Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-216

372 A nemzetgyűlés 216. ülése 1924. tudta ezt megcsinálni Ausztria? Miért tudta megcsinálni Németország! Ott a valuták te­kintetében sokkal nagyobb változások voltak, mint nálunk és mi négy év óta nem tudunk erről semmit sem. Ugy állunk itt a nemzetgyű­lés tagjai, mint akik beszélnek és... (Szomjas Gusztáv: Németország tisztában volt a jóvá­tétellel I — Mesko Zoltán: Még ma sincs tisztá­ban!) A jóvátételre Németország tekintetében is rá fogok térni. (Eckhardt Tibor: Meg van ál­lapitva 130 milliárdban a német jóvátétel!) Leg­alább nekünk, képviselőknek tudnunk kellene, hogyan gondolja a minister ur a belföldi köl­csönt. (Görgey István: Meg fogják mondani!) A belföldi kölcsönnek azonban megalapozott­nak kell lennie. Honnan veszi a t. minister nr azt a pénzt, ami a belföldi kölcsön megala­pozására szolgál? (Pikler Emil: El kell adni a kézigránátokat, majd lesz pénz! — Eckhardt Tibor: Ki kell vetni a kényszerkölcsönt, akkor lesz -nénz!) A pénzügyministernek gondoskod­nia kell tehát arról, hogyan kamatoztassa eze­ket a pénzeket. De azt hiszem, az is kérdés, megkapja-e a közönségtől a kölcsönt még kény­szerkölesön alakjában is olyan összegben, mint ahogyan akarja. Vagy talán le akar kötni bi­zonyos biztositékokat erre a belföldi kölcsönre is? Ezek mind olyan kérdések, amelyek fel­merülnek abban a pillanatban, amikor erről a kölcsönről van szó. Itt térek rá arra, amit a t. képviselő ur mondott, a jóvátétel kérdésére. (Szomjas Gusz­táv: Nem kalkulálhatunk addig, amig a jóvá­tételi kérdéssel nem vagyunk tisztában!) Nem tudom, hogyan lehet egyáltalán jóvátételi kér­désről beszélni. Ez előttem rébusz. Amennyire én ismerem a trianoni szerződést, ez azt tar­talmazza, hogy Magyarország csak akkor kö­teles fizetni, ha Németországot nem tudják be- i vonni a teljes kontribucióba. Nem láttam más pontot erre vonatkozólag szorgos kutatásaim ellenére sem, mint ezt az egyet. Hogyan jutunk mi ahhoz, hogy amikor helyzetünk szanálására kölcsönt akarunk felvenni, időnek előtte fel­vetődjék a jóvátételi kérdés és bizonyos össze­geket akarjanak már most meghatározni? Gróf Bethlen István nagyon jól tette, hogy ehhez nem adta beleegyezését, mert ugy látom és gondolom, hogy nem adta hozzá beleegye­zését. Végre is tiz millió egy egészséges Magyar- j országra, a régi Magyarországra nézve nem volna olv rettenetes nagy összear; de nekünk semmiféle kötelezettségünk e tekintetben nincs. Ha r>ed ; 2- ez+ megint szorgalmazni akarják. ! ezt nem tekinthetem másnak, mint annak, hogy meg akarják hiúsítani a kölesönt. Az egyik helyen azt mondja a pénzügy­mini ster ur, hocv meerkapnik netto a 250 millió aranykorona kölcsönt. Furcsa ez a kifeiezés. ; Mit jelent az, hogy netto! (Bessenyey Zénó: Az árfolyamveszteség leszámításával! És az utazási költséerek. a provízió és a külföldi zsur­nalisztika me<r fizetése után mi marad? (Fel- : kiáltások johbi'elnl: Kétszázötven millió!! Ak­kor önök ezt jobban tudják! (Eckhardt Tibor: És a külföldi ellenőrzés költsége? — Meskó Zoltán: És a főbiztos fizetése? Komoly dolog ez!) É-i iudom. mibe kerül a külföldi zs'inia- ; lisztika. Tudom, mibe kerül az ilyen külföldi kölcsön költsése. Azi mond iák. netto 2f>0 milliót kapunk. Én azt hiszem, önök majd csak később fognak r;>'ö>ii,i arra. hogy ez a netto isren nagy ! brutto. (Rubinek István: Az volt a kár, hogy a külföldi zsurnalisztikát már előzőleg nem ; fizették.) Nem akarok kritikát mondani arról, hogy ne