Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-217

4lS A nemzetgyűlés 217. ülése 1924. még nincs vége a rendes vizsgálatnak, amely most már másfél év óta folyik, amely azonban már másodszor van felvéve. (Lendvai István: Siberbundában nem járhat mindenki!) Ami a Piroska-ügynek az általam felemiitett mellékkörülményét illeti, tartozom azzal a t. Házuak, de tartozom azzal magamnak is, hogy teljes lojalitással kijelentsem, (Bálijuk! jobbfelől.) hogy én sajnálom azt, hogy egy név csúszott ki az ajkaimon. Ez csak annak a következménye, hogy én aktaszerüleg foglalkoztam az üggyel, épen azért, hogy alaposan tudjam és ott azt a nevet olvastam. — hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy bizonyítékok hiján azt mondják nekünk, hogy nem mondjuk a valóságot, — tehát mint bizonyiték kicsúszott a számon. Ezt sajnálom. Messzebbmenőleg azonban nem találok semmit a dologban most sem, Fábián igen t. képviselő ur megjegyzése ellenére. Először nem találok abban semmi sértőt, hogyha valakire azt mondom, hogy mennyasszony volt. Eddigelé ugy tudom, hogy ez minden leányos házra tisztességet jelent. (Derültség. — Gaál Endre: Óhaj!) Továbbmegyek. Én azt mondtam, hogy: »Mint pikáns mellékrészletét bátorkodom a következőket előadni«, ebből azt konstruálták, hogy én bizonyos más irányú pikantériákra gondolok, pedig hát ez egészen világos a szerint, amit én mondtam, hogy én politikai pikantériára gondoltam. Szerintem legalább a politikailag pikáns, hogy egy fajvédő bombavető gyilkos (Lendvai István: Állitólagos!) röviddel azelőtt hosszú ideig egy izraelita hölgynek udvarolt mondjuk, és jóbaráti viszonyban volt vele. Ez mindenesetre politikailag, az én Ízlésem szerint, pikáns. (Kováts-Nagy Sándor: így akarja a zsidókat elpusztítani ! — Derültség jobbfelől. — Halász Móric: Nem kóser dolog!) Továbbmegyek. Az igen t. képviselő ur azt is szememrevetette, hogy én kvázi védelmembe vettem ezt a gyilkossággal vádolt urat azzal, hogy én olyan szioben igyekeztem feltüntetni az esetet, mintha itt közönséges bosszúból elkövetett gyilkosság forogna fenn és nem politikai gyilkosság. Itt, ugy látszik, kettőnk között némi nézeteltérés van. Az én meggyőződésem szerint a gyilkos gyilkos; ha politikából gyilkol, épen olyan alávaló gazember (Általános helyeslés. Taps jobbfelől.) és épen olyan büntetést érdemel, mintha bármilyen más aljas inditó oknál fogva gyilkol. (Ugy van! a .jobb- és a baloldalon.) A különbség az egész dologban az, hogy a tapasztalataim, tudomásom szerint sajnálattal kell konstatálnom, hogy politikai gyilkosok az egész világon tucatszámra szabadon szaladgálnak, nem évekig, hanem évtizedekig, a legmagasabb állásokba is be tudtak jutni sok mindenfelé (Ugy van! jobbfelől és a baloldalon.) és addig, amig az a rezsim van uralmon, amelyben gyilkoltak, addig büntetlenek voltak. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Már most, ha én egy gyilkossági esetre igyekszem ráhúzni, hogy ez nem politikai gyilkosság, hanem közönséges boszuból eredő bűntett, akkor azt hiszem, hogy én ezzel szigorítom az álláspontot (Ugy van! jobbfelől.), mert annak aztán nincsen módja kibújni semmiféleképen a megérdemelt büntetésből. (Ugy van! jobbfelől.) Ez a nézet dolga. (Szomjas Gusztáv: Helyes! — KovátsNagy Sándor: El lehet fogadni!) Mindenesetre abból, hogy én ezen a felfogáson voltam, azt kikonstruálni, hogy én quasi védelmembe akartam venni ezt az urat, talán megint nem egészen jóhiszemű felfogás. Ami a nagykanizsai parancsot illeti, én a magam részéről elejétől fogva azt az álláspontot foglaltam el és foglalom el ma is és fogom elfoglalni