Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-216

380 A nemzetgyűlés 216. ülése 1924, az importot, egyenes következménye volt az, hogy egy természetes tröszt alakult. Azok, akik tudják, hogy a pénzügyminister nem ad engedélyt importra, spekulálnak áruikkal, azokért magasabb árakat kérnek, mert ugyan miért adnák el olcsóbban, amikor nincs "semmiféle import, nincs semmiféle konkurrencia. Ezt egészen bátran megtehetik, mivel a beszerzés csak sokkal drágább árakon történhetik meg a kijárások költségei és a pénzügyminister ur által kiszabott illetékek következtében. Ezek igen fontos tényezők, amelyekre a t. pénzügyminister urnák tekintettel kellett volna lenni. A pénzügyminister ur korábbi elődjei, igy Lukács és Wekerle pénzügyminister urak elsősorban mindig arra törekedtek, hogy a polgárok kereshessenek és csak olyan polgárokra vetettek adót, akiknek tényleg volt keresetük. Akkor nem is volt baj. Miért nem lehetett volna ezt most is megtenni ? Egyoldalú fiskális politika az, hogy csak adózni, megint és megint csak adózni, de a polgároknak semmit sem adni. Ez nem felel meg a magasabb és a természetes pénzügyi tudománynak sem... Csak nem fogják tagadni, hogy az állam a drágitási folyamatnak legesunyább, legundokabb uzsorása. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon és a középen.) Azok után a példák után, amelyeket felhoztam, ki kell mondanom, hogy az állam a legnagyobb árdrágitó, aki csak létezik az országban. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon. — Reischl Richárd : Az Árvizsgáló Bizottság a legnagyobb árdrágitó ! Itt van a szénnel űzött árdrágítás !) A szénnel és "a cukorral. (Pikler Emil : Mindennel ! — Reischl Richárd : Ebben a tekintetben nem támogatjuk a kormányt, viszont vannak pontok, amelyekben támogatjuk ! — Zaj a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Sándor Pál: Ennek ellenére az állam bünteti mindazokat az egyéneket, akik ezen az állami uzsorán túl nyerészkedni akarnak, a legfurcsább pedig az, hogy az állam saját magát természetesen nem büntetheti meg. Ezt a Wirtschaftot németül Raubbaunak nevezik, amit magyarul, sajnos, nem lehet máskép átfordítani, mint rablásnak. (Pikler Emil: Eablógazdaság, no, az a magyar neve! — Zaj és ellenmondások a jobboldalon. — Halász Móric: Az egészen más!) Nem rablógazdaság, hanem rablás. Az államnak ebben az uzsoráskodásban társai és pedig hatalmas társai a nagyüzemek. Már voltam bátor erre figyelmeztetni. A nagyüzemeket eddig még nem bántotta Haller képviselő úron kivül senki, csak én. Ismétlem most azt a mondatot, amelyet először mondtam itt, hogy: Die kleinen Diebe hängt man, die grossen lässt man laufen, a kistolvajokat felakasztják, a nagyokat futni engedik. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Példákat mondjak önöknek? Csak egy példát hozok fel, mert nem akarom önöket a sok példa felsorolásával untatni. Van egy árucikk, a festett textil. (Pikler Emil: Ezt jól csinálják!) Hozzánk, az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülethez eljött egy idegen gyár képviselője. Az illető gyárat az egész világon ismerik, óriási vállalat, önök is fogják ismerni, a neve Kosmanos. Ez a cég a legnagyobb festő textilkereskedők egyike, és képviselője a következőket mondta nekem: Uram, segítsen rajtunk; az ország érdekében hajlandók vagyunk jobbminőségü árut, mint amilyent a Goldberger részvénytársaság gyárt és 14.000 koronáért árul, 6000 koronáért hozni be Magyarországba, csak szerezze meg nekünk a behozatali engedélyt. (Mozgás a jobboldalon.) (Forster Elek: Tessék!) Hát szabad a magyar népet ennyire megsanyargatni? (Forster Elek: Ebben igaza van! — Pikler Emil: Ez gazemberévi január hó 4-én, pénteken. ség! — Zaj a jobboldalon. — Pikler Emil: Igen! Nyolc millió fogyasztót kiuzsoráznak egy gyáros érdekében !) Elnök: Pikler képviselő urat kérem, méltóztassék a parlamenti szokásokhoz alkalmazkodni és imparlamentáris kifejezésektől tartózkodni. (Szabó József: Mire való ez?—

