Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.
Ülésnapok - 1922-207
22 A nemzetgyűlés 207. ülése 1923. tőleg a mélyen t. minister úrral állandóan voltam s amelyben sok vonatkozásban ma is vagyok. A minister ur nagyon jól tudja, hogy én azok közé a tisztelői közé tartozom, akik nem itt-ott dicsőítő felköszöntőkkel stb. ünneplik a minister urat, hanem azok közé, akik a minister urat balsorsában sohasem hagyták el, akik a minister ur intencióit ismervén, azokat becsületeseknek, jóknak, hazafiasaknak tartják. Mindig igy Ítéltem meg a minister urat és valahányszor mások a háta mögött bántani próbálták és kommunizmussal stb.-vel vádolták, én minden egyes alkalommal kiállottam a minister úrért és védelmeztem, (Ugy van ! jobbfelől.) nem azért, mert minister, nem azért, mert pártvezér. Azt is nagyon jól tudhatja a minister ur, hogy én a magam részéről még soha semmit nem kértem a minister úrtól, még csak annyit sem kértem tőle, hogy a kerületembe jöjjön el támogatni. Horváth Zoltán : Mert nincs rá szüksége ! Gaal Gaston : Bocsánatot kérek, kisgazda ellenjelöltem volt, bizony lehetett volna rá szükségem ; most is volt ellenjelöltem, de én a minister ur segítségét soha még ezen a vonalon sem vettem igénybe. S tettem ezt azért, mert magamat akartam kvázi megnyugtatni azzal, hogy engem a minister úrhoz az önérdeknek, saját előnyömnek legcsekélyebb köteléke, még csak egy hajszála sem füz. Amiért én a minister urat becsültem és becsülöm, az más volt, nem az egyéni érdek. De azt is jól tudhatja a t. minister ur, hogy viszont mindazokban a kérdésekben, amelyekben nem értettem vele egyet, én a t. minister urnák nem a háta mögött kiabáltam, nem rágalmaztam, hanem becsületes nyíltsággal, szemtől-szemben mondtam meg ellenvetéseimet. (Ugy van! Ugy van ! jobbfelől.) Megmondtam akkor is, ha négyszemközt kérdezte, és megmondtam akkor is, ha a viszonyok alakulása folytán a fórumon vagyok kénytelen vele. Mélyen t. minister ur ! Kijelentem, hogy talán egyike vagyok a Ház tagjai közül azoknak, akik a minister urat a legrégibb időkből ismerik, mert én még falusi biró korából ismerem és ennélfogva hivatott vagyok arra, hogy a minister ur működéséről, intencióiról, szándékairól, legalább amennyire egyik ember a másik lelkületéről való közvetlen tapasztalása utján teheti, illetékesen Ítéletet mondhassak. Kijelentem, mélyen t. minister ur, hogy az az elv és azok a programmpontok, amelyeket a minister ur a kisgazdapárt programmjába rögzített, rám nézve ma is kötelezők. Azokat hirdettem, mert meggyőződésszerüleg helyeseknek tartottam és hirdetni fogom ezután is, akár at minister ur háta mögött üljek, akár szenitől-szembe vele, akármennyire elválasszon is bennünket a sors, mert jóknak, becsületeseknek, tisztességeseknek, hazafiasaknak tartom azokat. Kijelentem, hogy nem egyszer volt alkalmam a minister urat nyilvános szereplése közben hallani, nem egyszer volt alkalmam a minister úrral négyszemközt is eszméket cserélni földbirtokpolitikai intenciói felől ; kijelentem, hogy ami az alaptörvényben van, az mindenben megfelel ezeknek az intencióknak, de kénytelen vagyok kijelenteni azt is, hogyha a minister ur azokat az intenciókat hirdette volna, vagy négyszemközti beszélgetésben is elárulta volna, amelyeknek a novella adott életet, nem lettem volna abban a helyzetben, hogy a