Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-216

A nemzetgyűlés 216. ülése 1924 - Peyer Károly: Maga volt a csőcselék Íródeákja! Braun Sándornak és Göndör Ferencnek az Író­deákja. — Rothenstein Mór közbeszól.) Elnök: Rothenstein képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Rothenstein Mór újra közbeszól.) Rothenstein képviselő urat rendre­utasítom. Sándor Pál: Csak azért utaltam erre a pél­dára, mert Bethlen ugyanabban a helyzetben van, mint volt Károlyi, mert Bethlennek nem kell félnie a vörös bolsevizmustól, az le van tárgyalva, hanem neki a fehér bolsevizmustól kell félnie. (Szomjas Gusztáv: Attól sem keli félnie!) És ha nem fog ellenállni azoknak a kísérleteknek, amelyek ellene irányulnak, ugyanúgy járhat, mint ahogy járt a Károlyi-forradalom (Ellenmondások a jobboldalon.) Magyarország az egyedüli ország a világon, (Lendvai István: Ahol a zsidók jól élnek!) amelyet én reakciósnak ismerek. Nincs még egy ilyen ország a világon, mert mindenütt, ahova nézünk, szocialista irányban mutatkoznak a fejlődési jelek. (Felkiáltások a jobboldalon: És nacionalista irányban! — Peyer Károly: Látjuk Angliában és Ausztriában is — Ellenmondások a jobbolda­lon. Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Sándor Pál: A kormánypárti képviselő urak közül legyen szives valaki egyetlenegy államot mondani, ahol a reakciós világ olyan orgiáiát üli, mint nálunk. Méltóztassanak nekem egyetlenegy hasonló nemzetet mutatni. (Nagy zaj.) Olyan nagy hangom nincs, hogy túlkiabáljam önöket, képvi selőtársaim. És ennek a reakciós Magyarországnak mi­nistere felköszönti Brantingot, azt a szocialistát, akinek a nevét ha valaki ebben a parlamentben kiejtette volna, azt t. képviselőtársaim lekiabálták volna, hogy miképen is lehet ilyen nevet kiejteni, és amint látjuk, mégis közeledni kell ahhoz az ideológiához. Látjuk, hogy Amerika, Anglia, Franciaország igyekeznek helyreállitani a jó vi­szonyt a bolsevista Oroszországgal és Szerbia is követni akarja őket ebben a példában. Mi nem maradhatunk, még ha Kuna P. András képviselő ur még ugy akarja is,. . . (Zaj a jobboldalon ) Elnök: Csendet kérek! Sándor Pál: ... az az egyedüli reakciós sziget. (Zaj.) Elnök: Peyer képviselő urat kérem, ne mél­tóztassék állandó privátbeszélgetést folytatni. Sándor Pál: Méltóztassanak elhinni, hogy azzal, hogy ebben a kis országban, amely rá van utalva az egész külföld jóindulatára, határozot­tan reakciós politikát akarunk folytatni, azzal, hogy a fehér bolsevizmusnak a ministereinökre tényleges befolyása van, Magyarország felvirág­zását nem fogjuk elősegíteni. Még valamit akarok mondani ez alkalommal, ami eszembe jut. A reakció a legnagyobb proze­litája a demokráciának, mert senki sem tud több prozelitát csinálni a liberalizmusnak és a szocia­lizmusnak, mint ha önök fentartják ezt a fel­fogásukat. Jó, hogy eszembe jut, van is egy kitűnő példa előttem. Gömbös képviselőtársam idézte Disraelit, Beaconsfield-et, Angliának volt mi­nisterelnökét, aki egy kitért zsidó volt. Beacons­field a konzervatívoknak, a tory-pártnak volt a vezetője, Gladston pedig, a A^érbeli tory, a liberá­lisokat vezette. ^ A liberálisok nagy szólamokkal és nagy demagógiával indultak a választási kam­pányba és győztek. Később Disraeli került az ötven évig nem uralkodó tory-párttal az uralomra. És mi történt? Az összes liberális pártoknak egészséges pontjait magáénak vallotta és ezeket keresztülvitte. Tizenöt évi jonuár hó 4-én, pénteken. 