Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-215

A nemzetgyűlés 215. ülése 1924. Reisinger igen t. képviselőtársam hangoztatott. Nem is tekintem feladatomnak, hogy azokat az embereket megvédelmezzem, de tökéletesen megvilágítja a harcmodort az, hogy Reisinger t. képviselő ur kihúz a zsebéből egy jegyzőkönyvet, abból kidob két nevet és azt mondja róluk, hogy mert keresztényszocialisták, — azután valaki hozzátette, hogy mert az én korteseim — ime, művezetőkké lettek, holott épen ezeknek becsületes, tisztességes, szorgalmas munkájuk mellett még mai napig sem sikerült művezetőkké lenniök. (Felkiáltások jobb felől : Es az igazság !) Elnök : Pikler képviselő ur személyes kérdésben kér szót ! Pikler Emil: T. Nemzetgyűlés! (Zaj balfelől.) Elnök : Csendet kérek ! (Kmia P. András : Ez a sok személyes kérdés ! — Peyer Károly : Van még egy negyedóra !) Pikler Emil: Az interpelláeiós-könyvben az igen t. honvédelmi minister ur által előbb említet;* nagykanizsai esetben két interpellációt jegyeztem be. Az egyiket a honvédelmi, a másikat a belügyminister úrhoz. Ennek a két interpellációnak előterjesztésétől eltekintek, azokat a könyvből törölni fogom, azonban szükségesnek tartom, a honvédelmi minister nr iránti tiszteletből is, miután jelen van, hogy a dologra néhány rövid szóval visszatérjek. A honvédelmi minister ur felolvsasta az eredeti jegyzőkönyveket. Az én információm szerint a kaszárnyában napiparancs formájában olvasták fel A Népnek »Sakterkés« cimü vezércikkét, mig a honvédelmi minister ur hivatalos jelentése szerint ezt nem napiparancs formájában, hanem erkölcsi kioktatás céljából olvasták fel. Kissé finom disztinkció ez, de azt hiszem, az erkölcsi kioktatás még súlyosabb, mint a napiparancs. Csak akkor nem volna súlyosabb és csak akkor volna helyes, ha A Népnek a »Sakterkés« című vezércikkét kellő világításba helyezték volna a katonák előtt és ha kioktatták volna a katonákat abban az irányban, hogy óvakodjanak A Nép vezéreikké szerinti szellemben eljárni, továbbra is békés együttélésben éljenek a kaszárnyában és a katonai szolgálatban minden emberrel, zsidó vasry eayéb felekezetű bajtárssal, szóval, ba ez a kioktatás A Nép vezércikkével ellentétes szellemben történt volna meg. (Szomias Gusztáv : Ez történt !) így megnvup:vás«al venném tudomásul mindazokat, amiket a honvédelmi minister ur erre vonatkozólag mondott. De az igen t. minister ur erre nem tért rá, tisztán csak erkölcsi kioktatást emiitett; nekem pedig a hozzám érkezett információ szerint igen alapos az aggodalmam, hogy ez az erkölcsi kioktatás épen ellenkező irányzatú volt, mint amilyennek lennie kellett volna. Hiszen hogy atrocitások történtek, az a kihallgatolit Fürst vallomásából is kitűnik. Arra, hogy a másik két zsidó katona negativ választ adott, nem akarok bővebben kitérni, azonban ezt nem tarlom teljesen mérvadónak, mert ismerjük azokat a módszereket, amelyeknek alkalmazásával ilyen vallomásokat el lehet érni. Van azonban a dolognak másik oldala is, ami miatt a belügyminister úrhoz is jegyeztem be interpelláció;.'. Az illető levélíró, Fürst Lajos katonának az édesapja, aki a levelében felpanaszolta a nagykanizsai kaszárnyában történteket, néhány nappal ezelőtt a reggeli órákban feljött hozzám budapesti lakásomra. Elpanaszolta, hogy őt lakásán detektívek évi január hó 3-án, csütörtökön. 