fizessék. Semmiféle kritikát nem mon- ; évt január hó 4-én. pénteken. dok, csak azt vetem fel, hogy ha 250 millió aranykoronával számolunk és csak 200 milliót kapunk, ez a hiányzó ötven millió aranykorona az átmenetnél igen erősen fog latba esni. Ebben a pillanatban nem kritizálok, azt majd később teszem, most csak felvetek eszmé­ket, hogy megvitassuk azokat a dolgokat, ame­lyek tekintetében senkinek sem lehet ellen­vetése és amelyek az összes pártokat épugy nyomják, mint # engem. Felvetődik a további kérdés, fentartjuk-e a 0;3-as zürichi kurzust, mert hallottam kijelentés!; az utóbbi napokban a pénzügyminister vagy más minister szájá­ból, hogy ez a kurzus tovább is fenn fog ma­radni. Minek tartjuk fenn ezt a kurzust, ha ki­felé ugy sincs hatása? Kérdem, továbbá: miből tartjuk fenn ezt a kurzust? Mi értelme van an­nak, ha Magyarországon illúzióban vagyunk? Ha az áruk amúgy is abban az arányban emel­kednek, amelyben a tényleges kurzus van, mi hasznunk van nekünk abból, hogy a 0*3-as kur­zust fentartjuk. Hol van abban az okosság, hogy az egész világ ellen akarunk menni és az új­ságpapírra rányomtatjuk, hogy 0'3-as kurzus? Erről felvilágosítást kell kapni. Nagyon furcsa, de pár szót a tőzsdéről is kell beszélnem. Kállay pénzügyminister ur. akinek meg van a maga felfogása a tőzsdével szemben, amelyre neki pedig szükséare van a kényszerkölcsön alkalmából és a külföldi köl­csön alkalmából is, nagyon furesa kijelentése­ket tesz és mindig a legrosszabb időben. így mielőtt elutazott Parisba, azt mondta, azt a ki­jelentést hagyta itt emlékül, (Meskó Zoltán: Amikor beszállt, ki kellett volna szállni, ez a lényeg. — Derültség.) hogy a tőzsdeadót fel fogja emelni. Nem emelte fel, ha felemelte volna, hát jó, felemelte volna, de azt mondta, fel fogja emelni. Mire való volt ez? Ez a ki­jelentés azzal volt összefüggésben, hogy Káliay pénzügyminister ur ugyanabban az időben azt mondta, hogy neki a külföldi kölcsön tek'lilé­iében nincs szüksége arra, hoay erős tőzsde és magas kurzusok legyenek. (Szomjas Gusztáv: De hát mondta-e ezt hivatalosan?) Mondta egyik intervjuban. (Meskó Zoltán: A beszál­láskor tetszett volna kiszállni!) Bocsánatot ké­rek, miután tőle nem tudunk semmit, arra va­gyok utalva, amit az összes újságok hoznak. Mi volt ennek a folyamáuya? Ennek a folya­mánya egy rettentő nagy bessz volt a tőzsdén. Hogy miért kell Kállay pénzügyminister ur­nák, mielőtt elutazik, itthagyni egy esokrocs­kát, amely a magyar értékeket lerombolja, azt megint nem tudom. (Szomjas Gusztáv: A sok ingyenrészvény leromlott, az a baj!) Tisztelt képviselő nr, én nem tudok az ingyenrészvé­nyekről semmit sem, én erről a dologról nem beszélhetek. Méltóztassék elhinni, hosry ennek a kérdésnek az ingyenrészvények kérdéséhez semmi köze. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Még fur­csább t. Nemzetgyűlés, hoery pl. január 4-éu a pénzügyminister ur, anélkül, hogy erre szük­sége lett volna, a tőzsdéről a következőképen nyilatkozik. (Olvassa): »Ami pedig az értékpapírok árfolyam-ala­kulását illeti, ez, ugy látom, a legjobban ér­dekli ezidő szerint a nagyközönséget. (Lendvai István: Hivatalos; Az Estben van!) Meg kell jegyeznem, hogy ennek végtére is a kereslet és kínálat törvényei szerint kell alakulnia és semmit sem vesztünk azáltal, ha a korona­romlás okozta hosszok elmaradnak.« Hát mi nem vesztünk semmit azáltal, ha a mi érték­papírjaink visszaesnek? Elsősorban az ország az ő hitelében veszít azáltal, hogy a papírjai

Next

/
Oldalképek
Tartalom