minister ur pártjához csatlakozzam és annak tagja lehessek. Nem akarom a mélyen t. Nemzetgyűlés idejét még tovább is igénybe venni. Őszintén évi december 13-án, csütörtökön. megvallva, kissé fáradt is vagyok már. Most röviden csak azt akarom megemlíteni,... Elnök : Kénytelen vagyok figyelmeztetni a képviselő urat, hogy két óra már elmúlt ! Gaal Gaston : öt perc alatt készen leszek, nem érdemes megszakítani. Mielőtt a kérdéstől és a tárgytól bucsut vennék, visszatérek Csontos t. képviselőtársamnak ahhoz a mondásához, amely egy egyszerű, józan, magyar polgár romlatlan érzésvilágából született s tört ki belőle itt a Há;z előtt, hogy : »az erkölcsi térről sohase térjünk le.« Minden államnak egyetlen biztos alapja a tiszta erkölcs ; jogrend az egész vonalon, amely azonban nemcsak életbiztonságot,... Rupert Rezső : A házbérrészesedés ! Gaal Gaston:... hanem a polgári társadalom alapvető elvein felépült államokban vagyonbiztonságot is jelent. Rupert Rezső : Például a házak ! Gaal Gaston : Hogy mi az, amit én a vagyonbiztonság tekintetében kérek, azt beszédem folyamán már bőven kifejtettem : nem korlátlan hatalmat, hanem annak a jognak a tiszteletét, amely egyforma mértékkel mér s nem hatalmi konjunktúrák, hanem jogelvek alapján szabályozza és biztosítja ez ország minden polgára jogkörét, akár keresztény, akár zsidó, akár kicsiny, akár hatalmas. Mivel a novellában ezt fel nem találom és mivel gyermekkoromtól fogva már az anyatejjel szent vallomásomnak azt a mondását szívtam magamba, amit a magánéletben is mindig követtem és amelyet mint törvényhozó sem vagyok hailandó közreműködésemmel r megsérteni, hogy : ne bántsd a másét, a törvényjavaslatot TiPTO fogadhatom el. (Helyeslés baJfdől.) Elnök : Az ülést délután 4 óráig felfüggesztem. (Szünet után.) Fl«ök : Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik ? Partos János iegyrő : Zsilinszky Endre ! Zsilinszky Endre : T. Nemzetgyűlés^ ! Igen nehéz volna a helyzetem, ha azzal a fényes és éles jogászi érvelései minden ponton szembe kellene szállanom, amelyet itt halottunk Gaal Gaston t. képviselőtársunk délelőtti beszédében és amelyben valamennyien gyönyörködtünk. Az én véleményem az, hogy magának a kormánvnak is nehéz volna a helyzete, ha ennek a kérdésnek Gaal Gaston valóban a lényegét raeadta volna meer. Szerénv nézetem azonban az, hogy ő. bár hangsúlyozta a novellának es a birtokreformnak gazdasági és szociális vonatkozásait, valójában egy főleg jogi és jogászi beszédet mondott és jos-ászi szempontból bírálta a novellát és a földbirtokreformot. Az én véleményem és a fajvédő csoport véleménye nedig az, hogy a novella és a birtokreform elsősorban szociális kérdés. A birtokreform ear kategorikus imperativus, egy erkölcsi, politikai, gazdasági és szociális kategorikus imperativus, amelvet minden körülmények között meg kell valósítani. Meg kell valósitanunk ugy, ahogv lehet. Én magam is azt hiszem, hogy normális viszonyok között jogilag talán másképen kellett volna megkonstruálni ezt a birtokreformot, a törvényt magát és a novellát is. Számba kell venni azonban az országnak mai gazdasági helyzetét. Ha a birtokreformnak két tényezőjét, az uj birtokosokat és a megváltást szenvedőket nem egymással szembe, hanem az állammal szembeállitanók, akkor az állam vállaira olyan terheket raknánk, amelyeket ez a nyomorult,
