Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.
Ülésnapok - 1922-215
352 A nemzetgyűlés 215. ülése 1924. ezen a veszélyeztetett ponton ez az ezeréves faj itt megállja helyét és kérem azt, hogy a magyar középosztály szenvedéseit, amelyek immár égbekiáltóak és csaknem elviselhetetlenek, méltóztassék alkalmas intézkedésekkel megszüntetni. Tudom, hogy egészen megszüntetni nem lehet, de orvosolni lehet annyit, amennyit, mert minden osztálynak megvan a maga válságos ideje, megvannak a maga katasztrofális korszakai. Volt egy idő, amikor Magyarországon a földmi ves kisbirtokos osztály volt a legnagyobb bajban. Emlékezzünk az agrárszociális mozgalmak idejére ; később jött a proletárdiktatúrát megelőzőleg a munkásság válsága. Én itt ebben a pillanatban szeretnék felírni egy véres felirást, hogy a magyar középosztályt és intelligenciát mentsük meg a nemzet és nép számára, és ebben a tekintetben történjék meg minden intézkedés. (Propper Sándor : A munkásosztály is veszendőben van !) Elmondottam ezt is, t. képviselő ur. Figyelmeztetem Propper képviselő urat, én bizonyára nem tartozom azok közé, akik szembeszállnak akármiféle dologgal, ami egy munkástestvérnek javára van. Aki jót akar a munkásnak, nem tiltakozhat az ellen, hogy jót akarunk annak is, aki a munkás keze alá, a szellemével dolgozik, (Helyeslés.) mert nem szabad a munka között különbséget tenni aszerint, hogy valaki a kezével vagy a fejével dolgozik. Azt kérném, méltóztassanak tehát minden követelésükben mértéket tartani, r — nem a gazdasági és szociális követeléseket értem ez alatt, mert ezekből csak annyit lehet megvalósítani, amennyit ebben a lerongyolt állapotban a nemzetnek anyagi helyzete megenged, — de méltóztassanak a politikai harc módszereiben, eszközeiben és fegyvereiben mértéket tartani. (Szeder Ferenc: Amig i'egyháztörvényekkel jönnek, addig nem lesz mérték! — Györki Imre: Tessék az igazságügyministernek és a belügyministernek szólni!) En meg vagyok arról győződve, hogy mi a konszolidáció utján az utóbbi időben igen lényeges haladást tettünk. (Györki Imre: Ezt mutatja az igazságügyminister és a belügyminister javaslata !) Mindezeket a szempontokat, amelyeket az előbb elmondottam, megismételve és emlékükbe idézve, azt mondom, hogy az eddig elért eredményt veszélyeztetjük az által, ha mértéktelen követelések felállításával azoknak malmára hajtanok a vizet, akik ezen a téren az ellenkezőjét akarják annak, amit az egész nemzet akar. (Kassay Károly: Világosan, világosan! Mi az a mértéktelen követelés?) Én a magam részéről tehát mógegyszer kérem,. . . (Horváth Zoltán: Mi alkotmányos életet és jogrendet akarunk !) Azt én is akarom. (Propper Sándor: Hogy Garamit haza kivánjuk, az mértéktelen ? — Egy hang a .szélsőbaloldalon: Az is mértéktelen, hogy az internáló tábort fel akarjuk oszlatni?) Én ennek a keresztény pártnak tagja vagyok és mint ennek a pártnak tagja, ünnepélyesen tiltakozom minden atrocitás, minden visszaélés, minden gyilkosság és minden hasonló dolog ellen, amit egyes emberek ebben az országban azon a címen követnek el, hogy ők a kereszténységet védelmezik. (Rakovszky István: Akárminő címen?) Bárminő címen! Nagyon kérem a képviselő urat, értse meg az én szavaimból kicsendülő tendenciát. (Rakovszky István: Csak tiszta helyzetet!) A képviselő ur semmi esetre sem a helyzet tisztázását akarja akkor, ha fennakad azon, amikor én azt mondom, hogy mindenféle atrocitás, gyilkosság, erőszakosság és törvénytelenség ellen