Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-207

A nemzetgyűlés 207. ülése 1923. minden emberének vidéken kell kenyerét megkeresnie. Az ilyen embereket akármilyen tisztességesek is különben, egyszerűen kizárják a földigénylők sorából. Az orosháziaknak és gádorosiaknak más határból kellett kiosztani azt az egyholdas kis haszonbérletet is, mert az én kerületemben nem igen van uradalmi föld. Tudom, látom, hogy milyen örömmel, milyen kedvvel mennek az emberek kis egy holdaeskáik után, mert hangsúlyozom, hogy más határban kapták meg ezeket az egyholdas bérleteket, amelyek mindig csak bérletek maradnak. Vannak olyanok is, akik 16 kilométernyi távolságra a községtől kaptak bérletet, és hogy örültek még ennek is. Akik pedig nem kaptak, majdnem sirva jöttek hozzám panaszkodni, hogy nekik is adjunk. Mondtam nekik, hogy én nem tudok ezen segiteni, ha egyszer a biró nem vette be őket. Vannak azonban még más hiányok is azon egyének működése tekintetében — és pedig meglehetős nagy számban — akik ezeket végre akarják hajtani, mert hiszen középbirtokokat is akarnak alkotni az én vidékemen is, azonban én az ilyen mesterségesen beállított középbirtoknak nem vagyok hive, hanem ellene vagyok, mert ezután minden ember áhítozik, aki a saját könnyelműsége folytán birtokát elpazarolta, s most az államtól akar középbirtokot. (Ugg ran! Ugy ran!) Ezt nem tartom helyesnek. Bár elismerem, hogy a középbirtokokra is óriási nagy szükség van, de szerintem elsősorban azokat kell meghagyni, amik már megvannak, másodsorban meg azoknak az iparosembereknek kell utat nyitni, akik saját szorgalmukból baladnak előre. Ezek meg is könnyítik a Földbirtokrendező Bíróság dolgát rögtön annyiban, hogy ők majd maguk megkeresik az eladó birtokot és meg is veszik saját emberségükből, csak engedélyt adjanak hozzá. Ezeket a középbirtokokat tartom az ország jövőjének szempontjából fontosaknak. A mesterségesen összeállított középbirtokoknak nem vagyok pártolója, mert nem sokat bizom benne, hogy a magyar nemzetnek és a magyar hazának javára lesznek. (Helyeslés.) Vau egy 80 katasztrális holdnyi birtok Orosházától 22 kilométernyire. A bíróság kimondta rá a megváltási eljárást. Erre 11 földigénylő jelentkezett nálam és azt kérdezték tőlem, milyen utasítást adok nekik : megvehetik-e ők szabadkézből ezt a birtokot, igen vagy nem! Én azt mondtam : a Földbirtokrendező Bíróság csak örülhet, ha ti szabadkézből megveszitek a birtokot és csak arra vigyázzatok, hogy mind földigénylők legyetek és & törvény kereteit meg ne haladja az a mennyiség, amit ebből a birtokból igényeltek. Az emberek kialkudták ezt a földet olyan előnyösen, hogy ilyen előnyös vételt ma a mi vidékünkön elképzelni se lehet. És pedig 44 mázsáért holdját egy év alatt és a kamatokkal együtt 22 évre 60 métermázsa búzát. Most azt mondja a bíróság, hogy nem lehet odaadni ennek a 11 embernek a földet, — pedig ez a 11 ember már rajta is van a földön — mert ez a birtok alkalmas lesz egy középbirtok alakítására, Szeder Ferenc: Nagyszerű! Csizmadia András: Nagyon helytelenítem ezt, mert azok az emberek, akik igazán szenvedtek a hazáért, szenvednek a létért, szenvedtek a magyar nemzet önállóságáért, ezért a csonka kis magyar hazáért sajnos, ezek — nagyon természetesen — mégis csak érdemesek arra, hogy kielégi test nyerjenek. (Helyeslés.) Én nem félnék a földbirtokpolitikától, a vagyonmegoszlástól, sőt én nagyon sok előnyt jósolok neki, ha ez meg lesz oldva és végre lesz hajtva. Én csak arra kérem az urakat, akik ennek évi december 13-án, csütörtökön. 