Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.
Ülésnapok - 1922-214
306 A nemzetgyűlés 214. ülése 1923. rinteiü szintén közelről érinti a kölcsön ügyét, mert hiszen az ott levő angol megbízottaknak is számolniok kell a megváltozott angol viszonyokkal. Kérem én a t. egységespáitot egy los szenti mentalizmussal, hogy tegye kezét a szive :c minden egységespárti képviselő és vallja meg önmagának : ártott volna-*, vagy nem használt volna-e a kölcsön ügyének, ha ottan a magyarországi szociáldemokrata vagy legalább a magyarországi demokrata képviselők is megjelenhettek volna esetleg, hogyha bizonyították volna azt, hogy a kölcsönre szükség van, nem mint a kormány részesei, hanem — mondjuk — akár mint ellenzéki képviselők. Hiszen hogvha a kölcsön országos ügy, akkor az ellenzéknek épen olyan érdeke, mint a kormánynak, hogy ez a kölcsön létrejöjjön. Épug\, mint ahogy Branting elvtársunk — aki ma nem részese a hatalomnak, de az egész világot érdeklő ügyiől van szó — ott megjelent, nem mint svéd kormányférfiu, hanem mint svéd pprlamenti férfiú, aki ott Svédországot képviseli. (Lendvai István : Svédország megér egy pohárköszöntőt !) Ha a ministerelnök ur meglátta és beismerte ezt, akkor remélem, vagy legalább is feltételezek róla annyi politikai opportunizmust, hogy contre-cœur, szive ellenére is, amikor hazajön, igyekezni fog ennek konzekvenciáit levonni. Ha a ministerelnök ur ennek konzekvenciáit le fogja vonni és igyekezni fog itt legalább tűrhető állapotokat teremteni és igyekezni fog megközelíteni a nyugati demokrácia módszereit, és itt a politikai üldözést be fogja szüntetni és olyan gazdasági politikát fog inaugurálni, — s őt ebben a pártja is követni fogja — ami a demokratikus követelményeknek megfelel, akkor a mi részünkről is lehet szó arról, hogy ne akadályozzuk őt ebben a munkában, sőt annak ellenére, hogy ellenzék és szociáldemokrata part vagyunk, igenis az ország iránti kötelességnek fogjuk tekinteni, hogy őt ebben támogassuk. Azonban semmi szimptomatikus jelenséget nem látunk arra vonatkozólag, hogy részéről ilyen szándék fenforogna, mert hiszen, ha a ministerelnök urnák ilyen szándékai lettek volna, mint amilyeneket én most hazajövetele után feltételeztem, akkor már elutazása előtt is kellett volna intézkednie, hogy olyan atmoszférát teremtsen ebben az országban, hogy az ő ottani tárgyalásaiba semmiféle hazai disszonáns hang bele ne vegyüljön. Azonban az ő távolléte alatt épen elég sok olyan esemény történt, amit azt bizonyítja, hogy az urak semmit sem tanultak, tanulni nem akarnak, és annak ellenére, hogy az elnök úrtól ma már egy rendreutasitást kaptam, mert az ellenforradalomról beszéltem, én, sajnos, azt látom, hogy az ellenforradalmi hangulat teljes virulenciában él tovább, mint élt eddig. (Lendvai István : Bár élne ! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Lendvai képviselőtársamnak más véleménye van és nekem is más a véleményem. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Térdig akar a vérben járni !) Elismerem azt, hogy a ministerelnök ur ügyes taktikus a politikában és hogy ő a tojástáncot ügyesen járja, talán senki ebben az országban nem tudná olyan ügyesen járni, azonban én ugy tudom a történelemből, hogy az emberiség ügyet nem azok lendítették előre és nem azok szolgálták, akik taktikáztak, akik csak azért, hogv hatalmukat fenem december hó 21-én, pénteken. tarthassák, ügyes politikai taktikát követtek, hanem azok, akik őszintén és becsületesen egy irányt követtek és ebben az irányban nem néztek sem jobbra, sem balra, hanem azon előhaladtak. (Barthos Andor : Az őszirózsások !) A ministerelnök urnák, amikor az egységespártot megalkotta, az volt a szándéka, hogy a kisgazdapártot lejárássá. (Halász Móric : Ez már nem áll ! — Barthos Andor : Rosszul van értesülve a képviselő ur !) Az igazi kisgazdapárti képviselőket, tisztelet a kivételnek, akik talán most 's 'tt vannak, megbuktatták a választásokon . . . (Horváth Zoltán : A főispánok titkos utasítást kaptak. — Ellenmondások jobbfelől. — Barthos Andor : Nem lehet mérget hinteni közénk !) Nem vagyok méreghintő, de mint politikus, a helyzetre leplezetlenül rá akarok mutatni, nem lehetek olyan szentimentális, hogy olyan dolgokat elhallgassak, amelyek a túlsó oldalnak talán kellemetlenek. (Barthos Andor : Összetéveszti a Radeczky-marssal !) Saját uralmának meghoszszabbitása szempontjából a ministerelnök ur nagyon ügyes politikus, ezt irigység nélkül elfogadom és akceptálom, de ha országos érdekekről és a magyar nemzet érdekeiről van szó, amely magyar nemzetnek főalkatrésze a magyar nép, — mert ne méltóztassék a magyar nemzetet is ugy értelmezni, hogy a nép ebből ki legyen zárva — és a népet beleveszi, akkor én nem fogadom el a ministerelnök urat ügyes politikusnak. Azt hiszem, rólam nem tételezi fel senki sem, hogy én pl. az ébredőknek barátja vagyok, vagy hogy én rajongok például Lendvai István t. képviselőtársamért. (Derültség.) Ezt senki sem tételezheti fel rólam, de bizonyos tekintetben Lendvai István t. képviselőtársam nekem sokkal jobban imponál, mint a t. ministerelnök ur, mert róla tudom, hogy hányadán vagyok vele, tisztán áll előttem az ő politikai mentalitása és az ő erkölcsi felfogása Mi eszmei területen megvívhatjuk a mi harcainkat, tudom, hogy kivel állok szemben, de a ministerelnök urban, aki odakint Parisban Brantingot, a mi elvtársunkat felköszönti, s ezzel azt a látszatot kelti, hogy a szó európai értelmében liberális demokratikus politikus, itthon pedig a reakció szekerét tolja, kokettál erre, kokettál arra, kokettál jobbra, koktttáj balra, egyszer baloldali, egyszer pedig jobboldali politikus, igen t. képviselőtársaim, ilyen kormányelnökben én nem bizhatok és tőle igazán nem várhatom azt, hogy az országot a mai bajokból kivezesse (Barthos : Andor : Csahogy Lendvaiék az ellenkezőjét hirdetik !) Az mindegy t. képviselőtársam. Most megcsinálták a legújabb pártalakulatot, ahol benn van gróf Zichy János t. képviselőtársunk, aki a szó nyugati értelmében való konzervativizmust képviseli és egy pártban van Wolff Károly képviselőtársunkkal, aki a jobboldali radikalizmust, sőt tovább megyek, majdnem azt mondhatnám, a jobboldali bolsevizmust hirdeti. (Ellenmondások jobbfelől.) mert olyan tanokat hirdetett már a t. képviselő ur, (Drozdy Győző : Közvagyonból kocsikázik !) amelyekre nagyon ráillik az a jelző, amit használtam. Hallottunk itt takarékosságról beszélni és én Wolff Károly t. képviselő úrral kapcsolatban felemlitem az udvarnagyi bíróságot. Mondaná meg nekem a t. Nemzetgyűlés : a Habsburg-dinasztiát meg-