Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.
Ülésnapok - 1922-216
MO 'A nemzetgyűlés 216. ülése 1924. jaikat.. Erről a kérdésről hosszan és részletesen ! lehetne beszélni, sokkal hosszabban és részletesebben, mint ahogy már eddig is beszéltek, ; mert annyiféle oldala van ennek a kérdésnek, j hogy napokig lehetne vitatkozni róla és még j akkor sem érnénk a végére. Én azonban most csak fclhivom ujból a nemzetgyűlés figyelmét, j az igazságügyi minister és a kereskedelem- j ügyi minister figyelmét erre a kérdésre, arra vonatkozólag, hogyha nem segitenek ezen a rétegen, akkor azokkal együtt, akik hozzánk jönnek, a mi sorainkba fognak beolvadni, az elbocsátott B-listás, leépített köztisztviselőkkel együtt el fog pusztulni ez az osztály is. Két határozati javaslatot terjesztek be ezzel kapcsolatban (olvassa) : »Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy három hónapon belül nyújtson be törvényjavaslatot a magánalkalmazottak szolgálati és jogviszonyainak rendezéséről. Minthogy az alkalmazotti kar a munkaadó karnál gyengébb fél, és minthogy a törvényhozás igazi feladata olyan törvények alkotása, amely a gyengébb osztályokat fokozottabb védelemben részesiti, a törvényjavaslat ennek szemmeltartásával és a magánalkalmazotti érdekképviseletek előzetes meghallgatásával készüljön.« A másik pedig (olvassa): »Felhívja a nemzetgyűlés a kormányt, hogy záros határidőn belül terjesszen elő törvényjavaslatot a magánalkalmazottak kötelező nyugdíjbiztosításáról. Addig is, amig a törvényjavaslat elkészül és a törvényhozás letárgyalja, a kormány rendeletileg kötelezze a munkáltatókat és a magánpénztárakat, hogy 1. nyugdíjteljesitményeiket a legfontosabb életszükséglet! cikkek áraihoz arányosítsák; 2. a pénzügyi teljesítőképességüket a tagok érdekeinek megfelelően a legrövidebb időn belül biztosítsák (járulékok és segélyek felemelése stb.) ; 3. az egymás közötti kölcsönösséget a tagok javára megteremtsék oly módon, hogy az állását változtató magánalkalmazott nyugdíjigényét sértetlenül magával vihesse uj alkalmaztatás! helyére.« Az indemnitást nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Sándor Pál. Sándor Pál : T. Nemzetgyűlés S Több mint egy éve annak, hogy e helyen a kormány által benyújtott törvényjavaslatokhoz nem szóltam hozzá. Csak néhány interpellációval óhajtottam itt-ott megvilágítani azokat a helyeket, amelyek fájdalmasak Magyarországra nézve és amelyeket szükséges lett volna a nemzet testéből leoperálni. Tettem pedig ezt azért, — és ezt nyíltan megvallom, mint pártonkívüli képviselő :— mert megbiztam gróf Bethlenben, hogy ő energikus kézzel, okos ésszel és méltányossággal a pártok közti rettenetes diszharmóniának urává fog válni. Azt is megvallom őszintén, hogy észlelni véltem az ő felszólalásaiban és ténykedéseiben itt-ott fehér pontokat, amelyekről azt reméltem, hogy nagyobbodni fognak és szolgálni fogják hazánk érdekeit. Most, különösen az utolsó hónapok meggyőztek engem arról, hogy ismét elérkezett az ideje annak, hogy ne nézzem türelemmel azt a ténykedést, amit a kormány és a kormánypárt mutat. Meggyőződésem, hogy nem szolgálok hazámnak azzal, ha egyszerűen szó nélkül keresztül eneredek törvényjavaslatokat, amelyekhez lett volna szavam, de amelyekhez nem szóltam csak azért, hogy megkönnyítsem az