Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-208

A nemzetgyűlés 208. ülése 1923. évi december hó 14-én, pénteken. 65 menyekkel, amelyek nyomában fakadnak. Amig azonban a kormány földmivelésügyi f ministere újból megkoronáztatni óhajtja magát élete főművének koronájával: nem is veszi észre, vagy ugy tesz, mintlia nem is venué észre, — hogy a földosztás dicsőségének kettős koronája lehullott a tejéről, mielőtt feltehette volna. Az itteni népszövetségi delegáció egyik tagja ugyanis azt a kijelentés tette a minap, hogy a felveendő kölcsön sikerét és a nyugati államok pénzpiacain való elhelyezését nagymértékben veszélyeztetné, ha az uj földtörvény megzavarná a tulajdonjogi és termelési viszonyokat. Legalább három évig szó sem lehet arról, — mondottaa külföldi előkelőség,— hogy földnovella rendelkezéseit végrehajtsák, ha a kormány csakugyan szivén viseli a külföldi kölcsön sorsát. Nagyatádi viszont továbbtárgyaItatja törvényjavaslatát és látszólag fülebotját se mozgatja erre a nevezetes kijelentésre, amely körülbelül megpecsételi a novella sorsát. Már most e kérdés egész ridegségében igy hangzik: »Kölcsön kell-e vagy földnovella, lévén nyilvánvaló, hogy mind a kettő egy időben nem lehetséges.« Engedelmet kérek, ezt olyan orgánum irja, amely közeláll t. képviselőtársam személyéhez. Az az orgánum elismeri, hogy a népszövetségi. delegáció előtt szóbakerült a földbirtokreform kérdése. Ebben kivetnivalót nem találok, az természetes is. A népszövetségi delegáció előtt szóbakerülhettek mindazok a problémák, amelyek ina a magyar közéletet érdeklik. Pénzügyi és egyéb, sőt lehet hogy még politikai problémák is, amelyeket óvatosan kerültek, de még magam is abban a helyzetben voltam, hogy a népszövetség egyik delegátusa, Sir Salter előtt azt a kérdést vethettem föl, —- mert akkor napirenden volt és az újságokban is erről beszéltek — vájjon a külföldi kölcsön ügye valamiképen vonatkozásban áll-e azzal a viszonnyal, ami bennünket a szomszédos államokhoz fűz? A kérdésre a t. delegátus úrtól azt a választ kaptam, hogy ők nem politizálni, hanem tisztán pénzügyi, gazdasági kérdések tisztázása céljából jöttek ide, ha azonban ez a viszony jó, ugy minél jobb, annál jobb. Ez diplomatikus válasz volt. Nem csodálom tehát, hogy a földbirtoknovella kérdése odakerült, csak azon csodálkozom, hogy olyképen állíttatott be a kérdés, mintha ez Magyarországon a termelési viszonyokat lehetetlenné tenné és veszélyeztetné, ezáltal a tulajdonjogot magát veszélyeztetné és igy egyúttal veszélyeztetné, vagy illuzóriussá tenné a külföldi kölcsön biztosítását, visszafizetését is. Ez a, beállítás nem volt egészen jóhiszemű, és, mert a kérdés igy áll, nem helytálló a cáfolat sem, amely egyénileg- visszautasítható ugyan, de azért kétségtelen, hogy valami ilyen irányban történt. Annál inkább kellett történnie, mert amikor Londonban a tárgyalások folytak, a legelső kérdés, ami ott napirendre került, a földbirtokrefornmovella kérdése volt. Legelőször ezzel jöttek a londoni urak a mi delegátusaink elé, hogy mi van a földbirtokreformnovellával, mert nagyon aggályos, ha ott a tulajdonjog esetleg megrendül és a termelés csökkenni fog. Valahogyan, ugyebár, elő kellett készíteni ezt a hangulatot. Szerencsére a földmivelésügyi minister ur és a kormányhivatalnokok is, ugy látszik, igen bölcsen, kellő felvilágositásokat tudtak adni, meg tudták magyarázni, hogy