Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.
Ülésnapok - 1922-217
440 A nemzetgyűlés 21?. ülése 1924. évi január hó 5-én, szombaton. küldve azért, mert zenés zárórameghosszabbitást kértek s az ügyeletes rendőrtisztviselő minden egyes ilyen esetben kiküldetik. Különben megjegyzem, bogy az illető rendőrtisztviselő nagyon tapintatosan és nagyon nyugodtan viselkedett. Ezeket kívántam megjegyezni. (Élénk helyeslés jobb felől és a középen.) Eckhardt Tibor (Szólásra jelentkezik.). Elnök: Milyen címen kivan a képviselő ur szólani ? Eckhardt Tibor: Válaszolni kívánok a belügy minist er urnák! Elnök: Kérem, a minister ur nem a képviselő ur interpellációjára válaszolt, hanem attól függetlenül szólalt fel; az interpellációt a képviselő ur a honvédelmi minister úrhoz intézte. Ezen a címen tehát a képviselő ur most még nem szólalhat fel. Ha azonban személyes kérdésben kivan szólni, nyilatkozhatik. Eckhardt Tibor: Akkor talán félreértett szavaim helyes interpretálása céljaiból kérek szót ! Elnök: Tessék! Eckhardt Tibor: T. Nemzetgyűlés! A belügyminister ur ugy állította be kérdéseimet, mintha én találtam volna kifogásokat ezen a vacsorán történtek körül. Kétségtelen, hogy én is találtam. Mindazt a kifogást azonban, amit itt elmondottam, — hogy a limanovai hősök emlékéhez méltatlan és helytelen volt ez az eljárás, — elsősorban azok a tisztek szegezték le, akik ott jelen voltak. Nem az én inszinuációmról van tehát szó, hanem az ott jelenvolt tisztikar megállapításáról. Mert az ott jelenvolt tisztek még aznap felháborodva panaszolták nekem, hogy mégis csak tűrhetetlen, hogy katonatisztekkel és épen limanovai hősökkel így bánnak el ebben az országban. Ez az egyik tény, amit megállapítani kivánok. A másik tény, amelyet megállapítani kivánok, az, hogy nem lehetséges, hogy kizárólag záróramee-hosszabbitás címén jelent volna meg az a rendőrtisztviselő. Mert más alkalommal, amikor zárórameghosszabbitás nem kéretett, amikor zárórameediosszabbitásról szó sincs, a legnormálisabb polgári vacsorákra is betolakodnak rendőrtisztviselők felsőbb narancsra való hivatkozással. (Mozgás jobbfelöl,) Bátor vagyok rámutatni arra . . . (Erődi-Harrach Tihamér: Hol?) Hogy hol, majd meghallja a képviselő ur, nem kell, hogv izguljon. Rámutatok arra, hogv Szegeden tizenhármán vacsoráztunk este 8 órakor a szálloda külön szobájában. (Egy hang jobbfelöl: Ominózus szám !) az ott -ártott beszámolóm alkalmával ... — (Mándy Sámuel: Óvatosnak kell lenni! — Rupert Rezső: Oda én is küldtem Ápolna, az igazat megvallva!) tizennegyediknek ezen f teljesen "privát és csak meghívottak jelenlétében lefolytatott vacsorán megjelent (Egy hona jobbfelől: A maguk érdekében!) a belügymvnister ur utasítására egy rendőrtisztviselő. (Rakovszky Iván belü gym mister : Az én utasításomba nem ielent meg!) A rendőr+isztviselőt megkérdeztük, hogy minek köszönhetjük a szerencsét, azt mondta, hogy felsőbb narancsra jelent meg, szőról-szóra ugy, mint a limanovai tisztek vacsoráján. Mi téliesen véletlenül ugyanazt, a választ adtuk neki, amit a limauovai tisztek- azt mondtuk neki: Ön, kanitány ur. minden bizonnyal volt katonatiszt és űriembe^ önt szívesen látjuk nrivátim vendégül, foglaljon helvét asztalunknál. Mi nem hagvtuk magunkat szétugrasztani, mint sajnos, a limanoyai