Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-214

A nemzetgyűlés 214. ülése 1923. évi december hó 21-én, pénteken. 281 birna a 211. és 212. §-okra, ebben a kérdéses 251. §-ban fel nem található. (Gaal Gaston: Még a 215. §-t is megszorítja. Tessék azt is felolvasni !) Még a 215. §-t is megszorítja, de hát ez nem aktuális ennél a vitánál. Ezek szerint kétségtelen, hogy helyes törvénymagyarázat szerint a mi álláspontunk a szabályszerű. Ennélfogva nem látnék semmi dehonesztáló dolgot abban, ha az igen t. elnök ur, akiről fel sem tételezzük azt, hogy őt a házszabályok ilyen magyarázatában valami elfogultság vezette volna, revizió alá venné felfogását és a kisebbségnek ezt az eminens jogát respektálná. (Gaal Gaston : Az összesség joga, nem a kisebbségé !) Jelen esetben szándékosan mondtam, hogy kisebbség, mert hiszen a mai parlamenti többségtől egyáltalán nem tapasztalunk olyan parlamenti illemet sem, (Propper Sándor: Lojalitást ! Köteles lojalitást !) lojalitást sem, amelynek alapján én ezt mint az összesség jogát állithatnám fel. Helyes felfogás szerint, miként Gaal Gaston képviselőtársam kifejtette, ez mindnyájunknak joga és valamennyien pártkülönbség nélkül kötelesek vagyunk ezen jogunk felett őrködni. (Ugy van! balfelöl.) Az elnök ur felfogása téves, tehát felkérjük az elnök urat, hogy szíveskedjék felfogását az általunk kifejtettek alapján revizió alá venni és méltóztassék megengedni azt, hogy a szólás jogától elütött képviselőtársunk az ő nézeteit itt beszéde keretében kifejthesse. Másrészt furcsának tartom és a parlamenti szokásokkal és a parlamenti szabályokkal sem tarlom megegyeztethetőnek, hogy az ellenzéket ne engedjék beszélni (Derültség a jobboldalon.) és azzal az állásfoglalásukkal, hogy ilyen téves elnöki magyarázatot, ilyen téves elnöki enunciációt magukévá tesznek, előre kifejezést adnak annak, hogy az ellenzék önöknek beszélhet, ahogy akar, önök mégis csak ugy fognak szavazni, ahogy önök akarnak. Ez a parlamentáris államformának lényegébe vágó dolog. Önök tényleg többségben vannak, (Pikler Emil : Hogyan jött létre a többség, ez más lapra tartozik !) tényleg önök vezetik az ország ügyeit, de ha csakugyan parlamentáris államformát akarnak, akkor legalább is a látszatot igyekezzenk megőrizni. Ha önök makacsul ragaszkodnak a többség jogaihoz és a házszabályokban lefektetett kisebbségi jogokat sem respektálják, akkor jogtalanul kívánják azt, hogy mi önökről ebben a tekintetben jó véleménnyel legyünk. Tehát összegezve felszólalásomat, kérem az igen t. elnök urat és a többséget, hogy méltóztassék engedélyt adni és lehetőséget teremteni arra, hogy t. képviselőtársunk beszédét elmondhassa. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Farkas István képviselő ur a házszabályokhoz kér szót ! Farkas István : T. Nemzetgyűlés ! Az itt lefolytatott vita kétségtelenné teszi azt, hogy a házszabályok értelmezése különbözőféleképen történik. Gaal Gaston t. képviselőtársunk olyan világos okfejtéssel mutatta ki álláspontjának helyességét, hogy ahhoz szó alig férhet. Egész világos az elnök ur álláspontjával szemben, hogy az a helyes értelmezése a házszabályoknak, amit itt Gaal Gaston kifejtett és itt, ehhez az állásponthoz szerintem a Háznak ragaszkodnia kell. Ma a szólásszabadságnak úgyszólván egyetlen egy biztositéka a házszabály. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbáloldalon.) Azt is lehet tovább mondani, hogy az alkotmányosságnak is egyetlen egy biztositéka az itt helyesen értelmezett házszabály, vagy legalább is egyik olyan fő alapkelléke, amelyhez kételyek nem férhetnek. Ha ez igy van, akkor nem lehet arra az álláspontra helyezkedni, hogy a házszabályoknak ezt az értelmezését félremagyarázni engedjük. Itt tiszta bort kell önteni a pohárba, mert hiszen ha még ezt a kérdést is elhomályosítják, akkor eltérünk attól a helyes állásponttól, amelyet megközeliteni akarunk, hogy az alkotmányossághoz mindinkább közelebb és közelebb jussunk. Ha itt most arra az álláspontra helyezkedik az elnökség és a többség, hogy a házszabályokat ugy magyarázzák, hogy szükitő értelemben veszik a szólásszabadság biztositását, akkor ez csak annak jele lesz, hogy arra törekszik a többség és a kormányzat, hogy autokratikusán, egyoldalúan és diktatórikusán kormányozzon. Mert ha helyesen értelmezi az alkotmányosságot, akkor a házszabályokat ugy kell magyaráznia, ahogy azt Gaal Gaston t. képviselőtársunk nagyon logikusan kifejtette és megmagyarázta. Én tehát arra kérem az elnök urat, hogy álláspontját, amelyet ebben a kérdésben elfoglalt, vegye revizió alá, mert hiszen nyilvánvaló az eddigi vitából, hogy a helyes álláspont az, hogy tág értelemben kell a szólásszabadságot értelmezni, (Felkiáltások a baloldalon : Nem kell ! A házszabály világosan rendelkezik !) mert a házszabályok alapján ez a logikus, ez a helyes álláspont. (Ugy van ! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Peyer Károly képviselő ur a házszabályokh z kér szót. Ä szó a képviselő urat megilleti. Peyer Károly : T. Nemzetgyűlés ! Már a nemzetgyűlés tegnapi ülésén kifogás tétetett részünkről a házszabályoknak azon értelmezése ellen, amely az elnök ur részéről elhangzott. Szükségesnek tartom, hogy ismételten felhívjam az elnök ur figyelmét arra és kérjem a velünk szemben ülő igen tisztelt képviselő urakat, méltóztassanak megfontolás tárgyává tenni, hogy lehet-e a házszabályokat ilyen értelemben magyarázni. Véleményem szerint ez a kérdés nem lehet többségi kérdés, ez a kérdés az alkotmányosságnak egyik alapja. Amennyiben a házszabályok ilyen megszorított értelemben magyaráztatnának, ugy teljesen felesleges volna a kisebbségnek itt ülnie a nemzetgyűlésben, ( Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) mert ennek valóban nem volna semmi értelme, ha a házszabályok egyik-másik homályos rendelkezése (Felkiáltások a baloldalon : Nem homályos !) megszorító értelemben magyaráztatnék. Ebben az esetben azonban még csak nem is homályos rendelkezéssel állunk szemben, hanern teljesen világos, preciz rendelkezésről van szó. A sürgősség kérdése nem jelenthet jogfosztást és nem jelenthet olyan korlátozást, amilyenben tegnap a pártunk részéről felszólaló Baticz képviselő urnák része volt, sőt ellenkezőleg, én épen a sürgősségből azt magyaráznám, hogy miután sürgős a napirenden lévő ügy tárgyalása, a felszólalásra olyan értelemben kell módot adni, a házszaBályt olyan értelemben kell magyarázni, feltéve, — hogy az nem volna egészen világos,—