Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.
Ülésnapok - 1922-214
À nemzetgyűlés 214. ülése 1923. érte, ha megjelenhetne, de a belügyminister betiltotta ! — Kállay Tamás : Meg kell próbáim ! — Zaj. Elnök csenget.) Nem kell megpróbálni, csak rá kell hagyni a magyar népre, hogy megszerezze-e magának vagy nem. Ha az a felfogás, hogy nem szerzi meg magának azért, mert 500 koronába kerül, akkor annál inkább megengedhetik, hogy a földmunkások osztály érdekeit képviselő szaklap megjelenhessen épugy, mint az Omge lapja. (Zaj.) Ha nem fogja megszerezni, ez az urak szerencséje lesz, ha pedig megszerzi, az az ország szerencséje lesz. Végül beletartozik az akkori nemzeti érzésbe és nemzeti gondolatba az 1848-iki márciusi 12 pont. Világosan, tisztán mutatja ez, hogy milyen állapotok voltak akkor. Ha az ember végigolvassa ezt a 12 pontot, sajnos, kirivóan áll előttünk az az elmaradottság, az a mozdulatlanság, amely azóta úrrá lett ezen az országon. »Kívánjuk a sajtószabadságot, a cenzúra eltörlését«. Megvan a sajtószabadság korlátozása ma is, hiszen épen délelőtt emiitettem volt a Népszava ujabb elkobzását. Azután megvan a cenzúra is és pedig nemcsak a sajtócenzura, de megvan a levélcenzura is. Ide hozhatok tucatszámra íevélboritékokat, amelyekben a lap számára tudósításokat küldenek Bécsből, amelyeket felbontanak és leragasztanak azzal a stereotip feliratú szalaggal : »az 1912. évi LXIII. tcikk alapján hivatalból felbontva«. (Esztergályos János : De belföldi leveleket is cenzúráznak ! — Br. Podmaniczky Endre : A gyanúsakat ! — Esztergályos János : Honnan tudja a képviselő ur, hogy melyik a gyanús ? — B. Podmaniczky Endre : Ezt ők tudják ! — Esztergályos János : Kovács Péter levele nem lehet gyanús, gyanús lehet Podmaniczky Endre levele Î — B. Podmaniczky Endre : Azt is felbontják !) De akkor ne mondják azt, hogy van konszolidáció és ne mondják, hogy nincs cenzúra. A ministeri székekből hangzott el itt, hogy nincs cenzúra, pedig van cenzúra ; van levél-, telefon- és táviratcenzúra. (Horváth Zoltán : Még Petőfit is cenzúrázzák ! — Esztergályos János : A kereskedők nem mernek levelezni, mert a cenzúra beleüti az orrát mindenbe !) Követelik a törvény előtti egyenlőséget és a közös teherviselést. A közös teherviselés mégis csak látszat itt ebben az országban, még ma is, mert hiszen a közös teherviselés azt jelentené, hogy el kell fogadni a tisztességes, progresszív adózás rendszerét, akkor igazságos lehetne 1 (Kállay Tamás : Ne beszéljünk igazságos adóról, mert én rám hét milliót róttak ki s van olyan ügyvéd, aki alig fizet valamit S) Nem baj, hogy ott is igazságtalanság történik, mert mindenkinek kell éreznie ezt az igazságtalanságot, akkor talán lesz erőnk és akaratunk, hogy összefogunk az igazságtalanság megszüntetésére, és itt igazságos rendszert teremtünk. Én nem fogok haragudni azért, ha én rám annyi adót rónak ki, amennyit én elbírok, de az ország tönkretételét látom abban, ha az adózó polgárokat több adóval sújtják, mint amennyit elbírnak, és a másik oldalon pedig nagyobb teherbiróképességü adózó polgárokat megkímélnek attól, hogy teherviselőképességüknek megfelelő adót fizessenek. (Kállay Tamás : Helyes beszéd !) évi december hó 21-én, pénteken. 