emlékvaesorán megtörtént. Ez volt este 8 órakor. Konstatálom, hogy a limanovai vacsorán is 11 óra tájban jelent meg az a rendőrtisztviselő, holott a vacsora csak 10 óra tájban kezdődött, záróra meghosszabbítás ürügyében tehát; nem lehetett jelen. Meg akarom állapitani tehát, hogy félre méltóztatik érteni szavaimat, ha azt méltóztatik gondolni, hogy én kizárólag a magam nevében rekriminálok. Arról van szó, hogy egy megsértett tisztikar nevében voltam bátor a honvédelmi minister úrhoz, mint illetékes főnökükhöz ezt a kérdésemet intézni és a belügyminister ur felvilágositásai ellenére rendkívül kíváncsi vagyok arra, hogy a belügyminister urnák ezzel az indokolásával és eljárásával a honvédelmi minister ur azonositja-e magát és hogy főleg a jövőre nézve ezt az eüárást követendő néldának tartja-e 1 Elnök; Az interpelláció kiadatik a honvédelmi minister urnák. Szólásra következik ? Perlaki György jegyző: Nemes Bertalan! Nemes Bertalan: Mélyen t. Nemzetgyü^s! (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Megadjuk!) Én el tudnm mondani három perc alatt. ÍEró'di-Harrach Tihamér: Okosan és röviden!) Az ]923-ik évi, legutóbbi indemnitási törvény rendelkezései folytán az 1992. és 1928. évekre vonatkozólag uj jövedelpmadó kivetésének helye nem volt, hanem az 1921. évi jövedelemadó ötszörös és húszszoros összegében állapították mesr a jövedelemadót 1922-re, illetőleg 1923. évre. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Nemes Bertalan: Az ennek végrehajtása tára-yában kiadott pénzűgyministeri rendelet kötelezte a pénzügyi gaz^atősáarikat, hogy a múlt év szeptember 15-ikéig közöljék az egyes adózó polgárokkal, hoe-v mekkora a fizetendő adójuk. Ennek a rendelkezésnek a nénzügyigazgatóságok nagyjában meg is feleltek : az én kerületemben ezek a kimutatások már szeptember 17-én ott voltak. Az adózó pola-árság természetesen érdeklődött fizetendő adója iránt, s akkor egvik-másik es-észen kis exiszteneia: szatócsok, kiskereskedők, segéd nélkül dolgozó csizmadiaiparosok. arra a megdöbbentő tapasztalatra jutottak, hogy nem százezrekre, hanem milliókra menő összegben van megállapítva iövedelemadóiuk. Ez természetesen nemcsak tévedésben alapul, hanem főkénen azon alapul, hogy az 1921. évi adó 1923 februárjában és márciusában lévén megállapitva, ők az akkor fizetendő rossz koronáért nem tartották érdemesnek beadni a felebbezést, kifizették a megállapított összeget, nem gondolván azt, hogy majd ennek ö f szőrösét, sőt 'húszszorosát kell fizetniök. (Rupert Rezső: Mindenki így van vele! Becsaptak akkor mindenkit.) Mindaddig, amig ezt az Öszszeget az illető ki tudja fizetni, szerintem polsrári kötelessége kifizetni ; azzal is hozzá kell hárulnia a nemzet jövőjének megalapozásához. Be ha az az ember nem tudja kifizetni azt az összeget, akkor természetes, hogy a kétségbeesés határára kerül. Tekintettel arra, hogy én azokban a napokban kerületemben jártam, egymásután jöttek panaszkodni hozzám és kérdést intézni, hogy mit tegyenek. Erre én a nénzügyministerium illetékes magas tisztviselőjéhez fordulva, azzal a kérdéssel járultam hozzá törvényadta jogomnál fogva, hogy küldjön ki abba a kerületbe egy általános revizort, mert nem egyeseknek van helytelenül megállapitva az adója, hanem az összes kereskedőknek. (Barthos Andor :