ország állapotát. Most már bűn volna hallom január hó 4-én, pénteken. gatni, mert odáig jutottunk, — ami már'egynéhányszor megtörtént Magyarországban — hogy az ország most ismét veszélyben van. (Zaj jobhfelől.) Beszédem tárgya a pénzügyi kérdés és az általános kormányzat kérdése lesz s felszólalásom végén beszélni fogok a magyar zsidók kérdésérői is, amiről 1920-ban beszéltem utoljára. Szükségesnek tartom, hogy ez utóbbival is foglalkozzam a nemzetgyűlés előtt, mert azt hiszem, hogy a magyar zsidók ennek az országnak épen olyan egyenjogú polgárai, mint akármely más bevett felekezetű polgár. Ezeknek jogaiból se én nem engedek, se — azt hiszem — a nemzetgyűlés, vagy a nemzet nem volna hajlandó engedni ezekből a liberális elvekből. Mielőtt ezeknek a kérdéseknek tárgyalásához hozzáfognék, szives elnézést kérek a t. Nemzetgyűléstől, hogy kissé hosszasabban fogok ma beszélni. Kérem ehhez szives türelmüket. Ha erősen is, de a teljes parlamenti tisztesség szem elővt tartásával fogok beszélni. Engedje meg a t. Nemzetgyűlés, hogy mielőtt beszédemnek erre a részére rátérnék, egy aktuális kérdésről, a kölcsön kérdéséről beszéljek, mely, azt hiszem, épen ugy érdekli összes képviselőtársaimat, mint engemet. Ez a kérdés előttünk tényleg kérdés, mert abszolúte nem vagyunk informálva annak mibenléte felől. Amikor Bethlen gróf hazajött Parisból Kállay r pénzügyminister úrral együtt, láttunk néhány jegyzőkönyvet, láttunk néhány megnyilatkozást a lapokban, interjúkat, de itt a nemzetgyűlés fóruma előtt, ahol már az első órában jelentést kellett volna tennie a kölcsön ügyéről a t. pénzügyminister urnák és a ministerelnök urnák, nem hallottunk egyetlenegy szót sem. Az ellenzéknek kellett tehát az iniciativát megragadnia és íme, épen ebben a percben ülésezik a pénzügyi bizottság, hogy megkérdezze a pénzügyministert, hogy voltaképen mi van azzal a kölcsönnel, amelynek ügyében ők szorgalmatoskodtak. Hát én azt hiszem, hogy nem volt még a világnak olyan parlamentje, amely annyi közömbösséget árult volna el ilyen óriási kihatású kérdéssel szemben. (Egy hang a jobboldalról: Tegnap egész nap a bombákról beszéltek!) T. képviselőtársam, én a bombákról nem óhajtok beszélni, mert ebben a tekintetben a kormány megtette kötelességét. Innen, az ellenzéki padokról jelentem ki, hogy # megtette kötelességét és ha tovább is igy fogja teljesíteni, akkor az ellenzéki padokról ilyen ügyekben egy hangot sem fognak hallani. (Helyeslés a jobboldalon.) Én tehát a csongrádi merénylet kérdéséről abszolúte nem vagyok hajlandó beszélni, eleget beszéltek már arról a tegnapi napon. (Felkiáltások a jobboldalon: Sokat!) Sokkal fontosabb az országra nézve a kölcsön kérdése. (Reisehl Richárd: A szenzáció jobban érdekli ám őket, mint a kölcsön!) Aztí hiszem nemcsak önöket, hanem az országot is érdekelni fogja, hogy a nemzetgyűlésen, amelyet megválasztott, szólásra jelentkezzenek azok, akik ennek a kölcsönnek a megvitatását pro és kontra szorgalmazták. Ez az ország joggal megkövetelheti ezt, és talán nem vétek a parlamenti tisztesség ellen, ha azt mondom, hogy nagy szegénységi bizonyítványa ennek a nemeztgyülésnek, hogy az indemnitási vita eddigi folyamán a kölcsön kérdéséről még alig volt szó. Talán mentségül hozhatom fel, hogy azért nem akartunk beleszólni ebbe a kérdésbe.