355 keresték és miután; fiának egy főhadnagy megmondta a kaszárnyában, hogy ő a hadbíróság elé kerül, apját pedig internálni fogják, az öreg ember természetesen nem tételezhetett fel mást,... (Peidl Gyula : A jegyzőkönyvben erről szó sincs !) ... minit hogy a detektívek azért keresték, hogy ellene az internalem eljárást folyamatba tegyék. Ebbeli félelmében ... Elnök : A képviselő ur személyes kérdésben kért szót ! Méltóztassék kérem ennek keretében maradni. (Zaj balfelöl.) A képviselő ur nem félreértett szavainak megmagyarázása, hanem személyes megtámadtatás címén kért szót. Tessék a támadásra röviden reagálni és csak a személyes kérdés keretében maradni ! Pikler Emil : Félreértett szavaim meg1 magyarázása címén is kérek szót most ! Ennek a Fürst Alajosnak apját, miután félt az internálástól, őszintén bevallom, én itt Budapesten elrejtettem és azt mondtam, hogy mindaddig, amíg jelentés nem jön Nagykanizsáról, hogy internálástól nem kell tartania, itt Budapesten az én oltalmam alatt áll. (Mozgás jobbfelől) Megkérdeztem az öreg Fürstöt, miért akarják internálni. Azt is megmondta. A fiával közölték a kaszárnyában, hogy miért fog az édesapja ellen az internálási eljárás megindulni. Nem azt vették tőle zokon, hogy mint elkeseredett apa panasz tárgyává tette a kaszárnyában történt atrocitásokat, hanem a levelének azt a kitételét, hogy fiát a Nagykanizsán tavaly megtartott toborzás alkalmával alkalmasnak találták és bevették katonának. Azt tartom, hogy ha szükség van arra, hogy zsidók is mint katonák szolgáljanak, nem szabad különbséget tenni köztük, nem szabad megkülönböztetni őket, nem szabad őket klassziíikálni zsidókra, nemzsidókra, mert azok mindannyian katonai bajtársak, és ha szükség van arra, hogy a hadsereg létszáma kiegészíttessék akár ilyen, akár amolyan formában, akkor szükség" van arra is, hogy az a katona ne keseredjék el, hanem örömmel szolgáljon ott és éljen az a bajtásrsi szellem ,amely épen a »Sakterkés« című cikk felolvasása előtt megvolt. Hiszen felolvastam a levélből is, hogy a zsidó katonák maguk mondják, hogy ugy a keresztény legénység, mint a keresztény vallású tiszt urak részéről is a leghumánusabb és a legjobb bánásmódban részesültek, semmi ok panaszra nem volt, a leggyönyörűbb bajtársi szellem uralkodott a kaszárnyában. Amióta azonban A Népnek ezt a cikkét ott felolvasták, pokollá vált az életük. En igaz tisztelettel nézek az igen t. honvédelmi minister úrra, amikor ő kijelenti, hogy amig ő azon a helyen van, nem báb, s amig ö van abban a felelős állásban, rendet fog tartani és a káros szellemet s az izgatásokat nem fogja megtűrni a hadseregben. Én tisztelettel tudomásul veszem ezeket a kijelentéseket és megvagyok győződve a minister ur ilyen irányú komoly szándékáról. De nemcsak ezeken a területeken tapasztaljuk, hogy a minister urak rendelkezései és intézkedései a vidéken, a perifériákon nem tartatnak be (Peidl Gyula: Ez is igaz!) és ha a minister urak, a ministerelnök ur és a honvédelmi minister Ulis, akármit csinálnak is, azok a vidéki közegek, — ugy a polgáriak, mint a katonaiak — nem tartják magukat a rendelkezésekhez, ugy hogy a Népnek vagy Lendvai egy-egy izgató cikkének sokkal nagyobb a rezonanciája, mint annak, amit a minister urak itt mondanak. Méltóztassanak elhinni, — jóllehet, szociál-