Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-215

320 A nemzetgyűlés 215. ütése 1.924. úttal véget vet a gyűlölködő sajtó izgató féktelenségeinek. Megállapítjuk, hogy a ministerelnök ur ezt az igéretét nem váltotta be. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ehelyett a feloszlatás helyett eltűrte, hogy az ÉME elnökségében az alföldi brigád nagyvezérével együtt helyet foglaljanak magasrangu állami tisztviselők és a kormányt támogató párt tagjai. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A gyilkos merénylet másik felbujtója a napról-napra gyűlöletre izgató szélső jobboldali sajtó. Ez ellen a sajtó ellen sem élt a kormány rendelkezésre álló hatalmával. Ha valamely demokratikus orgánum engedte volna, meg magának a törvényes rend és az alkotmányba cikkely ezett jogegyenlőség ellen a szakadatlan vakmerő izgatást, ha valamely demokratikus lap merészkedett volna becsmérelni azokat, akik bűncselekmények kideritésén fáradoznak, és bevezető és bátoritó szimpátiával kakaó bombáknak minősiteni az immár véresen komolyaknak bizonyult merényleteket: kétségtelen, hogy a kormány minden hatalmat, minden közigazgatási és ügyészi erőt mozgósított volna ellene. Ez a °yülölködő és bujtogató sajtó azonban élvezte az ügyészség és a közigazgatás kíméletét. Megállapítjuk tehát, hogy a ministerelnök ur a gyűlölet sajtójának megfékezésére vonatkozólag tett igéretét sem váltotta be, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) sőt a leggyülölködőbb sajtóorgánum vezérei még ma is tagjai a kormányt támogató pártnak. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly: Benárd! — Kassay Károly: Politikai cinizmus!) De meg kell állapitanunk a kormány felelősségét azért is, mert a kormány eltűrte, hogy vezető pozíciókat olyan férfiak foglaljanak el, (Pikler Emil: Nádosy Imre!) akik a fölforgató törekvésekkel nyilvánvalóan rokonszenveznek, akiket a köztudat ugy jelöl meg, mint a konszolidáció nyilvánvaló akadályait. A kormány nem tudta vagy nem akarta megtisztítani sem a közigazgatást, sem az igazságszolgáltatást, azoktól az oda ügyesen beférkőzött elemektől, akik tulajdonkép a gyűlölködő tábor bizalmi emberei. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Csak igy történhetett meg, hogy rendőri nyomozások gyakran eredményre nem vezettek. Csak igy, hogy bizonyos ügyek íőtárgyalásra nem kerültek, csak igy, hogy egyes terheltek meglepő módon szabadlábra kerültek, csak ez magyarázza meg, hogy gonosztevők azzal a hazug ürüggyel, hogy irredenta célokat követnek, (Vgy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon) nagymennyiségű ekrazitot szerezhetnek be és azok a közegek, akik számukra a robbantó anyagot kiadták, büntetésben nern részesülnek, sőt részben előlépnek. Csak igy érthető meg, hogy vakmerő módon gyűlöletre izgató cikket egy vidéki kaszárnyában hivatalosan mernek felolvastatni. (Ugy van! Ugy van a szélsőbaloldalon.) Csak igy érthető meg, hogy az Éme-nek a főkapitány által közveszélyesnek tartott egy tisztviselője ellen a főkapitány utasítására internálási eljárást indítanak és egyszerre csak a toloncházból kieresztik, az internálásra kiszemeltet. Igy történhetik meg, hogy Ulain és társainak ügyében, miután a királyi Ítélőtábla már kimondotta, bogy óvadék ellenében sincs szabadlábra helyezésnek helye, a budapesti kir. ügyészség, miután yédőiratot szerkesztett Ulain és társai mellett, óvadék melletti szabadlábrahelyezéshez járul hozzá és nem ellenzi azt sem, hogy törvényellenesen ékszer fogadtassék el óvaévi január hó 3-án, csütörtökön. dékul. (Létay Ernő: Szisztematikus rendszer! — Zaj. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon) Igy lesz puszta kihágássá, ha egy ébredő tagnál sok kiló ekrazitot találnak. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A szomorú eseményekért felelős tehát a kormány, amely a gyűlölködő izgatás forrásait megszüntetni nem tudja vagy nem akarja. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ennek a kormánynak egyes tagjai nyilvánvalóan ellensúlyozzák a rninisterelnöknek a nyilvánosság előtt tett nyilatkozatait. A belügyminister, de különösen az igaz ságügy minister ténykedései ilyen jellegűek. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az országos főkapitányt pedig az egész szabadelvű közvélemény a konszolidáció egyik legnagyobb akadályának tekinti, Ugy van. ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) aki gyűlölködő politikai nézeteit méír titkolni sem tartja érdemesnek és mintha valami titkos erőre támaszkodnék, mint önálló tényező szerepel. (Propper Sándor: Az ébre dők bizalmi embere!) Ily körülmények között ez a kormány vagy nem akarta a jogrendet helyreállítani, vagy pedig képtelen annak helyreállítására. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Egyik esetben sem méltó a bizalomra és a támogatásra. Mert, ha a kormány a törvényes feladat elvégzésében akadályokra talált, kötelessége lett volna az ország előtt feltárni a valódi helyzetet, hogy milyen tényezők, miiyen titkos, vagy nem titkos erők akadályozzák a jogrend helyreállitását. Minthogy a kormány még- ezt a kötelességét is elmulasztotta, nekünk kellett helyette cselekednünk. Fájdalmas számunkra a valódi helyzet feltárása, de bármilyen fájdalmas, ki kell mondanunk, hogy követeléseink teljesítése nélkül a jogrend emlegetése csak játék, csak a be nem avatottak félrevezetését célzó kápráztatás. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbal oldalon.) Mi nem Európa kedvéért, hanem magunknak, akik idehaza élünk és dolgozunk, követeljük a jog uralmának helyreállítását, mert az emberek életkedvének és munkakedvéneik elpusztításában, az alföldi brigádokkal fenyegető terroristák megtöri atlan szereplésében a gazdasági összeomlás és katasztrófa egyik tényezőjét látjuk.« (Élénk éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés! Ezek után méltóztassanak megengedni, hogy az indemnitási vitához hozzászóljak. Ez a felolvasott deklaráció csak kivonatos történelme az elmúlt korszaknak és egy egéslzen természetes következmény, egészen természetes okozat. Ez a deklaráció semmi egyéb, mint az a magyar történelem, amely abból következhetett, ami itt négy esztendővel ezelőtt megindult. Magyarországot egyik szerencsétlenség a másik után érte. A történetíró meg fogja állapítani, hogy az a szerencsétlenség, amely négy évvel ezelőtt az alkotmányos berendezkedés alkalmával érte ezt a nemzetet, nem a legkisebb szerencsétlenség mindazok között, amelyeket ennek a nemzetnek elviselnie kellett. Az volt ennek az országnak a szerencsétlensége, hogy egy óvatlan pillanatban az anarchia rendezetlen viszonyai közepette olyan emberek ragadták magukhoz a hatalmat, az ország sorsának intézését, akik értéktelenek, tehetségtelenek voltak, és akikben nem volt lelki nagyság. Ezeket az embereket a pillanat szülte, jobbára kalandorok voltak, semmiesetre sem hivatottak arra, hogy egy szeren-