Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-217

A nemzetgyűlés 217. illése 1924. tettem, helytelenül, Bedő József hadnagyról, mert az illető, aki ezt a gyilkosságot elkövette, akkor már nem volt hadnagy, de utána rektifikáltam tévedésemet, kijelentvén, hogy az illető nem szolgálatban lévő hadnagy, mert a hadsereg kötelékéből elbocsáttatott. Egyidejűleg voltam bátor akkor a honvédelmi minister úrhoz azt a kérelmet intézni, hogy legyen szives a nemzeti hadsereg becsületének és epuletjének tisztasága érdekében végét szakítani annak az állapotnak, hogy itt mindenki hordhassa a nemzeti hadsereg egyenruháját és amikor aztán valakiről kiderül, hogy bűncselekményt követett el, a honvédelemügyi minister ur kijelenti, hogy az illetőt becsületügyi eljárás során a hadseregből ekkor és ekkor eltávolították. A nemzeti hadsereg becsülete érdekében, mely mindannyiunknak egyenlően kedves, tisztelettel kérjük a honvédelmi minister urat, vessen egyszer már véget ennek az állapotnak, hogy ne a bűncselekmények elkövetése után mondják Bedő Józsefről és Piroska Jánosról, meg nem tudom kicsodáról, hogy nem tagjai már a hadseregnek, hanem már eleve akadályozza meg, hogy Piroska főhadnagy, illetőleg nyugállományú főhadnagy az uniformis mögé bujhassék. Piroska János egyébként ott lakott a kadétiskolában, és igy látnia kellett a többi tiszteknek is, hogy ez az ember jogtalanul viseli az uniformist. Ott volt a lakása a kadétiskolában. Felkérem ezért a honvédelem ügyi minister urat, hogy vessen véget ennek az anomáliának. Ezek után méltóztassanak megengedni, hogy azzal a kérdéssel foglalkozzam, amelyet a napisajtó »A honvédelmi minister ur nyilatkozata. Piroska főhadnagy ur szerelmi bánata« címek alatt tárgyal. (Derültség a szélsőbaloldalon. — Pikler Emil: Ekrazitos líra !) Eddig, nevezetesen 1920-ban az volt a helyzet, hogyha elkövettek egy gyilkosságot, a honvédelemügyi minister ur, vagy a belügyminister ur kijelentette, hogy a gyilkosságot kommunisták követték el. Ez volt a legegyszerűbb recipe, azt mondták, hogy azért követték el a kommunisták a gyilkosságot, hogy azzal a rezsimet kompromitálják. (Ugy van! Vgy van! a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János: Minden kilengés balról jön! — Propper Sándor: Koszó államtitkár ur is azt mondta az erzsébetvárosi merényletre, hogy kommunisták csinálták, hogy ők kinyomozták ! — Reisehl Richárd: Azok kommunisták, akik ilyesmit csinálnak l) Miért vannak szabadon ezek a kommunisták! (Drózdy Győző: Miért védik őket? — Felkiáltások a jobboldalon: Ki védi?— Drózdy Győző: Az a hatóság, amelye nem tud leszámolni velük? — Propper Sándor: Minden felfordulás csak balról jöhet, mondja a belügyminister ur! — Rakovszky Iván belügyminister: Mindig megcáfolt dolgokkal állanak elő! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Pikler Emil: Igaz, ha meg is van cáfolva! Az a fő, hogy igaz. nem az a fő, hogy meg van cáfolva! Épen azért igaz, mert meg van cáfolva! — Rakovszky Iván belügyminister: Tessék meggyőződni róla, hogy igaz-e. mielőtt valamit a nemzet előtt állit! Állandó szokása Pikler urnák ! — Zaj.) A belügyminister ur, ugy látszik, a csongrádi Piroska üggyel kapcsolatosan A'alami alibit akart találni. Ne méltóztassék ezt ugy gondolni, hogy olyan alibit, mely a bűnösnek büntetlenséget biztosit, hanem amely politikai alibit jelent a kormán y részére. Ezzel ugy óhajtotta volna feltüntetni a dolgot, hogy ez a bűncselekmény nem politikai, hanem közönséges bűncselekmény, amelynek oka szerelmi bánat, (Derültség a szélsőbaloldalon.) mely szerelmi bánat azért keletkezett, mert Piroska főhadnagy ur egy bizonyos ' NAPLÓ XVIII. évi január hó 5-én, szombaton. 