Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.
Ülésnapok - 1922-216
A nemzetgyűlés 216. ül 1924. évi január hó 4-én, pénteken, Scitovszky Béla és Pesthy Pál elnöklete alatt. Tárgyai : Az indemnításról szóló törvényjavaslat tárgyalása. — Elnöki előterjesztések. — A IV. bíráló-bizottság bemutatja itólotét Dréhr Imre panasszal megtámadott mandátuma üsyében. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése, A kormány részéről jelen vannak: gr. Bethlen István, Rakovszky Iván, Kállay Tibor, Szabó István (nagyatádi), gr. Csáky Károly, Vass József. (Az ülés kezdődik 10 óra 55 perckor.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foalalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét Perlaki György jegyző ur vezeti, a javaslatok mellett felszólalókat Hebelt Ede jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Bodó János jegyző ur jegyzi. Napirend szerint következik az indemuitásról szóló törvényjavaslat (írom. 340., 344.) folytatólagos tárgyalása. Kéthly Anna képviselőtársunkat illeti a szó ! (Meskó Zoltán : Hol a kormány í) Kéthly Anna : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) A tegnapi felszólalások csaknem kivétel nélkül azzal a borzalmas bűnténnyel foglalkoztak, amely a múlt esztendő utolsó napjaiban döbbentette meg ezt az országot. Azoknak felszólalásában, akik ezzel foglalkoztak, csaknem kivétel nélkül az az undor tükröződött vissza, amely mindenkit elfogott, akinek az ilyen eszközökkel szemben különvéleménye van; azok a felszólalások azt az undort tükrözték vissza, amely elfog minden becsületes embert azok ellen, akik ilyen bűntényeket akár maguk elkövetnek, akár mint felbujtók az ilyen bűntények mögött állanak. A csongrádi bombavetés valósággal beszenynyezte azt az ünneplő hangulatot, (Meskó Zoltán: Ugy van!) amely a karácsonyi ünnepi körben eltöltötte az embereket. Felekezeti különbség nélkül borzadtak vissza az emberek a feneketlen gyűlölködésnek és aljas bosszúvágynak attól a mélységétől, amelybe a bombarobbanás fénye bevilágított. Az emberi szívvel érző és az emberi aggyal gondolkozó emberek, bármilyen fajhoz, felekezethez vagy politikai hitvalláshoz tartozzanak, valamennyien megtagadják a közösséget ezekkel a vadállatokkal, akiknek orrából még most, a háború befejezése utáni ötödik esztendőben sem akar elmúlni a háborús vérszag. Nem tudnak és nem akarnak beleilleszkedni ezek az emberek a békésen dolgozó polgárság és munkásság soraiba. Teleszívják magukat — ismeretlen eredetű pénzekből dorbézolva—-gyülöletNAPLÓ XVIII, tel mindazok iránt, akik náluknál különbek, akik basznos munkát végeznek ennek az országnak érdekében, akik az ország újjáépítéséért dolgoznak; gyűlölködnek azok ellen, akik életüknek egy félórájában is több eredményt tudnak felmutatni ennek az országnak szolgálatában, mint ők egész életükben. Abból az erkölcsi posványból, amelyben benne vannak s amelyben na gyón jól érzik magukat» kiemelkedni nem tudnak és nem akarnak, azokat pedig, akik nem akarnak melléjük lesülyedni, akik nem akarnak abban a esatornapiszokban velük együtt helyet foglalni, szerintük el kell pusztítani. A pusztítás terén nagyon szép eredményeket értek el. Siófoktól elkezdve, végig Kecskeméten, Orgoványon és a váci fegyházon, mindenütt nagyon szép emléktáblákat lehetne állitani (Rothenstein Mór: Diadalut volt!) az ő munkájuk dicséretére. És hozzá kell tenni, hogy fegyvertelen, ártalmatlanná tett emberek ellenében hősködtek ezek, akik hazafiaknak, magyaroknak vallják magukat, holott az orgyilkosság sem a hazafiságnak, sem a magyarságnak, (Meskó Zoltán: Ugy van ! Legkevésbé a kereszténységnek !) sem a kereszténységnek nem eszköze. (Propper Sándor: Ez alatt a lobogó ajatt csinálták! — Meskó Zoltán: Dehogy! Elloptak egy lobogót!) Hát a genfi konvenció, amely megtiltja, hogy fegyvertelen emberekkel szemben fegyvert használjanak, csak az idegen katonával szemben érvényes ós annak saját honfitársainkkal szemben, még ha talán bűnösök is, nincs érvényessége ? (Propper Sándor : Ez a lovagiasság!) Ezek az orgyilkosok működtek,... (Propper Sándor : Ezek a magyar Bayard-lovagok ! — Meskó Zoltán : Dehogy ! Ezek szadisták !) ... ezek működtek Somogyi, Bacsó, Cservenka és többi, névtelen elvtársaink elpusztításánál, és ezeknek az orgyilkosoknak szelleme és módszere érvényesült az Erzsébetvárosi Kör elleni bombamerényletnél, a Fővárosi Operettszínház eseténél, annál a két hirhedt kakaóbomba esetnél és a többi holtpontos nyomozásnál valamennyinél. És ezeknek az orgyilkosoknak terrorja mindaddig érvényesülni és terjedni fog, (Meskó Zoltán : Mig az elsőt fel nem akasztják ! Az egészen biztos !) amig idebenn megértő lelkek megértő szavakat és mentő körülményeket fognak számukra találni. (Gr, Hoyos Miksa : Mindig ugyanazt csépelik ! Már unalmas ! — Cserti József : Mindig ujabbak robbannak, az a baj !) Hiába is akarják tagadni, erkölcsi ajapot
