Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.
Ülésnapok - 1922-213
254 A nemzetgyűlés 213. ülése 1923. évi december 20-án, csütörtökön. hagytak politizálni, legfeljebb az utcán engedték meg, hogy rendőri asszisztencia mellett politikát csináljanak. Ez nem állhat azokra, akiknek nem volt módjukban a politikai iskolázottságot elsajátítani. Annak tehát, ami itt történt, akár a kommün alatt, akár azóta, nem lett volna szabad azt a konzekvenciát maga után vonnia, hogy mindenáron bosszút hirdettek, hogy min dénáron mindent elfojtani és megfojtani törekedtek, hanem azt kellett volna eredményeznie, hogy az eddig tapasztalt hiányokat és hibákat kiküszöböljék és igyekezzenek az ország munkásságát olyan helyzetbe hozni, amelyben ne legyen neki kívánatos visszatérni Kun Bélának gerstlijéhez és a diktatúrához. (Sütő József: Ugy is elhagyják a munkások az országot! A java már künn van külföldön, mert itt nem tud megélni! Itt csak a siberek tudnak élni! — Zaj jobb felől. — Farkas István: Maguk kormányozzák az országot, maguk teremtik meg ennek lehetőségét!) Azért mondtam én beszédem megkezdése alkalmával azonnal azt, amit tanultam, hogy kormányozni azt jelenti, hogy előrelátni. Ilyesmit nemcsak a kormánynak, de azoknak a történelmi osztályoknak is, amelyek itt politikával foglalkoztak, előre kellett volna látni. (Sütő József: Folyik az orientáció!) Hiába van itt egy szomorú és nagyon súlyos tanulság, hiába ment keresztül rajtunk minden förgeteg, és hiába tépjük meg mind magunkat, ma is azt látjuk, hogy nem tanult senki és hogy mindent elfelejtettek. (Zaj és mozgás a jobbközépen.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak! (Pikler Emil : Átcsoportosulás van ott ! — Sütő József : Talán a pártklubban lehetne azt elintézni!) Csendet kérek, képviselő urak ! (Sütő József : Talán kormánykinevezés történik ott!) Szabó Imre : Elfelejtették azt, hogy mi hozta létre azokat a súlyos és magára az országra nézve is igazán végzetes katasztrófákat, nem tanulták meg, hogy más országokban hogyan igyekeztek a munkásbajokat lecsapolni és a munkáselégületlenséget megoldani. De még anyTi yira sem mentek el, hogy ha már a dolgozóosztályok terheinek enyhitésére nem is voltak kaphatók, legalább a jajgatás, a panaszkodás jogát tudták volna meghagyni, annyira sem mentek el, hogy a munkásnak ezt a jogát hagyták volna meg, ha már más jogot nem hagytak meg részére. Ezerszer hoztuk már itt fel panaszainkat a munkásegyesülési és a munkásszervezkedési szabadság tekintetében. Ezerszer panaszoltuk már el, hogy hiába próbálunk magunk segiteni és az állam helyett önmagunk elintézni ügyes-bajos dolgainkat, mindenütt ott lábatlankodik az állami apparátus, az a sok-sok felesleges, sok-sok igazán munkanélküli alkalmazott, akiknek azt kell igazolniok, hogy rájuk is szükség van, hogy az ő működésük is feltétlenül fontos és nélkülözhetetlen. Ezeknek be kell igazolniok, hogy fontos állami missziót töltenek be s ezért állandóan ott találjuk őket mindenütt a mi segitő munkánkban, ott lábatlankodnak, alkalmatlankodnak, úgyhogy végeredményben még mi magunk sem tudjuk a magunk ügyes-bajos dolgait elintézni tőlük. Nem tagadom le. sőt elhiszem azt, hogy a belügyminister ur végre maga is megsokallta azt a sok panaszt, amiket mi itt már előterjesztettünk, (Sütő József: De azért nem segit rajta!) s a szervezés valamelyes enyhébb kezelése érdekében a nyár folyamán tényleg ki is adatott egy rendelet. Ennek a rendeletnek, amely 1923 július hó 20-án 115112. szám alatt jelent meg, egyik passzusában azt mondja a belügyminister ur, hogy minden olyan egyesületnek