Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.
Ülésnapok - 1922-208
46 A nemzetgyűlés 208. ülése 1923. ár megállapításának tiz évre A 7 aló elhalasztásával a megváltást szenvedőket attól, hogy a megváltott ingatlanrészért járó megváltási árral intenzivebbé tegyék megmaradt földjeiken a gazdálkodást. Az alaptörvény nagyon helyesen kivonja a végrehajtást a kormányzati körökből és egy független biróságra ruházza, de ezt a független bíróságot kölcsönkért tagokból rekrutálja, s közigazgatási tagokkal és érdekképviseletekkel tarkitja. Kimondja az alaptörvény, hogy a földrendező biróság elsősorban is a vásárlás utján és elővételi jogon megszerzett ingatlanokból eszközölje a földhözjuttatást, azonban negligálja azt a közmondást, hogy pénz nélkül bolondja az ember a vásárnak, s egyáltalában nem gondoskodik fedezetről, sőt magának az elővásárlási jog gyakorlásának érdemi részét is kormányzati hatáskörben hagyja meg, Védeni kivan alaptörvény a középbirtokot, és mégis földben való kártalanítás nélkül megengedi — habár kivételes esetekben — a középbirtok igénybevételét s egyáltalában nem disztingvál háborús birtok és a háborúban szerzett birtok között, holott ezzel nagyon sok olyan középbirtokot tesz teljesen tönkre, amelyeknek fentartása egyenesen állami érdek volna. (Ugy van! a jobboldalon.) Ezek mind születési hibák, ós ezen hibák folytán előállott bizonytalan jogalapotok miatt panaszkodni és zokonvenni kár az Országos Földbirtokrendező Biróságtól, akár a novellától, hogy az alaptörvény gidres-gödrös irányutjain csetlik-boltik, épen azoknak nem szabad, akik az alaptörvény megalkotásánál, az irányutak megépítésénél közreműködtek, különösen pedig annak — engedje meg Gaal Gaston igen t. képviselőtársam — aki ennél az útépítésnél egyik főpallér volt. E születési hibákon a novellával legfeljebb csak enyhíteni lehet, de ezeket megszüntetni már nem lehet. Ezek a hibák csak akkor fognak megszűnni, ha leéli életét az alaptörvény, azaz ha teljesen végrehaj tátik. Sőt azt mondom, hogy még akkor sem szűnnek meg ezek a hibák, ha közben nem sikerül a pénzügyi részét megoldani a földbirtokreformnak. Nagyon helyesen fejtette ki Baross János igen t. képviselőtársam, hogy pénzügyi megoldás nélkül nincs megnyugvás. Én is voltam bátor ennek a törvényjavaslatnak a pártban való tárgyalása során erre rámutatni. Ennek a kérdésnek valamelyes megoldását kilátásba helyezte a novella, mikor a 16. §-ában a megváltást szenvedők kártalanítására megfelelő intézmények létesítéséről és a szükséges feltételek megvalósításáról szól. Engem a novellának ez az intézkedése nem elegit ki, mert én nem jövőbeli, de azonnali intézkedés szükségét látom fentforogni. Sőt tovább megyek : én látni vélem a kivitel lehetőségét is, amennyiben nézetem szerint már meg is vannak erre a megfelelő szervek. Ilyenekül tekintem a Földhitelintézetet, a Kisbirtokosok Földhitelintézetét, az OKH-t és elsősorban az Altruista Bankot, amelyet egy régebbi törvény épen erre a célra, járadékbirtokok létesítésére alkotott, amelynek üzletrészei 8 /iö-öd részben az állam tulajdonában vannak, s amelynek vezetőségét a földmivelésügyi, illetőleg a pénzügyminister ur jelöli ki. Hátra volna még a pénzügyi feltétetek megvalósításának kérdése. Nagyon súlyos kérdés ez, de — bár nem vagyok pénzügyi szakértő — mégis merem állítani, hogy megoldható volna a kérdés