Pikler Emil; Mire való? Szegény munkások nyolcezer koronáért olcsóbban vehetnék meg az áru méterjét! (Zaj.) Csendet kérek! — (Szomjas Gusztáv: Hát nem a magyar munkás érdekeit védi a minister, amikor nem engedi be az idegen gyártmányt? Pikler Emil: Nem bizony! A Goldberger érdekét védi! — Zaj.) Csendet kérek képviselő urak! — Szomjas Gusztáv: Majd nem lesz munka és akkor ki fog a legjobban lármázni : Pikler! — Eckhardt Tibor: De azért nem muszáj egy méteren nyolcezer koronát nyerni! — Zaj.) Csendet kérek képviselő urak, jobbról és balról egyaránt. (Pikler Emil: Gratulálok Goldberger-párt !) Pikler képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! Sándor Pál: Én ugy vagyok informálva, hogy ez az óriási nagy cég, amely Magyarországnak hasznot hoz, apénzügyministeriumban omnipotens. és mindent keresztülvisz, amit akar. Láthatják, hogy nem teszek itt semmiféle különbséget, hogy az illető zsidó-e vagy keresztény, mert ami nem tisztességes az egyiknél, az nem tisztességes a másiknál sem, s amit nem szabad az ország érdekében megtenni, azt én megmondom, akármilyen vallású egyénről legyen is szó. Ez igy van. Ezt az árucikket tényleg legnagyobbrészt munkások, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) szegény emberek használják. (Pikler Emil: Ezt mondtam! Ezért kiabálok!) Rettenetes felelősséget veszünk magunkra, ha eltűrjük ezt. A pénzügyministerium

ban azonban behozatali engedélyt 6000 koronával nem engedélyeznek semmi áron sem, és hagyják, hogy 14.000 koronáért árusítsák ezeket a cikkeket a szegény embereknek. (Forster Elek: Az agrárcikkekkel is igy vagyunk!) Nem óhajtok ezzel az egy adattal hangulatot kelteni, de más adatot is hajlandó vagyok szállítani önöknek. (Nagy Ernő: Jó volna tudni, ki a fiskálisa Goldbergernek. — Egy hang: Ki a cég képviselője?) Azt talán egymásközt méltóztassanak elintézni. Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Ne méltóztassanak beszélgetést folytatni. Sándor Pál: T. Nemzetgyűlés! Különös dolog az, hogy a kereskedelemügyi minister ur kezéből teljesen kivették az összes dolgokat. (Halász Móric: Ez igaz!) Még a MÁV-ot is. (Barthos Andor: Fel is szólaltam ellene a közlekedési bizottságban! A t. képviselő ur is jelen volt ott!) A kereskedelemügyi minister ur dolgait Bud, Kállay és a t. földmivelésügyi minister ur intézi. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Én?) Import- és export-kérdésekben igen. (Szabó ístván (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Én nem intézem a kereskedelemügyi minister ur dolgait!) Az export és import kérdését teljesen kivették a kereskedelemügyi minister ur kezéből. (Barthos Andor: Tárcaközi bizottság intézi! — Pikler Emil : Jó kis társaság az !) Azt is kérdezem ez alkalommal — ha már igy van a dolog — hogy ki tulajdonképen az ur a kereskedelemügyi ministeriumban? Én azt látom, hogy most az Ébredő Magyarok Egyesületének három igazgatósági tagja: Dessewffy államtitkár és Morvay és Darányi ministeri tanácsosok — akik mint mondottam, az Ébredők Egyesületének igazgatóságában ülnek — intézik ott a dolgokat. Ki tehát a nagyobb hatalom? E három ur-e, — akik elismerem, hogy genfiemének, akikről elismerem, hogy sohasem kaphatók olyan dolgokra, mint aminőket az ÉME-ről halottunk,