Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.
Ülésnapok - 1922-217
436 14 nemzetgyűlés 217. ülése 1924. Jyos egyéniségét, (Barthos Andor: Szépen meg- ! őrzik a hivatalos titkokat. — Peyer Károly: Az igaz! — Pikler Emil: Milyen kellemetlenek ezek a titkok, ha kiderülnek. — Barthos Andor: Az mellékes! — Peyer Károly: Az jellemző dolog! — Perlaki György: Ez igen fontos, képviselő ur. — Rakovszky Iván belügyminiszter: Az bizonyos, hogy aki ezt megfogalmazta, még | nem látott minisztertanácsi jegyzőkönyvet.) Mondom, kénytelen vagyok tanúul felhivni az akkori belügyminister urat, aki ezt a kis zöldfödelü füzetet adta ki, amelyet, azv hiszem minden képviselőtársam megkapott. A füzet címe: »Jelenté« Bethlen útjáról és az általános politikai helyzetről a függetlenségi 48-as Kossuth-párt szervezeteihez.« Elmondta a párt nagy választmánya gyűlésén gróf Batthyány Tivadar, a párt elnöke. Ebben az iratban a minister úrra vonatkozólag gróf Batthyány Tivadar, az akkori idő koronatanuja a következőket mondja (olvassa) : »Mély megilletődéssel és tisztelettel fogadja az ország Őszentsége, a pápa kegyességét és jóindulatát a magyar nemzettel r szemben. E jóindulat egyik megnyilatkozását abban is látom, hogy Őszentsége a nem katholikus vallású magyar ministerelnök személyében a magyar nemzetet nagy kitüntetésben részesíteni kegyes volt. Remélem, Rómában szóbakerült egy konkordátum kötésének ügye is, mert a magyar államnak és a magyar katholicizmusnak egyaránt nagy érdeke az, hogy a Szentszék és Magyarország között kivánatos együttműködést akár a legfelsőbb kegyúri jogok gyakorlásában, akár más kérdésekiben véleményeltérések ne zavarják. Ha beigazolódna az a hir, hogy Őszentsége a pápa a ministerelnök úrral abban állapodott meg, hogy a kalocsai érseki trónust Vass József dr. népjóléti minister úrral töltsék be, ugy én ezt, mint októbrista függetlenségi politikus, különös megnyugvással venném, mert köztudomású, hogy Ön a gym élt óság a 1918 november első napjaiban tagja lett a Magyar Nemzeti Tanácsnak, annak esküt tett és remek írásaival fényesen és igaz hazafisággal állott az októberi események, a Nemzeti Tanács és a Károlyi-kormány mellé. Sőt tudjuk, hogy bátran és őszintén állt a papi tanács intézménye mellé, és találó érveket sorakoztatott fel a tanács progranimja érdekében. A Berinkey-kormánynak egyházjogi ügvekben nagy tudásával, kiváló tanácsadója volt, amiért a Berinkey-kormány őt a március 21-iki ministertanácson egyetemi tanárrá nevezte ki. Hálával venném tehát e kinevezést, hiszen ezzel a Szentszék és a Bethlen-kormány nagy elégtételt szolgáltatnának az annyit vádolt és szidalmazott okíobrizmusnak.« Ez a füzet sok ezer példányban jelent meg. több újság leközölte épen akkor a kalocsai érseki kinevezéssel kapcsolatban a minister úrra vonatkozó ezt a részt, és sem a minister úrtól, sem senkitől nem jött cáfolat arra vonatkozólag, hogy iaz ebben a füzetben megállauitott tények nem felének meg a valóságnak. (Rupert Rezső: Batthyány Tivadart nem lehet mgcáfolni.) A papi tanács működését közelebbről nem ismerem, mert hiszen én annak a tanácsnak nem voltam sem tagja, sem annak belüg vei vei nem foglalkoztam. Egyet azonban tudok, és ez az hogy a papi tanács elnöke, Szalay Mátyás, egy kis igénytelen erdélyi pap volt, aki akkor, amikor az ellenforradalmi kormány vette a gyeplőt a kezébe, találkozott egyszer velem az utcán