Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-208

A nem'zetgyülés 208. niese 1928. ug-yí ahogy meg kellene oldani, ahogy az az életben mint társadalmi szükséglet jelentkezik, azért ennek á törvénynek sem lehet semmiféle áldásos következménye. De nemcsak az a baj, hogy a törvény nem jó, hogy sok igazságtalanságot és erkölcstelensé­get tartalmaz és az erkölcsi világrend szempont­jából épen ezért semmis és a rajta nyugvó szer­zések is örökké problematikusak, megtámadhatók maradnak, hanem az is baj, bogy még ezzel a csekélyke semmiséggel sincsenek megelégedve, ezt is támadják, különféle vészkiáltásokat hallat­nak, hogy a javaslat a magántulajdon szentségé­hez nyúl stb. Ez a legfőbb érvük. Egyelőre maradjunk csak a végoknál, amely­nél fogva az alaptörvény is, ez a javaslat is rossz. Ez az ok a politika, a mai kormányzati rend­szer. Ez a novella, általában a földreform kérdése is akkor, amikor felvettetett, nem oldatott meg a maga szükségszerűsége szerint, hanem megolda­tott a politika szempontjai szerint, megoldatott a politika szempontjai szerint, megoldatott poli­tikából és egyáltalában felvetődni is csak politi­kából vetődött fel, szükség volt rá, mint kortes­fogásra, mint politikai fogásra. Nem volt más már az alaptörvény sem, mint életinjekciója annak a kormányzati rendszernek, amelyről szó van, amely évek óta rajtunk elterpeszkedik, kellett, szükséges volt neki, hogy bizonyos mér­tékig a közvéleményt maga mellé állítsa, hogy legalább is ne kelljen erős, súlyos felzn du Iá soktól, vehemens támadásoktól tartania. Azóta pedig különösen, mióta Bethlen-rendszer van, állandóan csupa ilyen életinjekcióból élünk. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez az életinjekció, ez a novella beleilleszkedik teljesen a Bethlen-féle rendszerbe. Az élet ezt a politikai rendszert már régen halálra ítélte. Látjuk, hogy sem belső, sem külső életünkben nem mehetünk sehogy sem előre, látjuk, hogy a nemzet pusztul azonban, — habár ez a kormányzati rendszer halálra van i télvejehetetlenné vált a dolgok belső erejénél fogva, az események­ből is, amelyekben visszatükrözik, mindenki látja, hogy nincs tovább, lehetetlen helyzetbe jutottunk — ez a rendszer önmagáért élni akar és gondos­kodni akar azokról az eszközökről, amelyek ideig­óráig éltetik. Olyan a tisztelt kormányelnök ur, — akinek fő műve ez a novella, hiszen az ő ötlete volt, hogy ezt most belevessék a politikai életbe, — mint Seherezáde. az Ezeregy éj mesélője, mese­mondója. A maga hatalmi életének napról-napra való meghosszabbításáért mond meséket, rendez mesenapokat. Rendez egyszer oktrojt, az oktroj mesenapját : azután Hódmezővásárhelyen rendez egy szép mesenapot, mond szép mesét a fajvéde­lemről ; utána Pécsett tart mesedélutánt, szép meséket mond a legitimizmusról ; azután rendez Budaörsön egy mesedélután ta szabad királyválasz­tóknak ; azután Miskolcon a liberalizmus mese­délutánját csinálja meg ; azután jön a szikla­elmélet meséje ; azután pedig, hogy a sziklákat egyszerűen becsapja, gondoskodik egy választói törvényről és rendről, hogy pont épen a sziklák országa : a falu ne érvényesíthesse a maga jogait, ne küldhesse bea szive szerinti képviselőket. Elveszik tőle a titkos választójogot ; azután — hogy a másik tábornak is valami kedveset, kellemeset mondjon — a fajvédőkkel megrendezi a szecessziót, egyszerűen feláldozza őket, kire­keszti a pártjából ; azután jön a külföldi kölcsön mesedélutánja ; azután jön a Csoesó bácsi-ügyben az erélyeskedés, megint egy mesedélután ; jön az Ulain-ügy mesedélutánja, és amikor mindez nem segit, jön a földreformnovellának meséje. (De­rültség és felkiáltások jobbfelől : Ez igazán a mese!) Mind arra való, hogy egy nappal meg­NAPLÖ XVIII. évi decemhei hó 14-én, péntekén. 