385 vagy húsz törvényjavaslatot, amelyek csak a munkásság érdekeit szolgálták, megvalósított, (Egy hang a szélsőbaloldalon: Az egy okos konzer­vatív minister volt!) ugy, hogy mikor ez a konzervatív minister Manchesterbe és Glasgowba került, lovait a gyári munkások kifogták és ugy húzták saját maguk a minister kocsiját. Mikor Beaconsfield lorddá lett kinevezve, akkor Beaeons­field-hez jött egy nagy munkásdeputáció, amelyik átadott neki egy grófi koronát, amelyet a néppel szerzett érdemeiért vittek neki, nem szimpátiából. Beaconsfield volt az, aki megalakította a kon­zervatív munkásklubokat és neki köszönhető, hogy a legkonzervatívabb munkásság, amely a világon él, Angliában van. Azt hiszik, ha gróf Bethlen igy folytatja tovább a munkáját, (Zaj.) neki is át fogják adni a munkások a grófi koronát? (Lend­vai István: Neki a siberhereegi koronát fogják átadni! —Zaj. — Szomjas Gusztáv: De kifogjuk a lovait! — Kassay Károly: A benzint az autó­ból!— Zaj. — Elnök csenget.) Talán azt hiszik, hogy Bethlennel megtörténhetik az, hogy a leg­alsóbb néposztály eljön hozzá deputációban meg­köszönni mindazt, amit érdekében tett? (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Zalaegerszeg!) Beaconsfieldnek nem volt Zalaegerszege, arra neki nem volt szüksége. Beaconsfield kibékítette a koronát és a nemes­séget a munkásosztállyal. Ez volt az ő nagy érdeme. Ez egy kitért zsidó volt és a nagy Glad­stone, Cavendish és a többiek nem tudták őt kö­vetni ebben a politikában mindamellett, hogy a liberális párthoz tartoztak. (Kuna P. András: Mit csináltak az írekkel abban az időben?) Ebből tehát az következik, hogy egy konzervatív uralom sokszor jobb lehet, mint egy liberális vagy egy szocialista uralom. De annak a konzervatív párt­nak érzékének kell lenni ahhoz, hogy megvaló­sítsa azokat az exigenciákat, amelyeket a nép legnagyobb része követel. Önök, t. képviselőtársaim, félnek a szocialis­táktól. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Dehogy félünk!) A szocialisták egy biztonsági szelep. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ezeket én nem támad­nám minden pillanatban, mint ahogy önök támad­ják. (Barthos Andor: Nem is beszélünk soha! — Élénk derültség.) Milyen ártatlanok, Istenem. Uram! Nem tá­madnám őket, hanem ugy mint megtették Angliában, tényekkel, tettekkel, a nemzetnek és önöknek magukhoz kellene édesgetni a munkás­osztályt és akkor meg fogják látni, hogy nem lesznek közöttünk olyan ellentétek, amelyek kö­zöttünk most vannak. Önök félnek a Marx-elmé­lettől. T. szocialista képviselőtársaimmal ellentétbe fogok jutni, de kijelentem, hogy a Marx-elmélet már régi, túlhaladott dolog. A Marx-elmélet sze­rint kormányozni nem lehet. Ha valamikor a szocialisták uralomra fognak jutni, ép ugy polgári recept szerint fognak kormányozni, mint mások, mert másként nem lehet, (Zaj. Felkiáltások a jobboldalon: 1919-ben megmutatták!) ugy mint ahogy polgári recept szerint kormányoznak Né­metországban és Ausztriában. (Mozgás a szélső­baloldalon. — Peyer Károly: Majd akkor dönt­jük el!) Helyes kérem, csak utalok arra, hogy akkor sem tehetnek mást! (Zaj. — Elnök csenget.) Nem akarok ennél a témánál tovább immorálni, (Fel­kiáltások a jobboldalon : Jobb is !) mert még a magyar zsidókérdésről akarok beszélni. Befeje­zem azonban ezt azzal, hogy kívánom szivem mélyéből, hogy megalakuljon az a magyar párt, amelyről a kormányzó is beszélt annak idején, amely elsősorban a rendet állítsa helyre és az­után vitatkozzunk a programmpontokról. (Helyes­lés a jobboldalon.) Kérnék öt perc szünetet. 54*

Next

/
Oldalképek
Tartalom