4-15 hölgybe beleszeretett és ennek a hölgynek a felekezete zsidó volt. Akkor nem helyezkedett fajvédő álláspontra. (Derültség. — Reisehl Richárd: Ujvári-féle fajvédelem !) Ez a Piroska főhadnagy, miután a hölgy mennyasszonya volt — mondotta a honvédelmi minister ur —, azonban mégsem ment hozzá feleségül, — gondolva, hogy ott lesz abban a teremben, ennélfogva bevágta, illetőleg bevágatta a bombát. Hát, tisztelt honvédelmi minister ur, nekem ebben a dologban — a minister ur személye iránt érzett minden tiszteletem ellenére is — némi különvéleményem van a tekintetben, hogy vájjon el kellett-e igy

r mondani ezt a dolgot itt a Házban ? Mindenesetre megvan a véleményem azokra vonatkozólag is, akik szükségesnek tartották a honvédelmi minister urat igy informálni, azért, mert ugy látszik, a honvédelmi minister urnák nem volt módja utánanézni, hogy ezek az elébeterjesztett adatok a valóságnak megfelelnek-e vagy sem, de tény az, hogy a honvédelmi minister urat helytelenül informálták. Azt nem akarom feltételezni a honvédelmi minister úrról, hogy ő itt bizonyos dolgokat a Ház előtt elhallgatott volna. Mert ha a honvédelmi minister urat helyesen informálták volna, különösen a bombamerénylettel kapcsolatosan, akkor megmondották volna a honvédelmi minister urnák, hogy az illető hölgy nem volt menyasszonya, nem volt jegyese soha Piroskának, hogy soha semmi köze nem volt annak a hölgynek hozzá és hogy^ az illető egy esztendő óta Mezőberényben van férjnél és azóta nem is volt Csongrádon, tehát egy olyan szerelmi bánatot, amely egy esztendő után bombarobbanásban nyilvánul meg, de nem ott, ahol szerelme tárgya lakozik, hanem másutt, Csongrádon, ezt igazán nem kellett volna a honvédelmi minister urnák hajánál fogva ide ráncigálni a nemzetgyűlés elé. (Vázsonyi Vilmos: Ez a tartós hazafias felbuzdulás! — Meskő Zoltán: Szerelem mindhalálig! — Vázsonyi Vilmos: Tartós szerelmi bánat!— Pikler Emil: Ekrazitos szerelem! Nagyon divatos Magyarországon! — Zaj és derültség a bal- és szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) Csak olyan szerelem nincs a világon, amely Lendvai képviselő urat rávette volna arra, hogy kimenjen a harctérre! (Derültség balfelől. — Vázsonyi Vilmos: Doktor Müller und sein Kind! — Derültség. Zaj. Elnök csenget.) T. Nemzetgyűlés! A honvédelmi minister ur beszédének második részében az u. n. nagykanizsai esettel foglalkozott. Foglalkozott azzal, hogy szóvátétetett itt, hogy felolvasták A Nép egyik bujtogató és lázitó cikkét. Amikor a kormány egyik oldalról statáriumot akar a lázitó cikkek irói ellen elrendelni, ugyanakkor másik részről a hadseregnél felolvassák a lázitó cikkeket, nemcsak Nagykanizsán, hanem másutt is. Az a kérdés, hogyha már a honvédelmi minister ur szerint csak erkölcsi előadásokat, erkölcstani fejtegetéseket tartottak, (Esztergályos János: Győrben is!) akkor nem tudom megérteni, hogy miért épen A Nép cikkét olvasták fel. (Propper Sándor: A Nép, mint erkölcsi forrás! — Létay Ernő: Csak kormánypárti lapot lehet felolvasni !) T. Nemzetgyűlés! Még csak a honvédelmi minister ur beszédének harmadik részével, a »Somogyi« gyilkosság ügyével akarok foglalkozni. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Még pedig nem részleteiben, hanem csak annyiban, amennyiben a honvédelmi minister ur beszélt róla. A honvédelmi minister ur beszédében a Somogyi gyilkosságra vonatkozólag az a kijelentés foglaltatik, hogy az iratok megvannak, és hogy mindenki megtekintheti azokat. Nem meg58