Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.
Ülésnapok - 1922-208
48 A nemzetgyűlés 208. ülése 1923. évi december hó lá-én, pénteken. ittlakók birnak, amivel legkevésbé sem akarjuk azt mondani, hogy az Amerikából visszavándorlók is ne kapjanak itt földet. Ismételten kénytelen vagyok hangsúlyozni, hogy elsősorban az ittlakók birnak a földigénylésre jogigénnyel és nem szabad ennek a jogigénynek a kielégítésénél tekintetbe venni azt, hogy vájjon hány millió dollár jönne be az országba, ha csak a visszavándorlók kapnának földet. Az egész okoskodás csak ürügy a földreform elgáncsolására. Létay Ernő: A magyar föld nem eladó! Csik József: Az Uj Nemzedék 1923 október 4-iki számában tudósítást hoz az Omge-nek egyik üléséről. Ezen az ülésen az egyik vezető azt mondna (olvassa): »Most, midőn külföldi kölcsön eshetősége előtt állunk, a leghevesebben kell küzdenünk minden olyan intézkedés ellen, amely a mezőgazdasági termelést megakadályozza, a konszolidációt veszélyezteti és a terméseredménveket csökkenti. A novella ily irányú' intézkedései ellen álláspontunkat meg fogjuk védeni.« Alább pedig ezt mondta (olvassa): »A mezőgazdasági termelés terén okvetlenül be fog következni a súlyos termelési válság. Abban a pillanatban, amint a helyreállítás, a fiktiv Jövedelmeknek valódi jövedelmekkel való pótlási kényszere előáll, a mezőgazdaság megszűnik az a látszólag jövedelmező foglalkozás lenni, ami ma és be foa* következni, hogv a tőkegyenge exisztenciák kénytelenek lesznek földjük egy részétől megszabadulni : ezzel leesik a föld ára s a föld hozadéka csökken. Ennek nedig az a furcsa eredménye lesz. hogy nemhogy szaladnának az emberek a föld után, — mint ma a földreform apostolai mondják, — hanem ellenkezőleg utána fogják haügálni a földet annak, aki hajlandó lesz elvállalni.« Ezeknek a sötét kilátásoknak a hangoztatása is demagógiára vall. A birtokos érdekeltségek egyik érve a földreform végrehajtása ellen, hogv az a termelés csökkenését fogja eredményezni. Főlee' tavaly, amikor az Úristen nem adott olyan termést gabonában, mint az előző évben, olvashattunk uisáffoikkeket, ameIvek számadatokkal bizonyították, hdq-v ime, MagvaroT'szás 1 maMcrmése énen a földreformtörvénv következtében ennvi és ennyi vagonnal csökkent. \z idén csodák csodáiá^n ezz^l fix érvvel nem hnz«kor!t'ik ^lő. mert ezidén Í> ió Tsten jobb termést adott £s ez+ »z érvet elfogadni nem lehetett volna. (Tqaz! Uav van! balfelől) Másik érve a földbirtokos osztálynak, hogy mezőgazdasági krizis esetén ezek a kisexisztenciák, amelyek a földreformtörvény kovetkeztében földhöz jutnak — mint a cikkíró mondja — utána fogják dobni az igénylést szenvedőnek azt a földet, amit ők az igénylés következtében kapnak. Nekem is az a felfogásom, hogy bizonyos mérvű mezőgazdasági krizis el fog következni az európai piacon. Ez a krizis nem lehet ok a földreform megszüntetésére. Ijesztgetés helyett minden lehetőt megkell tennünk a földreformtörvény végrehajtását illetően arra nézve, hogy a legteljesebb altruista alapon juttathassuk földhöz az igénylőket, hogy a krizist átélhessék. Mert ha ugy fogunk eljárni, hogy a békebeli árnál nagyobb haszonbért és nagyobb vételárt fizettetünk az igénylőkkel, akkor egész természetes, hogy mezőgazdasági válság esetén az illetők a kapott földet tényleg utána fogják dobni azoknak, akiktől kapták. Nem akarok részletekbe bocsátkozni, csak izelitőül hoztam fel e két adatot arra vonatkozólag, hogy a jobboldalról is érezhetők bizonyos demagógikus hangok. Ott is van bizonyos demagógia, amelynek az a tendenciája, hogy a közvéleménybe beoltsák azt a gondolatot, hogy a földbirtokreformtörvényre napjainkban tulaj donképen már semmi szükség sincs. Mindinkább halljuk a nemzetgyűlés padjaiból is, hogy a földbirtokreformtörvény a forradalmi idők szülöttje, hogy a földbirtokreformtorvény a forradalmak által felvetett érzelmi hullámok következtében teremtődött meg, következésképen a forradalmak elmutával annak nincs semmi különösebb jelentősége. Baross János: Huszonöt évvel ezelőtt követeltük már! Csik József: Nem tartom célszerűnek és célravezetőnek az ország gazdasági konszolidációja és a nemzet életérdeke szempontjából sem, hogy valaki a mostani viszonyok között ilyen hangot hallasson. Nekünk meg kell barátkoznunk azzal a gondolattal, hogy ebben az országban szükség van egy komoly, becsületesen végrehajtott földbirtokreformra. Azt mondotta Rácz János t. képviselőtársam, — ami különben kicsendült Gaal Gaston tisztelt képviselőtársam beszédéből is — hogv a nagybirtokosok méltán idegenkednek a földreformtól, mert hiszen ez teljesen az o rovásukra történik. Bocsánatot kérek, csak nem történhetik a földreform azoknak a nincstelen igénylőknek rovására, akiknek a rajtuk levő ruhán kivül semmi egyebük nincs! Erdélyi Aladár: Csak a forgótőkével rendelkezőkkel szemben mondta! Nem ebben a vonatkozásban! Csik József: Ha igy méltóztatnak értelmezni ... Erdélyi Aladár: Mindenkinek igy kellett érteni! Gaal Gaston: Azt a kifejezést használtam: az állam viselje a terheket, nem pedig egy osztály! Csik József : Az állani azonban egyedekből áll és a terheket az államban azoknak az egyedeknek kell viselniök, akiknek vagyonuk van. (Ugy van! half elöl.) Erdélyi Aladár: Hát akinek részvénye van? Vagy p^sti Háza? Arra is akarjak alkalmazni! Drozdy Győző: Részvényt mindenki vehet annyit, amennyi pénze van, de földet nem! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Csik József: Ha a t. képviselőtársain ugy értette, hogy arról van szó, hogy ne csak a földtőke szenvedjen csorbitást, akkor teljes egészében aláirom felfogását. Erdélyi Aladár: Ez a mi álláspontunk is! Csik József: Én is igazságtalannak tartom, Bogy a vagyonváltság leadása után a még súlyosabb teherrel csak a földtőkét sújtsuk, a pénztőkét és mást pedig nem. Mos már post festa van az a gondolat, amelyet annak idején nagyon célszerűnek tartottam volna, hogy az egész földreformot a vagyonváltság alapján kellett volna végrehajtani. Tetszett volna abban az időben a progresszivitást nagyobb mértékben kiterjeszteni és a földbirtokreform céljaira szükséges földet a birtokosok tartoztak volna vagyonváltság címén leadni. A vagyonváltsá got annak idején olyan kulcs szerint kellett volna megállapítani, hogy körülbelül annyi föld állott volna rendelkezésre, mint ma.
