Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.
Ülésnapok - 1922-216
374 A-nemzetgyűlés 216. ülése 1924. ződéseinkben nines teljesen szabad kezünk. Engem izgrat ez n kérdés, t. Nemzetgyűlés, (Lendvai István : Elhiszem !) azért, mert egy olaszországi lap azt a hirt hozza, hogy Olaszországnak sietnie kell a Magyarországgal való kereskedelmi szerződés megkötésére, mert különben a. kölcsön megkötésével Olaszország már nem lesz abban a helyzetben, hogy olyan kereskedelmi szerződést kössön, amely az ő érdekeinek is megfelel. (Ugjj van! « balközénenj Hát mi ez? Mi itt ülünk, beszélünk, azt mondhatnám, kotyogunk itt a legkülönbözőbb dolgokról (Ugy van ! a bal- és a jobboldalon.) és legfőbb érdekeinket elhanyagoljuk. Nem állítjuk ide az első napon, az első órában a pénzngyminister urat és a ministerelnök urat, hogy tessék végre referálni nekünk, akiknek hivatásunk az, hogy őket megbíráljuk. Bethlen ministerelnök ur azt mondja, hogy : »az indemnitás vitája alkalmával majd megválasztom azt aznapot, amikor nyilatkozni fogok a kölesönről«. Bocsánatot kérek, én a magam személyében tiltakozom ez ellen, s ha önök ezt nem teszik, nekem, mint a kerületem által megválasztott képviselőnek, aki felelős vagyok azért, amit itt teszek, (Meskó Zoltán: TIgy van!) határozott jogom van követelni, hogy az első percet ragadja meg a pénzügyminister ur és a ministerelnök ur, hogy nekünk teljesen tiszta bort öntsön. Ha a pénzügyminister ur nem tud nekünk felvilágosítást adni, akkor vegye maga mellé azt a szűk kört, aminő pl. a külügyi bizottság, ahová más képviselő nem mehet és legalább ott adjon felvilágosítást. De lehetetlen nem tenni semmit, sem a külügyi, sem a pénzügyi bizottságot össze nem hivni, (Szomjas Gusztáv: Most jöttek haza! — Graeffl Jenő: Nem birják ! Emberek Î) ezzel szemben mi.kértA r iselők, egyszerűen itt üljünk, mint a pagodáhan ! Adtunk mi teljes felhatalmazást a ministerelnök urnák. ÍRubmek István: A pénzügyi bizottság most ülésezik ! — Meskó Zoltán : Azt is az ellenzék hivatta össze ! Az ő nógatására hívják össze nagynehezen!) Még egy olyan kérdés van, amely ugy önöket, mint minket végtelenül érdekel. (Halljuk ! jobbfelől.) Ez szintén kapcsolatban van az ; előbbivel : a jegybank kérdése. Megegyezett a ? ministerelnök ur valamiféle módozatban a jegybank kérdésében ? Hazai pénzt vesz-e fel, vagy külföldi kölcsönt ? Hazai pénzt vesz-e fel, vagy külföldi kölcsönt ? Hogyan akarja ezt létesíteni, milyen alapokon akarja létesíteni ? (Szomjas Gusztáv : Annyi a probléma, hogy ezeket nem lehet máról holnapra elintézni ! Most tárgyaltak a kölcsönről és most már erről tárgyaljanak ? — Meskó Zoltán : De informálni csak kell az országot?!) Én meg tudom ezt érteni és magam is ugy tennék, ha ott ülnék, ahol Szomjas t. képviselőtársam, hogy a ministerelnököt és a pénzügyministert, vagy az egész kormányt lehetőleg megvédeném, amennyire csak lehetséges. De ez olyan kérdés, t. Nemzetgyűlés és t. képviselőtársam, amelyben, ha nem is kérem, hogy ebben a pillanatban adja meg nekem a teljes tervezetet, azt azonban követelhetem mint nemzetgyűlés amely az egyetlen fórum, ahol az első pillanatban felvilágosításokat kell adnia, hogy ne az újságoknak adja át elsősorban azokat a jegyzőkönyveket, amelyeket hozott, (Lendvai István : Szomorú