tiltakozom és tiltakozom még az ellen is, hogy egyesek, akik ezt elkövetik megnyugtassák a évi január hó 3-án, csutörtohon. lelkiismeretüket, vagy jámbor emberek előtt, odakint a tömegek előtt el akarják hitetni, hogy ezt nem aljas, önző érdekből, romlott leiküknek bűnös sugallatából, önző egyéni számításból, hanem valami nagy keresztény, vagy nemzeti ideálok érdekében követik el. A.z indemnitási törvényjavaslatot elfogadom. (Élénk éljenzés és taps jobb felől.) Elnök: Szabó József képviselő ur a házszabályok 215. §-ának a) pontja alapján személyes kérdésben kér szót. Szabó József: T. Nemzetgyűlés! Reisinger képviselő ur ma délelőtt egy közbeszólásban azt mondotta felém, hogy a keresztény szocialisták a kormány által megfizetett szervezetek. Ezt a közbeszólást nem hagyhatom szó nélkül azért, mert ha hallgatnék, akkor ez a közbeszólás az igazság látszatát viselné magán. Kötelességemnek tartom, hogy felszólaljak azért, mert ha a képviselő ur akár az én személyemre, akár arra a szervezetre voratkozólag tette megjegyzését, amelynek én szerény vezetője vagyok, a következő két^ kijelentést teszem. A képviselő ur, amidőn azt a könnyelmű kijelentést tette, azt hiszem önmagán keresztül Ítélte meg a keresztény-szocialista szervezetet. Azt hiszi a képviselő ur, hogy 1918-ban vagyunk, s mert akkor a szociáldemokrata szervezeteket pénzzel támogatta a kormány, feltétlenül szükségesnek, indokoltnak és időszerűnek találja azt, hogy a mai kormány a keresztény-szocialista szervezeteket, vagy azoknak tagjait anyagilag támogatja. Tévedett a képviselő ur, mert a keresztény-szocialista szervezetek vagy egyének a kormánytól semmiféle anyagi támogatást nem kapnak. (Kabók Lajos: Itt a bizonyíték! Diósgyőrben 6 métermázsa szenet kap az, aki beiratkozik a keresztény-szocialista pártba!) Az nem támogatás. Második megjegyzésem^ pedig az, hogy a képviselő urnák ezt a kijelentését közönséges rágalomnak, őt pedig — hogy ne használjak erős kifejezést — egy közönséges rágalom megtévesztettjének tekintem mindaddig, amig elő nem áll bizonyítékaival. Elnök: Reisinger Ferenc képviselő ur szintén személyes kérdésben kivan szólni. A szó a képviselő urat megilleti. Reisinger Ferenc: T. Nemzetgyűlés! Közbeszólásomat, amelyre Szabó képviselő ur hivatkozott, egész sereg olyan tény ismerete után voltam bátor megtenni — hangsúlyozom, hogy a.zt fenn is tartom — mely tények megtörténtek és amelyeket könnyű igazolnom. Nem akarok túlhosszu ideig időzni ennél a tárgynál de fel kell sorolnom egy csomó adatot azok közül, amelyeket ismerek és amelyek felfogásom szerint teljes mértékben igazolják, hogy a keresztényszociális szervezet igenis különböző formákban nemcsak a mostani kormánytól, de a mindenkori kormányoktól, mint a hatalom személyesitőitől időről-időre elfogadott és a jelenben is elfogad anyagi támogatást. Az előbb Kabók t. képviselőtársam felmutatott itt egy szén jegyet. Itt van a kezeim között a m. kir. diósgyőri vases acélgyár által kiállított hivatalos irás, mely le van fényképezve. Köztudomás szerint a m. kir. diósgyőri vas- és acélgyárban a munkásoknak hat tonna szénjárandóságuk van évente. A keresztényszociálisok, akik belépnek a keresztényszociálisok szakszervezetébe, megkapják a hat tonna szenet, azok azonban, akik nem lépnek be, csak három tonna szenet kapnak. (Farkas István: Nagyon szép! Igazságos mérték!— Baticz Gyula: Ez az egyenlő mérték? — Szabó József: De nem így van!) Kérem, igen t. közbeszóló képviselő ur, nem