37 ellenségei, vigyázzanak, jól fontolják meg a dolgot, mert talán maguk önmaguknak is ellenségei. Van egy másik esetem. Talán februárban vagy márciusban a királyi közjegyző 10 katasztrális hold földet árverezett el, mert a gazdája meghalt és nem maradt utódja. Két család vette meg ezt a 10 hold földet. Egyszer már termett is nekik, még egyszer be van vetve és még mindig kérdés, hogy az övék lesz-e, pedig jó valutával fizették ki óriási magas áron s mikor már a fellebbezési idő is elmúlt, — talán három hónappal az árverés után — egyszerre csak Csongrád vármegye gazdasági albizottságának az az ötlete támadt, hogy ezt a 10 hold földet meg kell támadni. És most megy a hajsza véges végig. Pedig az egyik a vevők közül kisember, aki végigküzdötte a háborút és kitüntetést is szerzett, az apósa pedig — a másik vevő — szintén katona volt. Nagyon helytelenítem és^ igazságtalannak tartom azt, ha valaki saját erejéből, iparkodásáből és tehetségéből, mondjuk egy-egy család részére — ha mindjárt árverésen is vagy szabadkézből — öt katasztrális hold földet meg bír venni és most erre a földre a megváltási eljárást kimondják. (Helyeslés.) Minden ilyen dolgot helytelenítek. Helytelenítem annak a 80 hold földnek a dolgát is. Az a 11 ember, akinek felmondták a kisbérletet, avagy a feles földjét, azok mindegyikének meg van az instrukciója, meg van az állata, meg van mindene, csak összébb kellett húzódnia, mert az egyik 30 hold, a másik pedig 50 holdtól vált meg csak azért, hogy a sajátjában legyen. Ezek az emberek — amint mondottam — igen előnyös vételt kötöttek, és most nem leheí keresztülvinni. Ezt csak azért hoztam fel, hogy bebizonyítsam, hogy nem mindig a törvény vagy a novella rossz, hanem talán azok a végrehajtó közegek is, akik arra vannak hivatva, hogy végrehajtsák. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: A közigazgatás!) Nem akarom tovább igénybe venni nagybecsű türelmüket a magam részéről a novellát elfogadom. f Éljenzés.) Elnök : Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Klárik Ferenc. Klárik Ferenc: Mélyen t. Nemzetgyűlés! Tessék nekem megengedni, hogy mielőtt beszédem tulajdonképeni komplexumát itt a nemzetgyűlésnek előadnám, kijelentsem a következőket. Magam — és ugy gondolom, hogy társai is — semmi körülmények között nem vonjuk kétségbe a földmi velésügyi minister urnák azt a jóakaratát és jóindulatát, hogy a földmivelő nincsetleneken, a földmivelő szegényeken segiteni akar, vagy akart. Azzal is teljesen tisztában vagyok, hogy az a segítési mód, amellyel rajtuk radikálisan segiteni lehet, nem a föld mi velésügyi minister úrtól függ csupán, hanem ebben a segítési módban különböző minister urak avatkoznak bele, mert a hatáskörükbe tartozik. Ezeknek előrebocsátása után tessék nekem megengedni azt, hogy — természetesen nem abból a szempontból, amely igen t. Gaal Gaston képviselő urat vezeti, — hanem amely szempont engemet és a hozzám tartozó társaimat vezet mégis kijelentsem, hogy ezt a novellát én elfogadhatónak nem tartom. Ha az ember elgondolkodik afelett, hogy ebben az országban nemcsak a háború alatt, hanem a háború előtt is milyen volt a földmivelő munkásoknak és a törpebirtokosoknak életviszonya, eszembe jut Petőfi Sándornak az a mondása: »Az egyik kezében ekeszarva, a másik kezében kard, így ont vagy vért vagy verítéket, amig az élete tart.« Ennek a lánglelkü költőnek, akinek szelleme előtt mint kicsi, de őt megértő törpe mindig meghajlok, ki kell jelentenem, hogy azok az emberek, azok a milliók, akikről délelőtt itt