ebben nincs semmi veszély, úgyhogy ez a kérdés ott tisztázódott és a kölcsönt nem befolyásolhatta. Befolyásolni akarja azonban magának a reformnak végrehajtását, amivel pedig tovább várni már nem lehet. Ez a végrehajtási tempó, a végrehajtásnak az a menete, amely most gyakorlatban van, annyi keserűségnek és nyugtalanságunk forrása, hogy ezt a forrást el kell dugaszolni. A menetet magát gyorsitani kell oly mértékben, hogy a rendelkezésünkre álló rövid idő alatt minden jogos igény kielégíttessék. De ez a módszer, ahogyan most valósággal kihúzzák egyik esztendőről a másikra a reform végrehajtását abból az egyszerű és átlátszó tendenciából, hogy még egy évig birtokon belül maradhasson a régi birtokos: ez méltatlan játék, ez nem való, nem konioly, nem illő és nem méltó ehhez a nagy horderejű szociális javaslathoz és törekvéshez. Épen ezért felhívom a földmivelésügyi minister ur szives figyelmét arra, hogy a jövőben minden lehető rendelkezésére álló eszközzel hasson közre e végrehajtás gyorsítása érdekében, hasson közre abban. hogy végre, és legelső sorban, a házhelyek kérdése elintéztessék, mert ez a legkönnyebben elintézhető és hasson oda, hogy ne történjenek a házhelyek kérdésében olyan lelkiismeretlenül és embertelenül visszatetsző módon való kijelölések, hogy egészen a községen kivül 5—6 kilométerre jelölnek ki házhelyeket, nem beltelken, nem belterületen, ha pedig belterületen jelölnek is ki, akkor is lehetetlen helyeken teszik. Amint emiitettem, vizenyős helyeken történik ez. például kerületem egyik községében, Üllőn, olyan helyen jelölték ki a házhelyeket, amely trületen valósággal mély üregek tatonganak. Mikor pedig ezek a szegény emberek nanaszkodnak, az a válasz, hogy ha ezt a kijelölést nem fogadják el, nem lesz házhely ! Annyit jelent ez. hogy : »Lemondtok róla k Igy nem lehet elbánni ezzel a szerencsétlen néppel, amely tájékozatlan, amely nem tudja, hol keresse a jogorvoslatot, amely kapkod fühÖz-fához, mert reméli, hogy végre neki is lesz egy darabkája ebből a szép nagy földből, amelyet megmunkált eddig véres verejtékével, de amelyből nem mondhatott eddig egy porszemet sem a maga jogos tulajdonának. Ezek komoly, véres jelentőségű problémák, és a magyar paraszt alakja fenyegetőleg áll ezen problémában, a maga hatalmas erejében a nemzetgyűlés elé és figyelmezteti mementóként a nemzetgyűlést, hogy jól fogja meg ezt a kérdést, mert jöhetnek nehéz idők, amikor szükség lesz a magyar paraszt erejére, és akkor azt nem használhatjuk fel a nemzet céljaira. Miután azokat a hibákat, amelyek két és fél év óta meglehetősen demaszkiroztattak, ez a novella nem tudja kiküszöbölni; továbbá azon oknál fogva is hogy egészen bizonyosan a végrehajtás után is csak félmegoldásokat jelent, továbbra is megmarad a nyugtalanság, amelyet csak okos, józan szociálpolitikával lehet levezetni: ennélfogva nem vagyok abban a helyzetben, hogy a novellát elfogadjam, de kijelentem, hogy azt a heorikus küzdelmet, amelyet a földmivelésügyi minister ur itt a legnehezebb helyzetben a nagybirtokkal szemben végigharcolt, tudom méltányolni annak a szegény embernek minden keserűségét, aki együtt érez a magyar föld nyomorban sínylődő népével. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélsőba''oldalon.) Elnök: Az igazságügyminister ur kivan szólani. Nagy Emil igazságügyminister: T. Nemzetgyűlés Î Van szerencsém beterjeszteni...