pénzügyi része is, még pedig akképen, hogy ezek az intézetek, vagy mondjuk. évi december hó lé-én, pénteken. közülük az épen erre hivatott intézet, az Altruista Bank, a megváltott földre való betábiázással és az állam által garantált, búzára szóló, buzakamatot jövedelmező jelzálogkötvények kibocsátása, illetve értékesítése utján teremtené elő a megváltást, szenvedők kártalanítására szükséges összeget vagy esetleg egyenesen az ilyen kötvényekkel kártalanítaná a megváltást szenvedőket. Természetes, hogy ehhez szüséges volna az, hogy megtoldanánk a novellának azt a különben nagyon helyes intézkedését, mely a megváltott ingatlan megváltási árának megállapítását az OFB-ra ruházza, azzal a további intézkedéssel, hogy az OFB. köteles legyen a megváltás kimondásával egyidejűleg a megváltási árat megállapítani és pedig búzában. Nagyon helyesen fejtette ki Kenczes igen t. képviselőtársam, hogy ha a búza jó az ipari, a kézi és a szellemi munkás munkája értékének megállapítására, ha jó adókulcsul, akkor jónak kell lennie a föld értékének megállapítására is, mert hiszen a búza épen a föld hozadéka. (Ugy van! Ugy van! jobb felől.) Szabó Sándor: Ugy is van! Rácz János: Sokkal határozottabb lépést tesz a novella, amikor az eljárásban eddig felmerült hibákat óhajtja reparálni, különösen határozott lépést tesz a helyes irányban, hogy az OFB. bíráskodása modern színvonalra emeltessék, még pedig azáltal, hogy beviszi a nyilvánosságot az OFB. tanácskozásaiba. Meskó Zoltán: A kisemberek rovására megy a nyilvánosság! Kácz János: Engedjenek meg a nyilvánosság* ellenzői, köztük Meskó Zoltán képviselő ur is, de merem állítani, hogy a nyilvánosság csak látszólag hátráltatja az eljárást, lényegileg azonban gyorsítja. Mert mit látunk, 1. Nemzetgyűlés? Meskó Zoltán: Utazó fiskálisok mennek a vidékre a kisembereket összefogdosni! Azt látjuk már! ITj típus: utazó fiskálisok! Kácz János: Látjuk, hogy az OFB-hoz felkerült megváltási ügyek eddig is hetekig, sőt hónapokig elfeküdtek a referensnél és ehhez az időtartamhoz képest elenyésző csekélység az az idő, amelyet az egyes tanácsülések idejéből a felek jelenléte, esetleg felszólalása igénybe fog venni. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy az OFB. a megváltási ügyekben nagyon sokszor póteljárást kénytelen elrendelni, épen azért, mert nem lát tisztán olyan dolgokat, amelyekre, ha a felek jelen lennének, azonnal világosságot lehetne deríteni, kérdem, vájjon az előadásnak néhány negyedórával való # meghosszabbítása hátráltatja-e jobban az eljárást, avagy a póteljárás, amely néha heteket, sőt hónapokat vesz igénybe. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Barabás Samu: Egy esztendőt is! Rácz János: Ha nem is ilyen határozottan, de mindenesetre lépéseket tesz előre a novella a középbirtok védelmére is, amennyiben disztingvál becsületes munkával szerzett háborús és háborúban szerzett birtokok között. Nagyon sok olyan eset fordult elő ugyanis, épen ezen disztinkció hiánya miatt, hogy az OFB. a 28. §-ra való hivatkozással, illetőleg annak alapján kénytelen volt olyau egyénektől váltani meg középbirtokot, akik azt a mezőgazdaságban végzett verejtékes munkájukkal szerezték, sőt megtörtént olyan eset is, hogy épen olyantól váltott meg középbirtokot az OFB. a 28. Í-ra hivatkozással, akit elsősorban kellett volna földhöz juttatni és horribile dictu, az
