédővámokkal^ dolgoznak a kisbirtokos Oroszország ellen! (Zaj.) Vanezák János: Mondom, ha az orosz bolsevikok magántulajdonul oda tudták adni az orosz termőföldet, akkor nekünk, magyarországi szociáldemokratáknak sincs semmi kifogásunk az ellen, ha ez nálunk hasonlóképen fog megtörténni. Igaz, hogy mi ellenségei vagyunk a nagybirtokrendszernek és a holtkézi birtokoknak, bár a materialista nemzetgazdasági elmélet szerint a nagybirtokon való termelés, természetesen köztulajdonban és közkezelésben, alkalmasabb a társadalmi szükségletek kielégítésére és a föld célszerűbb megművelésére és kihasználására. Perlaki György : Ezt hirdették 1918-ban ! Vanezák János : Ez a teoretikus megállapítás is, egyes esetekben maga a gyakorlat is, igaz lehet, de nincs szabály kivétel nélkül, nincs teória tévedés nélkül, (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) és nincs gyakorlat, amely általános érvényességű. Igaz, hogy Magyarországon a nagybirtokrendszer még sohasem igazolta a materialista teóriának ezt a megállapítását, itt tőkeszegény, fényűző életet élő, úgynevezett ősnemességünk kezén van a nagybirtok és ez a nagybirtok ebben a kezelésben nem hozta meg azt az eredményt, amelyet hoznia kellett volna, vagy hozhatott volna. Látjuk Erdély sorsát. Ezekről a padokról már többször ielolvasták tételről-tételre, hogy az erdélyi nagybirtokok, az erdélyi nemesség birtokai kiknek kezéből, miként, mely időben és milyen árért kerültek a román bankok tulajdonába, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és a román bankok mennyi céltudatossággal osztották ki ezeket a földbirtokokat apró-, kisgazdaságokban a román parasztoknak. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ez porhanyóvá tette Erdély földjét... Lendvai István : A nacionalista politikájuk! Vanezák János: . . . arra, hogy elszakittassék innen. És ha a háta mögé nézünk ennek a sötét képnek, ott dőzsölő, eladósodott mágnásokat, nemeseket találunk: ezek játszották idegen kézre Erdélyt. Ezt ma csak megállapíthatjuk, változtatni azonban rajta nincs módunk. A megmaradt magyar nagybirtokokhoz való ragaszkodás azonban ujabb megrázkódtatásokat és ujabb társadalmi megmozdulásokat fog maga után vonni, i ha megértéssel és okos előrelátással nem létesítünk olyan földreformot, mely tényleg földhöz juttatja azokat akiknek itt Magyarországon joguk van ahhoz, hogy ezen a földön élhessenek meg. Annál is inkább oda fog ez vezetni, mert, bár nincs nálam az erre vonatkozó statisztikai kimutatás, kétségtelen, hogy a magyarországi nagybirtokok jórésze ma is bérlők kezén van, de gazdáik, tulajdonosaik maguk nem gazdálkodnak rajta; munkanélküli jövedelmet hoz nekik a földbirtok ... Propper Sándor: Járadékot! Vanezák János : ... egy részük talán nem is él itt az országban, vagy ha haza is jön, legfeljebb mint vendég jön haza, akit nem füz ehhez az országhoz abszolúte semmiféle életkedv és életérzék, csak az, hogy megkapja innen azt a bérleti összeget, mely biztosítja neki valahol, a világ legszebb táján, a legszebb életet. De nemcsak a magánnagybirtok van bérlők kezén, hanem a sokat hánytorgatott nagy egyházi birtokoknak egy része is bérlők kezén van. Lendvai István: Zsidó bérlők kezén. Vanezák János: Igenis, zsidó bérlők kezén. Peidl Gyula : Ebből áll a kereszténység ! Vanezák János: Egyébként olyan mindegy, hogy zsidó bérlő kezén, vagy nem zsidó bérlő kezén van, de mindenesetre furcsán hat, hogy a katholikus egyházi birtokok zsidó bérlők kezén vannak. Griger Miklós: Szociáldemokrata oktatja ki erre a püspököket és káptalanokat! Peidl Gyula: Rájuk fér! Griger Miklós: Ráj'uk fér! Vanezák János: Régi szokás az, hogy minden földesúrnak és minden főpapnak szüksége van egy házizsidóra. Ezek a házizsidók ebben az esetben a bérlők. Ilyen körülmények között csak természetes, hogy mi, szociáldemokraták, jobbnak, nemzeti és társadalmi szempontból szükségesnek tartjuk, hogy a nagybirtokok terjedelme csökkentessék, hogy jusson belőlük azok számára is, akik saját maguk művelik meg a föl-