addig, amig egyáltalában szavam lesz évi január hó 5-én, szombaton. ezekhez a dolgokhoz, hogy a hadseregen belül sem jobbra, sem balra, sem semerre, semmiféle politikai dologgal befurakodni nem szabad. (Élénk helyeslés a Ház minden oldalán. Taps jobbfelől.) Semmiféle izgatást nem tűrök a hadseregen belül és nem is fogok tűrni. Az ellen tehát előre tiltakozom, hogy izgatás címén használták ki. akár a Nép cikkét, akár az egész esetet. Ha pozitív adatot és bizonyítékot tudnak nekem szolgáltatni, hogy igenis izgattak azzal a cikkel, akkor el fogok járni. (Esztergályos János: Győrben kiugrott a zsidó legény az ablakon! — Derültség.) Ez még nem bizonyít semmit (Zaj. — Esztergályos János: A Nép erkölcsi nevelése alapján !) Azt is ki kell azonban jelentenem, hogy igen nagy hibának tartottam volna a katonai parancsnokságok részéről, ha egy ilyen esetet, amely abból származott, hogy katonák nem egészen józan állapotban bementek egy helyiségbe, ott veszekedés támadt vagy ugy hogy ők kezdték, vagy ugy, hogy nyugtalanították a publikumot s amely azután ilyen szomorú eredménnyel végződött, — ha mondom egy ilyen esetet nem tettek volna erkölcsi nevelés, tanítás tárgyává, ha nem magyarázták volna meg, hogyan kell az ilyen eseteket elkerülni, hogyan kötelesek a katonák viselkedni azért, hogy ilyesmi elő ne fordulhassák töbhé; ha ezt nem tették volna meg, akkor, igenis, kifogás tárgyává kellett volna ezt tennem, mert felelős az illető parancsnok azért, hogy az ő katonája mit csinál. (Esztergályos János: Miért a »sakterkés« kellett! Az erkölcsi nevelés? Én nem tudom, hogy ki milyen újságot olvas és arra befolyással nem is bírhatok. Olvassák az ilyen újságot, olvassák az amolyan újságot. (Felkiáltások jobbfelől : Ugy van ! Hol a szabadsajtó ? — Dobóczky Dezső: A Népszavát szabad olvasni ! — Kováts-Nagy Sándor: A katonának nem szabad olvasni ? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek ! Gr. Csáky Károly honvédelemügyi minister: Ha ide lyukadunk, akkor azt a követelményt kellene felállítani, amelyet, megvallom, a legszívesebben vennék mint katona, hogy semmiféle újságnak egyáltalában nem volna szabad semmiféle lázitó cikket irni. (Ugy van !) Ehhez azonban szükséges volna egy olyan szigorú cenzúra, amely ellen elsősorban az urak szólalnának fel és azt mondanák, hogy zsarnokoskodunk. Pedig itt rejlik a dolog nyitja. (Mozgás a szélsőbaloldalon. Élénk helyeslés és taps jobbfelől.) Ha egy újság egy cikket megír, nem tilthatom meg azt, hogy elolvassák. (Ugy van! jobbfelől. — Kováts-Nagy Sándor: Katonának nem szabad olvasni 1 Csak a szakszervezetnek! — Esztergályos János: Mit akar a szakszervezettől épen maga ? — Peyer Károly : Ha szakszervezet nem volna, már sok ember felfordult volna éhen! — Farkas István: A felekezeti izgatás a legutálatosabb politika! — Drozdy Győz©: Kíváncsi vagyok, mit szólna a minister ur ahhoz a tiszthez, aki a Népszava cikkét olvasná! — Zaj.) Magam is olvasom, mert találok benne olyan dolgot, amit vizsgálat tárgyává kell vagy kellett tennem annak idején, amikor még ezzel foglalkoztam ; igenis azt is elovasom és magam is ahhoz formálom álláspontomat. {Zaj. Halljuk! Halljuk ! jobbfelől. — Pikler Emil: Ennek alapján éneklik a katonák az Erger-Bergert mindenütt az utcákon! Katonai himnusz lett az ErgerBerger !) Ha én a mostani katonai szolgálati idő alatt a katonai nevelés által annyira meg tudnám változtatni az egész ország közhangulatát, hogy mindenkiből teljesen egységes belső felfogású embert tudnék, csinálni (Peidl Gyula : A Nép cikke erre nagyon alkalmas !) én volnék a legboldogabb ember a világon. Nagyon