jegyzőkönyveket !) hanem jöjjön az első pillanatban, még a portól ellepve, a nemzetgyűlés elé. (Ugy van! a szélsőbaloldalQn és a batközépen, — Reisehl 'évi január hó 4-én, pénteken. Richárd: Kállay egy szót sem szól nekünk! Az újságokból tudjuk meg, hogy mi történt ! Teljesen igy van ! — Hegedüs György : Negligálják a nemzetgyűlést! — Reischl Richárd: Nem nyilatkozik semmiről ! Teljesen igaza vaû Sándor Pálnak ! Újságokból tudja meg a ma.gyár képviselő, hogy mi újság a pénzügyi politikában ! — Esztergályos János : A ministerelnök szobalánya többet tud, mint a nemzetgyűlés!) Elnök: Csendet kérek! (Meskó Zoltán: Bejön a ministerelnök és el van mindem intézve! — Lendvai István: Muszáj Az Est-re előfizetnünk !) Sándor Pál : Én csak azt mondom, — hogy ismételjem az utolsó mondatomat — (Halljuk! jobbfelől.) hogy a ministerelnök urnák nem kellett volna bevárni azt az időt, mig a nemzetgyűlés ismét megnyilik^ (Meskó Zoltán : Ugy van !) hanem abban a pillanatban, amikor megérkezett, átiratot kellett volna intéznie a nemzetgyűlés elnökéhez és azt mondani : »Be akarok számolni arról, amit tettem !« Én emlékszem arra Széli Kálmán idejéből, amikor Széli Kálmán... (Meskó Zoltán : Mielőtt kiment, összehívott bennünket ! — Lendvai István : Lassan dolgoznak a fordítók !) Én emlékszem Széli Kálmán idejéből, hogy ami J kor a kiegyezésről volt szó Ausztria és Magyarország között, amikor ez a kiegyezés december 31-én köttetett meg, — én nagyon* jól emlékszem arra a körülményre — ő már a következő napon követelte, hogy a képviselőknek tudomására hozhassa azt, amit tett. (Nagy Ernő : Más világ volt ! — Lendvai István : Más célok ! — Meskó Zoltán : Nagyont szomorúan néz ki ott az, hogy nem sietnek !) Önök csak tegnap tudtak néhány szólamot kivenni tőle (Meskó Zoltán: De azt is csak vacsora közben!) vacsora közben. — Rubinek István: Nagy tévedés! Pártértekezleten! — Meskó Zoltán: Nem lehet szempont, hogy vacsoráztak-e vagy nem! A nemzet nem kíváncsi arra, hogy önök vacsoráztak!) Önök csak tegnap tudtak meg néhány dolgot, amit azonban megtudtak, azt mi már mindnyájan tudtuk napok óta, mert sokkal kevesebbet mondott önöknek, mint az újságoknak. (Meskó Zoltán: Nekik elég!) Ugy látszik, a ministerelnök nem tartja szükségesnek, hogy a saját pártját is informálja, mert ha saját pártját is informálta volna, (Meskó Zoltán: Csak részben a saját jártja!) akkor mi is tudnánk arról egyetmást s nem került volna arra a sor, hogy mi most a pénzügyi bizottságot egybehivassuk azért, hogy a pénzügyminister urat és a ministerelnök urat színvallásra kényszeritsük. Mondhatom, nagyon sajnálom, hogy mostani felszólalásom folytán azon az ülésen nem vehetek részt, fentartom azonban magamnak a jogot abban a tekintetben, — és remélem is, hogy ezt megtehetem — hogy egyes olyan dolgokat, amelyeket itt pertraktálni nem óhajtok, bizottságilag, igenis, pertraktálhassak. Miután most hozzá akarnék kezdeni voltaképeni beszédemhez és már csak két perc hiányzik a két órából, kérném az igen t. elnök urat," méltóztassék megengedni, hogy beszédemet délután né«y órakor fol vi áthassam. Elnök : Méltóztatnak ehhez a kérelemhez hozzájárulni ? (Igen !) A Ház hozzájárul. Az ülést délután négy óráig felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Pesthy Pál foglalja el.)
