Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-214

A nemzetgyűlés 214. ülése 1923. évi december hó Él-én, pénteken. 2?? napra való halasztását. Amennyiben a nemzetgyűlés ezt nem engedélyezi, az alternativa nem állhat fenn, még pedig annak következtében, mert a 251. § mint utóbbi rendelkezés a 212. §-szal ellentétben áll az alternatívát illetőleg és igy nem lehet az elnöknek módjában a 252. |-nak a 212. §-szal szemben, amely előbbi keletű, érvényt szerezni. Ez egy exceptionális rendelkezés, tehát ennek kell érvényt szerezni a megelőző szakasz értelmezése tekintetében. Ez volt tegnapi enunciációm tartalma és értelme. Ami Propper képviselő ur felszólalását illeti, hogy itt esetleg egyoldalúan kezeltetnének ily értelemben a házszabályok, kénytelen vagyok hivatkozni a nemzetgyűlés 168. ülésére, mely 1923. augusztus 7-én tartatott, s amelyben épen egy többségi párti képviselő kérte beszédének ugyancsak másnapra való halasztását. Ezt a többség saját kebelbéli képviselőjének nem engedte meg és amennyiben a tárgyalásra szánt idő fél nyolc óra után letelt, az elnök az illető képviselőt ugyanúgy figyelmeztette, amint én is kénytelen voltam erre tegnap Batirz képviselő urat figyelmeztetni. (Ugy van ! jobbfelől.) Ami pedig Pikler képviselő urnák a házszabályok 78. §-a tárgyában hozzám intézett kérdését illeti, múltkori enunciációmat ma is fentartom s amennyiben a IV. biráló-bizottság ide jelentését még be nem adta, újból kijelentem, hogy Jánosi Zoltán képviselő ur mindaddig, amig a választást a nemzetgyűlés cl nem rendeli, képviselőnek tekintendő. Hogy ennek ellenére névjegyét ülőhelyéről eltávolították, az lehet tévedés, de ennek semmi esetre sem lehet érdemi befolyása erre az ügyre. Ennyit kivántam a házszabályok értelmezésére vonatkozólag megjegyezni. (Helyeslés jobbfelől.) Gaal Gaston képviselő ur a házszabályokhoz kér szó . Gaal Gaston : T. Nemzetgyűlés ! A házszabályok 215. §-ának c) pontja alapján kértem szót. Én a tegnapi ülésnek azon a szakaszán, amikor a szóbanforgó incidens történt, nem voltam jelen, úgyhogy magának az incidensnek lefolyását nem tudom. Erről csak annyiban van tudomásom, amennyiben a lapokból és az itt elhangzott házszabályvita folyamán magamnak véleményt alkothattam. A magam részéről kénytelen vagyok megállapítani, hogy én nem osztom a mélyen t. elnök urnák azt a felfogását, amelyet előttünk tegnap és ma is kifejtett, s amellyel szemben a házszabályok egészen másként rendelkeznek. Méltóztassanak a 211. §-t elolvasni, amely a képviselő uraknak szólásjogáról szól. Ez a szakasz egész világosan megmondja, hogy minden tárgyhoz minden képviselő, ugy az általános, mint a részletes vita során csak egyszer szólhat. Ebben a rendelkezésben benne van azonban az is, hogy egyszer tehát szólhat és ettől a jogától a házszabályoknak semmiféle, sem előbbi, sem későbbi szakasza a képviselőt meg nem foszthatja. (Ugy van ! bal felől.) Most már méltóztassanak a 212. §-t elolvasni, amely a következőképen rendelkezik. Hogy egész preciz legyek, felolvasom azt szó szerint (olvassa) : »A megkezdett beszédet az ülés folyama alatt kell bevégezni, s azt a következő ülésben folytatni nem szabad. A szólásra felirottak közül azon tag, kire az ülés meghatározott idejének vége előtt egy óranegyeddel kerül a sor, joggal bir vagy az ülés idejének meghosszabbítását kérni, hogy beszédét elmondhassa, vagy az ülésnek befejezését kérni, egész beszédjének a következő ülésre halaszthatása végett, s e felett a Ház vita nélkül egyszerű szavazással dönt.« Mármost ez a 212. § a benne megállapított alternatív jogok között való választást teljesen a képviselőre bizza. A képviselőnek tehát joga van azt kérni, hogy ő aznap mondhassa el beszédét, vagy joga van azt kérni, hogy másnap mondhassa el beszédét. Amelyik kérelmet előterjeszti, afelett dönt egyszerű szavazással azonnal a Ház. Ha teszem azt, Batitz képviselő ur azt kérte volna tegnap, hogy a Ház abból a célból, hogy beszédét elmondhassa, hosszabbítsa meg a napirend tárgyalására szánt időt és a Ház ezt tagadta volna meg., akkor eo ipso előállott volna az a joga, hogy másnap mondhassa el beszédét. Miután nem ezt a vagylagosságot kérte, hanem a másik jogával élt, mikor azt kérte, hogy engedje meg a Ház, hogy másnap beszélhessen, és ez megtagadtatott, ezután eo ipso feltámadt a házszabályok szerint az a joga, hogy a 212. § alapján aznap mondhassa el a maga beszédét és ebben az esetben köteles a Ház többsége tűrni azt, hogy olyan hosszú ideig tartson az ülés, amig ő beszédét elmondja. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Méltóztassanak megengedni, hogy ne precedensekre hivatkozzam, mert a precedensek lehetnek jók, de lehetnek rosszak is. A házszabály a döntő. Minden olyan esetben, ahol kétség egyáltalában nincs, ott a precedens nem számit, ott a házszabályok megfelelő intézkedése az irányadó. Már mostan, ami az igen t. elnök urnák általam különben mély tiszteletben tartott azt a felfogását illeti, hogy a 251., vagyis a sürgősségi szakasz megváltoztatja a 212. § rendelkezését, hogy megfosztja a képviselőt attól a kétségtelen jogától, amely a 212. §-ban le van fektetve, legyen szabad erre vonatkozólag tiszteletteljes ellenészrevételeimet megtenni. Én ezt az elnöki felfogást osztani nem tudom s itt megint a házszabályok rendelkezéseire támaszkodom. A 251. §, amely a sürgősségről intézkedik, bevezető szakaszában a következőképen hangzik (olvassa) : »Sürgős tárgyalások esetén a házszabályok a következő változtatásokkal nyernek alkalmazást.« (Kassay Károly : Taxatíve felsorolja !) És itt sorban felsorolja a 251. § a házszabályoknak mindazokat az intézkedéseit, amelyek változtatást szenvednek. (Beck Lajos : Tehát a többi nem változik !) A 212. §-ban lefektetett jog megváltoztatásáról pedig a 251. § egyetlenegy szóval sem intézkedik. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) De kénytelen vagyok konstatálni még valamit. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Nagyon figyeltem az igen t. elnök ur előterjesztésére, mert hiszen ezekben a kérdésekben a precizitás egyik legfontosabb tényező. Nagyon vigyáztam különösen az elnöki felfogás alapjaira, mert hiszen azon múlik tulaj donképen n in den, hogy a házszabátyokat hogyan olvassuk és hogyan értelmezzük. A mélyen t. elnök ur, mikor a 251. §-ra hivatkozott és annak rendelkezéseit 40*