75 hosszabbítsa ennek a kormányzati rendszernek életét. Persze, az a baj, hogy ebben a mesélésben segitenek a magyar Seherezádénak mások is. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Segiti a szép me­séket szőni az Omge, amint már emiitettem, — segíti az Omge-nek úgynevezett keresztény saj­tója, ha nem is forma szerint,... Propper Sándor: Volt ez már forradalmi is! Rupert Rezső : . . . de azok, akik az Omge­ban érdekelve vannak és az Omge urai. Azután segítségére sietnek azok, akik folytonosan vész­kiáltásokat hangoztatnak, hogy vigyázzunk az erkölcsi alapra, vigyázzunk a magántulajdonra, a többtermelésre, az egyházi vagyonra és a szocialista veszedelemre. Mindezek a vészkiál­tások, rémkiáltások is arra valók, hogy a föld­reform tigyét valamiképen meghiúsítsák, lehetet­lenné tegyék. Sajnos, segítségére siet még a mesélőnek egy olyan jelentőségű politikus is, mint amilyen Gaal Gaston, az a Gaai Gaston, aki tulajdon­képen, ha a formában és a reform kérdésében, a felfogásban bizonyos tekintetben különbözünk is, alapjában véve mégis föld reformista, azonban itt a beszédével is alátámasztja teljes egészében ezt az akciót, ezt a kormánymentő, életmentő és — ami a nagybirtokosokat, a latifundiumokat illeti — birtokmentő politikát. T. Nemzetgyűlés! Igen könnyű azonban ezek­kel a mesélőkkeí megküzdeni és igen könnyű az ő vészkiáltásukat is megcáfolni. Legkönnyebb meg­cáfolni azt a kifogásukat, hogy az erkölcsi rendbe ütköznék az, ha ez a törvényjavaslat, ez a novella, ez a módosító javaslat valamiképen keresztül­menne. Egyetértek ebben az erkölcsi szempontra való appellálásban az illető t. képviselő urakkal, csak egészen más vonatkozásban, mert szerintem, amint már fejtegettem, erkölcsi szempontokat, rendet csakugyan sért ez a törvény. Abban a tekintet­ben azonban, amiben a t. képviselőtársaim, akik ezt felvetették, gondolják, hogy ez nagyon bántja a magántulajdont, — nem értek egyet. Mert hiszen épen azért nem áll kellő erkölcsi alapon, hogy szemben azokkal a nagy célokkal, felsőbb­rendű érdekekkel amelyekről szó van, nem érinti eléggé a magántulajdont, nem helyezi a magán­tulajdon fölé eléggé magasra a nemzeti szempon­tot, a nemzeti célt. Annak idején, mikor az alaptörvényt hoztuk, ott megíratott az erkölcsi cél, hogy miért van szükség a földreformra. Elmondja annak az alap­törvénynek indokolása, hogy egyenes kényszerű­ség, társadalmi és nemzeti szükséglet a földre­form és habár érinti is a magántulajdon elvét, mindenféleképen meg kell csinálni, mert azt mondja (olvassa): »Meg kell szüntetni a föld és a nép között létező végzetes következésü diszhar­móniát, mert szükség van arra és másképelnem érhető, hogy megelégedettség és jólét legyen. Szükség van a törvényre, a reformra a társada­lom békéjének és rendjének biztosítása, az osztály­ellentétek áthidalása, az arányosabb birtokmeg­oszlás és a társadalmi műveltség emelkedésével a föld teljesebb kihasználása érdekében, végered­ményben a termelés fokozása érdekében is szük­ség van erre. Szükség van a reformra az ország egészséges jövőjének megalapozása érdeképen,« — hozzátehette volna, hogy jelenének megmentése érdekében is — »szükség van a háború hőseinek és rokkantjainak, valamint családtagjainak sor­sáról való gondoskodás miatt, tehát a nemzeti hála lerovása érdekében.« Azt mondja tehát, hogy : »Ezekre a főcélokra tör az a törvény.« Mellékesen aztán azt is mondja, hogy : »Szükség van még azért is, hogy a népes­11

Next

/
Oldalképek
Tartalom