297 Ugyancsak benne van a 12 pontban az esküdtszék követelése is és a képviselet az egyenlőség alapján. Az igen tisztelt kormány, amely tőlünk bizalmat kér . . . (Horváth Zoltán : És amelyik nincs itt ! — Aimásy László : Ministertanácson van ! — Horváth Zoltán : Megint a külföldi kölcsön üg3 T ében ?) Hadd tanácskozzanak csak, talán valami kisülhet belőle ! Elég az ahhoz, hogy a kormány konokul elzárkózik az esküdtszékek visszaállítása elől. (Kállay Tamás : Mióta Kovács Gyulát felmentették, nem bizom bennük !) Nekik jobbak a Seszták- és Töreki-tanácsok, mert az ő kormányzatuknak, kormányzati elveiknek és feladatuknak ez felel meg jobban, és nem az, hogy az alkotmányos élet helyreállittassék és az alkotmányos életnek ez az egyik szép és értékes garanciája, az esküdtszéki bíráskodás visszaállittassék. (Horváth Zoltán : Diktatúrához nem kell az !) Kívánták a katonák esküjét az alkotmányra, s hogy a magyar katonát ne vigyék ki a külföldre. Ugy-e, a háború alatt mennyire keresztüllépték ezt a régi követelését a magyar nemzetnek és a magyar népnek, és mennyi sok értékes ember élete maradt volna meg Magyarországnak, ha nem viszik keresztül határainkon a katonákat, ha nem hurcolják szét a világ minden tájékára ! (Br. Podmaniczky Endre : Békeidőre szólt az !) Ez forradalmi idő volt kedves képviselőtársam : 1848 ! (Br. Podmaniczky Endre : Jött is rendelet elég !) Békében nem kell harcolni, (Zaj. Elnök csenget.) békében nem harcolnak, ellenben kétségtelen, hogy a magyar nép hős fiai ott vesztek el a határokon messze kívül, az orosz posványokban és lápokban, azután Szerbia és Olaszország hegyeiben. (Egg hang a szélsőbaloldalon : A Do~ berdonál és a Piavénái !) »A politikai státus-foglyok bocsáttassanak szabadon«. Most is tele vannak a börtönök politikai státus-foglyokkal. Épen itt emiitettem volt meg, hogy több mint 800 politikai fogoly van a magyar börtönökben ezidőszerint és ezeknek vállain 5400 esztendő összbüntetés. (Saly Endre : Annyi, mint a mióta a világ fennáll !) Az a nemzeti gondolat tehát, amelyet Petőfi Sándor képviselt és reprezentált, egy mondatba tömörítve ez volt : Szabad hazában szabad nép és ezzel szabad nemzet. A bécsi forradalom után két nappal tört ki Pesten a forradalom és nem folyt egy csepp vér sem. Ennek megállapítása azért sem érdektelen, mert egy másik forradalom esetében gunyképen emlegetik ma azt, hogy vértelen volt és ahogy a. 48-as forradalmat, épen azért, mert vértelenül ment keresztül, az az arisztokrácia és az a nemesség és az az osztályuralom, amely akkor felülkerekedett, elnevezte paraplé-forradalomnak, akként most az uj forradalom után megint hatalomra jutott osztályuralom elnevezte ezt a második forradalmat őszirózsás-forradalomnak. (Esztergályos János : Hej, de szép is volt az !) A márciusi forradalmat azzal vezették le, hogy amikor Budapesten március 15-ike lezajlott, mikor megvolt a szabadsajtó, és mikor eltaposták a cenzúrát, és kihozták Táncsicsot a börtönből, akkor másnap már a hivatalos körök vették kezükbe a forradalmi zászlót és igyekeztek levezetni a forradalmat, ugy, hogy az a kiváltságos osztályok érdekeire ne legyen veszedelmes és ne legyen káros.
