Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-214

288 A nemzetgyűlés 214. ülése 1.923. gálni, azt jelenti, hogy szűkítik a szólásszabadságot és korlátozzák a képviselőket képviselői feladatukban. Ezt megtenni, végrehajtani és ilyen irányban a házszabályokat értelmezni nem lehet, mert ez azt jelenti, hogy eltérnek attól a rendszertől, eltérnek a házszabályok olyan értelmezésétől, amelyet eddig követtek. Én tehát csak annyit jelentek be, hogy tiltakozunk ez eljárás ellen, tiltakozunk pedig a szólásszabadság érdekében és a parlamentarizmus nevében. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós Jegyző : Vanczák János ! Peyer Károly : A házszabályokhoz kérek szót ! Elnök : Minthogy Vanczák képviselő ur már szólásra felhivatott, a szó őt illeti. Vanczák János : T. Nemzetgyűlés ! Amidőn másfél évvel ezelőtt a kormány beterjesztette itt az első felhatalmazási javaslatát arra, hogy az ország bevételeit és kiadásait kezelhesse és utólag számolhasson el, megdöbbentett az a vakmerőség, amelyet ez a javaslat jelentett, hogy abba az egyszerű pénzügyi felhatalmazási javaslatba, amely a magyar parlamenti gyakorlat szerint is mindig kizárólag csak egy-két paragrafusból állott és tisztán az ország pénzügyeinek kezelésére vonatkozott, belevette mindazokat az általa szükségesnek vélt rendelkezéseket, amelyekkel alátámasztani kivánta a maga kormányzati rendszerét. Megdöbbentő volt ebben az indemnitási javaslatban az, hogy amikor az ország egész lakossága már fellélegzett volna, hogy elmúlván a háború, meg fognak szűnni a kivételes törvények, ezeket a kivételes törvényeket itt ebben az indemnitási javaslatban újra életre keltette a kormány és ezeket tette meg kormányzata alapjául. Ha mi nem is voltunk parlamenti párt ezt a nemzetgyűlést megelőzőleg és ha a magyar osztály uraló m és osztálygőg lehetetlenné is tette azt, hogy a magyar dolgozó néposztályok képviselete itt a nemzet fórumán résztvegyen és megjelenhessék, azért mégis volt politikai érzékünk és volt természetes judieiumunk arra, hogy az alkotmányos államban mit szabad és mit nem szabad tennie egy kormánynak. Már pedig az az első törvényjavaslat — mint mondottam — olyan vegyüléke volt a különböző törvényes felhatalmazások kérésének, amelyek egymás sorjában nem férhetnek el, egymással ellentétben állanak, igy méltán lázadott fel bennünk az egészséges jogérzék és az egészséges politikai felfogás. Az a körülmény, hogy a kormány abba az első felhatalmazási javaslatba belevette a háború alatt érvényben volt kivételes törvények fentartását, arra az erőszakosságra és arra a lehetetlen állapotra vezetett, hogy pl. a biróságok kénytelenek voltak Ítéleteiket ugy meghozni akár politikai, akár sajtódeliktumokra, mintha ezek a deliktumok a háború ideje, a háború tartama alatt követtettek volna el. (Propper Sándor : Hazugságra kényszeritik a biróságot !) Az emberi jóérzéssel, az állampolgári felfogással teljesen ellenkezik és szinte minden vérsejtet fellázitó körülmény az, hogy amikor tudjuk, hogy a háború 1918-ban véget ért, mikor tudjuk, hogy 1919 őszén az első és a második forradalom is megszűnt, amikor tehát visszaállt az a régi polgári uralom, amely a háborút kezdte és a háborút végigévi december hó 21-én, pénteken. csinálta (Propper Sándor : És elvesztette !) s a magyar nemzetnek utolsó csepp erejét és vérét kiszipolyozta, vitte a harctérre és vágóhidra, mondom, amikor ez az uralom állott itt vissza, akkor még mindig a háború idejére alkotott kivételes törvények vannak hatályban. Akkor joggal várhattuk el azt, hogy most már ne beszéljenek háborúról, háborús állapot fennállásáról, ne kényszerítsék a magyar biróságot arra, (Propper Sándor : Hogy hazudjon !) hogy ilyen hazug alapon legyenek kénytelenek olyan szigorú Ítéleteket hozni, amelyeknek enyhítését — amint felhozatott — azok a kivételes törvények is előírták, amelyeket a háború esetére és tartamára hozott meg a magyar törvényhozás. Nem játék ez, igen t. Nemzetgyűlés, ami ennek következtében itt Magyarországon történt, Mert azok az Ítéletek, amelyek ezen az alapon hozattak, sok kint, szenvedést, mérhetetlen sok könnyet fakasztottak és átok száll azok fejére, akik e barbár birói ítéleteknek ezt a bázist, ezt az alapot adták meg. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Most jön a kormány negyedszer is egy felhatalmazási javaslattal, kér bizalmat, kér felhatalmazást, . . . (Mozgás a jobboldalon.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Vanczák János : . . . hogy előzetes költségvetés és utólagos elszámolás mellett rendelkezhessék az ország jövedelmei felett. Ebben a javaslatban már nincsenek benn azok a mindenféle kormányzati csodabogarak, amelyek benne voltak az elsőben, a másodikban és a többiben. Ezt a körülményt bizonyos tekintetben haladásnak, valamelyes javulásnak, vagy a tisztulási folyamat jelének lehetne tekinteni a kormány politikájában, ha ez igazán igy is volna. Sajnos, én ezt nem tekinthetem sem haladásnak, sem tisztulási folyamat jelének, mert nem látom ebben sem a természetességet, sem az őszinteséget. Ezt a javaslatot ebben a formájában is ugyanaz jellemzi, ami gróf Bethlen István politikáját általában : a kétszinüség. A kormány nagyon jól tudta már az előző két felhatalmazási javaslat tárgyalási folyamatából is, hogy ebben a nemzetgyűlésben nem kaphat két-három nap leforgása alatt felhatalmazást, mert hiszen nem teremtette meg a maga politikájával és kormányzásával ennek előfeltételeit, a bizalom lehetőségét. A kormány mégis elhúzta ennek a javaslatnak beterjesztését olyan későre, az előző felhatalmazás lejártának utolsó idejére, amikor már szinte elkerülhetetlen az, hogy az ország exlex állapotba kerüljön. Ebből a késedelmességből nem lehet másra következtetni, mint arra, hogy itt megint valamelyes bethleni spekulációról van szó, mint ahogy minden egyes kom ányténykedésben, amely a ministerelnök ur kormányzása alatt végbemegy, mindenütt ott látunk egy hátsó gondolatot, ao,ely meg akar kerülni lehetőségeket, ki akar kerülni akadályokat és e sok kerülgetéssel és spekulációval mindig jobban és jobban belefonja magát egy szövedékbe, amely végtére mégis csak lehetetlenné fogja tenni azt a rendszert, ai elyet ő képvisel, azt a kormányzati módot, amellyel ő feladatának eleget kivan tenni. Itt is látjuk, hogy a ministerelnök ur és a kormány arra szárritott ezzel a késedelmességgel, hogy tekintettel a külföldi kölcsönre, a neírzet-