Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-217

A nemzetgyűlés 217 ülése 1924. hentsmestertől a százszázalékos rokkanttól el­vették a lakást, kegyetlenül kidobták az ud­varra... (Pikler Emil: Ez a tájvédelem!) és az egész család, a százszázalékos rokkant, az anya, három piciny gyermekével kénytelen volt bevonulni egy másfélméternyi négyszögű he­lyiségbe, amelyet azelőtt a hentesüzlet mellett műhelyül használtak, az inas pedig éjszakára lement a pincébe, a füstölőbe, amely két méter mélyen fekszik a ház alatt. Abban az időben eljártam szerencsétlen Da­rányi Illés érdekében a pécsi lakáshivatalnál. A népjóléti niiiiisteriumnál kértem az iratok felhozatalát és felülvizsgálatát. A népjóléti mi­ministeriumban jóakaratukig megértették en­nek a szerencsétlen családnak irtózatos helyze­tét és utasították a pécsi lakáshivatalt, hogy Darányi Illés részére adjanak lakást. Ez már­ciusban, vagy áprilisban volt. Ma 1924 január 5. van ós Darányi Illésnek még ma sincs lakása. (Kabók Lajos: Az ő lakásában ki van?) Itt jön a java a dolognak. Az ő lakásába, —-^ut az megüresedett, beköltöztettek nyolc csend­őrt. — (Peyer Károly: A kadetiskola üresen áll!) A szomszéd kaszárnya, csak tizenöt mé­ternyi ettől a háztól a túlsó oldalon, üresen áll. Épen ennek a szerencsétlen adófizető polgárnak lakását kellett elvenni, hogy nyolc csendőrt oda beköltöztethessenek. Az elmúlt hetekben ez a nyolc csendőr kiment a lakásból, cseréltek egy csendőr altiszttel, aki melleit két másik csendőr van. így a lakásban most három csendőr lakik és ez a szerencsétlen család még mindig a pin­cében és a husfüstöldében kénytelen lakni. Nagyjában ezek voltak azok, amik arra in­dítottak engem, mint annak a kerületnek kép­viselőjét, de mint embert is, hogy ezt a lehetet­len és tarthatatlan állapotot a nemzetgyűlésen szóvátegyem. (Zaj jobb felől.) Hiába szól közbe egyik türelmetlen képviselőtársam, hogy nem kell az ilyen sok beszéd, én meg vagyok győ­ződve róla, hogy azok után a borzalmak után, amiket itt elmondottam, a nemzetgyűlés jelen­lévő tagjai arra fognak törekedni, hogy a nép­jóléti minister urat rábírják, hogy e szeren­csétlenek részére haladéktalanul lakást szerez­zen és a lakáskhivatalban iiralkodó lehetetlen és tűrhetetlen állapotot haladéktalanul szün­tesse meg. Ezek után a népjóléti minister úrhoz a kö­vetkező interpellációt intézem (olvassa) : »Van-e tudomása a minister urnák arról, hogy az alárendelt lakás hivatali közegei tör­vényt, rendeletet és emberi érzést felrúgva, em­bertelen és törvénytelen határozatokat hoznak és azokat kegyetlenül hajtják végre, a felebbe­zésre való tekintet nélküli Hajlandó-e a minister ur az érvényben lévő lakásrendeletet oly irányban módosítani, hogy a lakók és a háztulajdonosok érdekképviseletei is bevonassanak a lakáshivatal működési kö­rébe akként, hogy a határozathozatal minden esetben, kivétel nélkül egy háromtagú tanács­ban hozassék meg, amelynek elnöke egy hiva­tali közeg, (de sohasem rendőr vagy szolga­bíró), tagjai: egy lakó és egy háztulajdonos, akiket az illetékes érdekképviselet küld kii Hajlandó-e a minister ur a lakáshivatal mű­ködési körét a vidéken a rendőrség és a szolga­bíróság hatásköréből kivenni és ezáltal lehetővé tenni, hogy a vidéken a lakáskérdés ügye em­beries és igazságos elbánás alá essék? Hajlandó-e a minister ur minden részre­hajló, törvényt és törvényes rendeletet túllépő tisztviselő ellen a fegyelmi vizsgálatot meg­indítani és a bűnösöket példásan megbüntetni! NAPLÓ XVIII. évi január hó 5-én, szombaton. 