és könnyes szemmel panaszolta nekem, mint erdélyi honfitársának, hogy milyen • évi január hó 5-én, szombaton. igazságtalanul bántak vele. Addig, — mondotta — amíg a tanácsnak egyik-másik tagja magas állasba jutott, tőle, mint a tanács elnökétől, a hercegprímás ur őeminenciája megvonta még a jurisdictio jogát és a misézés jogát is, kitettek az utcára s exisztenciájától fosztották meg. (Felkiáltások a jobboldalon: Miért?) Az igazságosság és a méltányosság szempontjait kérem érvényesíteni mindenkivel szemben. A földreform vitája alkalmával a Wolff-part egyik tagja, Hegedüs Györgv t, képviselőtársam legutóbb elmondott beszédében arról szólott, hogy a földreformtörvény, az 1920 : XXXVI. te. végrehajtásánál vizsgálat alá kell venni minden igénylőt és olyanoknak, akik a forradalomban kompromittálták magukat, nem szabad a magyar földből juttatni, azután részletesen felsorolta, hogy a hiva alokban, a tanszékeken és az állásoknál is minden vonalon szigorúan és becsületesen kell lefolytatni az igazoltatási eljárást. Ha ezt az eljárást így minden vonalon lefolytatták és annak során egyes tanárokat megfosztottak állásuktól, akkor a viszonosság és igazságosság elvét kérjük érvényesíteni az egész, vonalon. A nagy személyeknél, a nagy egyéniségeknél én sokkal inkább szükségesnek tartom, hogy számon kérjék őket, mint a kisembereknél. Én nem az egyszerű tanárokat csapnám el, hanem a vezető állásban levő embereket, akik a tanítókat igazoltatták. Nem akarok erre példákat felhoz,ni, bár nagyon sok példa volna rá, csak azt jegyzem meg, hogy ez az eljárás a népben csak az igazságtalanság és elégedetlenség érzését ébreszti fel és olyan közhangulatot érlel meg, mely közhangulat a mostani kormányra nézve nagyon kellemetlen következményekkel járhat Csak hálásan köszönöm őexcellenciájának, a népjóléti minister urnák, hogy ő egy el nem hangzott interpellációra választ adott és ezzel a válasszal lehetőséget nyújtót nekem ahhoz, hogy én az ő beszédében hat-hét mondatban nem igaznak mondott tényeke; itt okmányokkal, hiteles dolgokkal, felvett jegyzőkönyvekkel és Írásokkal bebizonyítsam. (Nagy zaj jobbfelől. — Rupert Rezső: Ezt tudjuk, hogy igy van, okmányok nélkül is tudjuk, hogy igy van! — Eckhardt Tibor: Ministertanácsi jegyzőkönyv az okmánv! — Perlaki György: Az is kérdés, hogy elfogadta-e! — Pikler Emil: Kikunyorálta ő maga, nemhogy elfogadta! — Perlaki György: Honnan van ez bizonyítva!) Nagyon szomorú volna, ha az igen t. képviselő urak elzárkóznának az igazság megismerése elől azért, mert pártpolitikai szempontból egyiknek, vagy másiknak talán kellemetlen. Épen ilyen kérdésekben pártpolitikai szempontokat nem volna szabad érvényesíteni. (Naoy zaj jobbfelől.) À minister ur azt mondotta, hogy Huszár Károly aláírását összetévesztettem Kunfi Zsigmond aláírásával és én őt, akár csak Andrékáv, másnak néztem. Hát megnyugtathatom a jelen nem levő igen t. minister urat, hogy én Andrékát sem néztem másnak, mint Andrékának — talán az azóta bekövetkezett események engem egészen igazoltak —- és én a minister urat sem néztem másnak és az okmányon előfordult aláírást sem néztem másénak. Nagyon jól tudom, hogy Huszár Károly volt miniszter ur akkor őt kinevezte és azt sem vonom kétséghe, hoe-y két kinevezést is karjot Jl . Hiszen nem az első eset, hogy két vagy több kinevezés történt és elhiszem, hoa-y épen akkor a forradalmi időkben ez a kinevezés