és kiválóképen az országos jellegű országos iparegyesületnek, amelyeknek kormányhatóságilag láttamozott alapszabályai a fenti alakulatok alakitását kifejezetten megengedik, joguk van a üókegyesületet helyi csoportot, befizető helyet alakítani. Azt mondja továbbá, hogy a kormánynak nem lehet intenciója, hogy az ilyen ipari munkásegyesületek megalakítása elé mesterséges gátat emeljen, annál is kevésbé, mert a közérdeknek nem felel meg, hogy a munkásszervezetek alapszabályszerü működésének megakadályozása által elégedetlenség keltessék, a szervezkedés pedig épen ennél fogva titokban folyjék. Ennek a rendeletnek abban a pár passzusában, amelyet felolvastam van egy rendelkező rész és van egy logikus magyarázata annak a kérdésnek, amelyről mi itt állandóan szóltunk. Az országos mánkásszervezetek nem most alakultak, nem ujak. A munkásszervezetek régiek. Őszintén mondhatom azt is, hogy a kommün alatt ezek a szervezetek voltak elsősorban akadályozói Kun Béla törekvéseinek. (Mozgás a jobboldalon.) Önöknek nem volt talán módjuk meggyőződni erről, de mi tudjuk, hogy egyedül ezek a szervezetek voltak azok, amelyek a román segitséggel felvonult egyéb tényezőkön kivül Kun Béla uralkodását lehetetlenné tették. (Mozgás a jobboldalon.) — Erdélyi Aladár: Hát ki segítette, ha mindenki ellene volt? Azt nem láttuk, hogy a falu segítette volna!) Mégis azt látjuk, hogy ezek a munkásszervezetek régi, részben évtizedes alapszabályaik ellenére sem fejthetnek ki olyan működést, amilyen tagjaik érdekének megfelel. Ne méltóztassék azt hinni, hogy ezek a munkásegyesületek holmi kis pipaklubbok, vagy munkáskaszinók, ahova a munkás legfeljebb azért megy el, hogy megigya a maga spiccerjét. vagy elszivja a pipáját, esetleg elkártyázza pénzét; itt a munkások hosszú évtizedes hangyaszorgalmának eredményei vannak összehalmozva. Itt a munkások jogokat is szereznek teljesített kötelezettségeikkel szemben, Ezek a jogok nem csak abban állnak, hogy bizonyos adott esetekben pénzbeli segélyre számithatnak a munkások, hanem más jogok biztosításában is, amelyek annál értékesebbek, minél régibbek. Ezek a megszerzett jogok nem csak itt a fővárosban jogok, hanem jogok az egész országban, mindenütt, ahol a munkások vannak, mindenütt, ahol az a munkás él és mindaddig, amig tagsági kötelességeinek eleget tesz. Ezekkel a megszerzett jogokkal nem élhetett a munkás addig, amig a pár évvel ezelőtti kormányzati mentalitás szerint kezelték a dolgokat. Nem élhetett ezzel a jogával, ha valahol vidéken munkanélkül maradt, mert hiszen ha megkapta is a munkanélküli segélyt, az akkorra már régesrégen nem volt aktuális, a postaköltség megette. Nem élhetett ezzel a jogával, ha itt lakott valahol a környéken, mert hiszen mire mint munkanélküli jelentkezett és elköz veti tették, régen ráköltötte vasúti költségre a kapott segélyt. Ezért kellett gondoskodni arról, hogy mindenütt, ahol bizonyos számú munkásember van, ezeknek munkásszervezetet, helyicsoportot alakítsanak. Mi történt ekkor ? Egész sereg közigazgatási hatóság minden tudományát összeszedte és valósággal művészetig menő rabulisztikai munkát végezve, valóságos hadjáratot folytatott ezeknek a vidéki munkás helyicsoportok működésének lehetetlenné tételére. Itt van egész csomó ilyen végzés. (Mozgás.) Kijelentem, hogy hozhattam volna akár húszszor ennyit is, de nem akarom a t. Nemzetgyűlést untatni. Hozhattam volna annyit, hogy akár holnap reggelig ezzel tölthetném az időt, mert szépen gyöngysorba szedve egymásmellé ezeket a végzéseket annak bizonyítására, hogy miként gondolkozik az a vidéki szolgabíró, rendőrkapitányság i
