Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.
Ülésnapok - 1922-208
A nemzetgyűlés 2Ô8. ülése 1923. évî december hó 14-én, pénteken.. 73 ez a tapasztalatunk, lia reális törvényt akarunk csinálni, szükségesnek tartjuk, hogy ez ne ilyen diszkrécionárius alakban, hanem kötelező, parancsoló alakban illesztessék be a törvénybe. Szabó István (naapatádi) íoldmivölésiigyi minister : A novella kimondja, hogy a házhelyekre nézve mindig újra kezdhető a tárgyalás. Rupert Rezső: T. földmivelésügyi minister ur, hiszen ami nem hiba, azt nem hibáztatom. Hogy a házhelyeknél igy van, elismerem és emiatt nem is teszek kifogást, hanem a í'öldhözjuttatás kérdésében a falutágltás politikájának érdekében nincs igy, ellenben máskép van, úgyhogy ezernyi protekciós lehetőségnek kerete a törvény és a protekciós lehetőségek keretében a végrehajtó fórumok élnek is azzal, hogy ezt a protekciót gyakorolják, hogy jusson nemzetgyűlési képviselőnek, tábornokoknak, jusson más nadrágos embereknek, jusson a főszolgabírónak, jusson mindenféle hatalmasnak, akinek semmiféle igénye vagy joga a törvény alapián nem lehet, és lehetőleg minél nagyobb föld jusson. Hibája a törvénynek az is, hog}' ezeket a protekciós, sőt korrupciós lehetőségeket egyszerűen kodifikálja (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) és a novella se gondoskodik arról, hogy többé efféle ne történhessék meg, mert mégis szégyene ennek a korszaknak és a törvényhozásnak is, hogy akkor, amikor egyetlen erkölcsi jogosultsága van. hogy a magántulajdonhoz hozzányúlhasson, az, hogy az elvett földet ii nemzet fejlesztésére, erősítésére és a szegény földmivesség erősítésére használják fel, akkor még a törvényhozás tagjai közül is juttathatók földhöz a nép rovására. Ha egy törvény ezt lehetővé teszi, akkor az erkölcsi alap, az erkölcsi talaj elveszett az alól a törvény alól és akkor ne várjunk attól semmi jót. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Hát megbüntessük a képviselőt? Ha van is joga, ne kaphasson? Van más oldala is! Rupert Rezső: A közéleti tisztesség, a népnek a bizalma és hiedelme azt követeli, hogy akikre ő maga érdekeit bizta, azok még áldozatot is hozzanak érte és azok tiszták maradjanak, mert hiszen épen azért ilyen ez a törvény. A t. minister ur talán nem is tudja, mert vannak a háta mögött emberek, akiknek mindig hátsó gondolataik, mellékgondolataik vannak, és ha talán a földmivelésügyi minister ur valamit tisztességesen akar is szabályozni, meg fogják a kezét, mert ők a maguk számára ajtókat akarnak nyitva hagyni. Nem lehet eltűrni, hogy amikor ma szükségtörvényt hozunk, amikor a közérdeket annak a törvénynek minden betűjében hangsúlyozzuk, amikor nagy szentséget, a magántulajdon szentségét is meg kell törnünk a nemzet érdekében, akkor ilyen protekciós alakoknak, mint képviselőnek vagy a hatalomhoz közelálló más embereknek ez a törvény harácsolási alkalmul szolgálhasson. T. földmivelésügyi minister ur! Az ilyen ksajátitó, az ilyen kényszereladásokat rendelő törvény esak akkor erkölcsös, ha tisztességes célokra irányul. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Ez természetes! Az sem tisztességtelen! Nem védelmezem, hogy a képviselők földet kapjanak, de az sem tisztességtelen ! Rupert Rezső: Kérdem: szabad-e valakitől elvenni kis- vagy középbirtokot, vagy a nagybirtokból lehet-e elvenni egy darabot csak azért, hogy azt protekciós alaknak és ne magának a népnek adjuk oda? Akkor inkább hagyjuk meg továbbra is annak a kezén, akinek a kezén van az a birtok. Igy sokkal tisztességesebben jártunk el és a nemzeti szempont abszolúte nem szenved semmit, mert hiszen egészen mindegy, hogy az ilyen nem hivatásos gazda, illetve protekciós alaknak a kezébe jut az a birtok, vagy más — mondjuk — nem hivatásos gazda kezébe. Ezért nem érdemes áttörni nagy jogi és erkölcsi elveket. A novella sem segit az állapotokon. A novellán is az ellenforradalmi reakciónak szelleme, vörös fonala húzódik keresztül. Most már elharapódzik a kis- és nagyközségekben is, ott máiegyes kivételes, megvetett kategóriákkal szemben egészen odáig elmegy a novella, hogy ezeknek még a beépített ingatlanai is elvehetők ; ha eladásra kerülnek, velük szemben az elővásárlási jog gyakorolható, kivéve csak akkor, ha földmives a vevő, vagy okleveles, illetőleg hivatásos gazda, hadirokkant, közalkalmazott, katona, vagy ezeknek házastársa, árvája, kadiözvegy és hadiárva. Tehát ha egy közönséges adózó polgár a misera plebs contribuons, amely itt felemlítve nincs, ad el, — például elad egy nem mezőgazdasági munkás vagy elad egy szabad értelmüségi pályán mozgó polgár, ügyvéd, orvos, mérnök, vagy elad egy magánzó, egy tőkés egy házat kis- és nagyközségben, akkor arra is rá lehet csapni, azt is el lehet venni, arra is elővásárlási jogot lehet gyakorolni, tehát egy közönséges kis házra is, csak akkor nem, ha a kivételes kategóriák közé tartozik az illető. Ezt az országot az adózó kereső polgárok, főleg a független exiszteneiák tartiák el. Eltartja a földmivelés mellett az ipar és kereskedelem is, eltartják a szabad értelmiségi pályán működők. Mert azok, akik a földmives néppel együtt itt megemlitetnek az okleveles és hivatásos gazdák között: a hadirokkantak, a közalkalmazottak, a katonák, a hadiözvegyek és hadi árvák nem tartják el az államot, ezeket eltartja az állam. Nagyon érdekes, hogy a közönséges, az egyszerű adózó polgárt, azt az adóalanyt, aki mégis csak az állam szempontjából fontosabb exisztencia, egy másodrendű, egy megvetett egy sligmatizált, egy kiszolgáltatott, egy prédának odadobott polgárként kezeli a törvény, szemben pl. a katonákkal, a közalkalmazottakkal, akiket ő eltart. Nem tudom megérteni, hogy egy törvényben, amely, ismétlem, arra hivatkozik, hogy erkölcsi forrásokból, magasabb szempontokból, nemzeti érdekből táplálkozik, miként foglalhat helyet, hogy épen csak kivéve a föld m íveseket, valamennyi adózó, az államot eltartó polgárt száműzi, proskribálja, meggyalázza és azután igen kellemetlen intézkedéseknek aláveti. Az egész ipart, a kereskedelmet, a szabadértelmiségi pályán mozgókat, orvosokat, mérnököket, ügyvédeket, mindenkit kirekeszt a törvény a maga oltalmából. Forgács Miklós : Az ügyvéd keres legtöbbet ezen a novellán. Rupert Rezső: T. képviselőtársam, én és más ügyvéd nem irigyli azt, amit ön saját foglalkozásával keres. Azután nyugodjék meg abban is, hogy az ügyvéd esetleg a földreformeljárás során is keres, mert amit az ügyvéd keres, azt talán nagyon is megszolgálja és igen sok esetben megszolgálja. Magam is mondhatok önnek elég sok esetet, de csak egyet említek, a Rábaközben Vicza közsógbeiij amig ügyvéd nélkül folyt az eljárás, kaptak 23 hold földet és mihelyt az ügyvéd, a magam szerény egyénisége beavatkozott, lett belőle 100 katasztrális hold, mégis 67 holdat az ügyvédnek,