447 Végül: hajlandó-e a minister ur a pécsi lakáshivatal ellen az elkövetett lakás-atrocitá­sok miatt szigorú vizsgálatot elrendelni és ettől függetlenül haladék nélkül pártatlan polgári tisztviselő kezébe letenni a lakáshiva­tal vezetését?« (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a nép­jóléti minister urnák. Következik! Perlaki György jegyző: Homonitay Ti­vadar! Homonnay Tivadar: Tisztelt Nemzetgyű­lés! Interpellációmat röviden fogom előadni, nem azért, mert az idő már előrehaladt, ha­nem azért, mert hasonló tárgyban már a múlt alkalommal a nemzetgyűlés figyelmét igénybe vettem, kértem a közszolgálati alkalmazottak elmaradt illetményeinek, valamint a tüzelő­anyag-kedvezménynek haladéktalan kiutalását. Itt állunk egy kemény tél közepén és a köz­szolgálati alkalmazottaknak több, mint negyven százaléka még a inai napig sem kapta meg tüzelőanyag-járandóságát. A kormány a köz­szolgálati alkalmazottakat annak idején biztosi­totta arról, hogy a tüzelőanyag-járandóságukat idejében ki fogja utalni. Ez a mai napig sem történt meg. A szénjárandóságot a közszolgálati alkalmazottak negyven százaléka nem kapta meg. A fa-járandóság tekintetében valamivel kedvezőbb a helyzet. Nem akarok most részletesen foglalkozni a kérdéssel, mert, mint mondottam, egy alkalom­mal ezt már a Ház elé hoztam: de kérem a kormányt, ejtse módját, hogy a kedvezményes ellátás, illetőleg a szén- és fa járandóságok hala­déktalanul utaltassanak ki a közszolgálati al­kalmazottak részére, mert tűrhetetlen állapot, -— mint ahogyan a hozzánk befutó és az érdekkép­viseletekhez juttatott levelek tömegéből látjuk, — hogy igen sok család még a mindennapi ebédjét sem tudja rendesen elkészíteni és a va­csoráját sem tudja felmelegíteni, annyi fa- és szénmennyiség sem áll igen sok család rendel­kezésére. (Esztergályos János: így vannak^ a munkások is százezrei! — Rothenstein Mór: Azokról sohasem tesz maga emlitést! — Erődi­Harrach Tihamér: Ezek is munkások: szel­lemi munkások! Ezek is megérdemlik!) Igen tisztelt képviselő ur! Méltóztassék át­tekinteni a múlt nemzetgyűlésnek és ennek a nemzetgyűlésnek a naplóit is, s meg méltóztatik látni, hogy én nem csupán egy osztály érdekeit képviselem itt a Házban. Mert én is népképvi­selő vagyok, én nem osztályharcot hirdetek, hanem az osztályok harmóniájáért küzdök (Helyeslés jfibbfelől.) s az a munkás épen olyan közel áll hozzám, mint az a tisztviselő, vagy ennek az országnak bármely társadalmi osztályba tartozó polgára. (Helyeslés jobbfelől. Bátorkodom a t. Nemzetgyűlés szíves ügyei­mét felhívni arra, hogy épen a tisztviselő­osztály az, amely a legmostohább anyagi viszo­nyok között él. mert hiszen ha a tisztviselő­osztálynak, a közszolgálati alkalmazottaknak mai fizetését átszámítjuk béke-paritásra, — amint ezt a Közgazdasági Figyelő 1923. évi II. évfolyamának 24. száma közli, — látjuk, hogy az ma, is csak 20—50%-a a békebelinek. Az igen t. képviselőtársam azt mondotta, hogy a munkásokról is beszéljek. Én nem állí­tom itt szembe a két kéi^dést, nehogy ugy tűn­jék fel mintha a tisztviselőket a munkásság elé helyezném csak annyit hozok fel, hogy igen sok esetben a munkásság helyzete kedvezőbb, bár a munkásság is sokkal kevesebbet kap, mint amennyit megérdemelne. (Kabók Lajos: 62

Next

/
Oldalképek
Tartalom