Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-213

248 A nemzetgyűlés 213. ülése 1923. az a pillanat, amikor üzletileg ajánlatos lesz átmenni az ellenzékhez. Peyer Károly: Nem ezt mondtam. (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon. Horváth Zoltán : Majd megmagyarázza.) Azt mondtam, hogy amikor kifizeti magát, átmennek az ellenzékhez. Ez alatt a »kifizetés« szó alatt azonban nem anyagi üzletet, hanem politikai felfogást értek. (Zaj a jobboldalon. — Éhn Kálmán : Az más ! —- Horváth Zoltán : Nem készpénzt ért ! — Kassay Károly : Mindjárt ilyenekre gondolnak ! — Horváth Zoltán : Például, ha a dorogi gummit itt osztogatnák! — Szijj Bálint : Kinek osztogatták ? Tessék megmondani, osztottak-e nekem 1 — Györki Imre : Nekünk nem ! — Horváth Zoltán: Friedrich István megmondja! — Friedrich István: Tessék ide fáradni, mondok húszat is!) Elnök : Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. Peyer Károly: Nem árulok el ezzel titkot, csak visszatükröztetem azt a hangulatot, amely az úgynevezett egységespártban van meg, ahol igen sok képviselő van, — mint ahogy, azt hiszem, tegnap az egyik képviselő nyiltan ki is mondta, hogy ő igenis fajvédőnek érzi magát, — akit sokkal nagyobb szimpátia köt pl. Gömbös Gyula képyiselő úrhoz, mint Bethlen ministerelnök úrhoz. (Györki Imre: Neki köszönhetik a mandátumukat !— Kassay Károly: Tőlük kapták a mandátumot!) Ezek olyan bajok, amelyeket kénytelen vagyok itt megállapitani; ez krónikus betegség, amelynek ma is egyik kifejezését láttuk, amikor a kormányt támogató egyik párt szónoka mai felszólalásával igazán hozzájárult ahhoz, hogy a kormányt bőségesen támogassa. Az a tény, hogy a Bethlen-kormánynak nincs meg a politikai többsége, amelyre szüksége volna, teszi szükségessé azt, hogy ez a nemzetgyűlés feloszlattassék. (Ugy van! Ugy van! a balés a szélsőbaloldalon. — Kassay Károly: Munkaképtelen! — Szijj Bálint: Meg kell buktatni!) Ennek a nemzetgyűlésnek nem lehet más kötelessége, mint hogy (Horváth Zoltán: Csináljon új választási törvényt!) megcsinálja az általános egyenlő, titkos választójogról szóló törvényt, iktassa törvénybe az általános választójogot (Ugy van! Ugy van!abal és a szélsőbaloldalon.)

s azután a választók akaratára bizza, hogy kit kivannak bizalmukkal megtisztelni. Ha én lennék egy külföldi hitelező, aki Magyarországnak hitelezek, ezt egy feltételhez kötném és azt mondanám, . . . (Erdélyi Aladár: Ezért nem kérünk magától! — Kassay Károly: A ministerelnök kérte, hogy támogassák! Az nem volt olyan büszke, mint a képviselő ur! — Erdélyi Aladár: De nem kölcsönt kért tőlük!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Peyer Károly: . . . hogy csak az az ország nyújthat garanciát a békés fejlődésre, amelyben a nép akarata szabadon nyilatkozhatik meg. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha Angliában, ahol talán nagyobb érdekek forognak kockán, a kormány legutóbb azt a kérdést vitte a választók elé, hogy szabadforgalom vagy védvámos politika legyen-e, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) egy olyan kérdést, amelyben nálunk ministeri segédfogalmazók döntenek (Kassay Károly: Rendeleti utón!) rendeleti utón, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) ^ mondom, ha az angol kormány egy ilyen kérdést a választók döntésére bizott, akkor sokkal fontosabb kérdés az, melyben kérem, hogy döntsön a nép, hogy a demokratikus irányzatot kiyánja-e támogatni vagy a szélső nacionalista irányzatot, avagy azt az aranyközéputas politikát, azt a se hideg se meleg politikát, amelyet a Bethlen-kormány követ. (Szijj Bálint: Melyik évi december 20-án, csütörtökön. külföldi állam állt szóba velünk ezelőtt öt évvel, amikor népuralom volt?) Épen ez az az ok, mely miatt a Bethlenkormány iránt bizalmatlansággal viseltetünk és pedig kétszer akkora bizalmatlansággal, mint az azelőtti időkben és ezt a bizalmatlanságot főként az a törvényjavaslat indokolja, amelyet a belügyminister ur ide hozott. (Kassay Károly: Ez igaz! Szégyenjavaslat! — Bíró Pál: Ez fáj!) Azt a kormányt, amely tehetetlenségének olyan bizonyitékát adja, mint a Bethlen-kormány azzal, hogy nyiltan bevallja, hogy nem tud kormányozni internálótábor és rendőri jelentkezések nélkül, azt a kormányt, amely gyáva politikai bűnösöknek amnesztiát adni, amely emberek százait arra kényszeríti, hogy külföldön tartózkodjanak, mely tényből az országra csak hátrányok származnak, mely hátrányokat viszont nagyon is meg kellene gondolni, hogy szabad-e tovább is fentartani, azt a kormányt, amely gyengeségének ilyen tanújelét adta, nem tartom arra sem alkalmasnak, hogy külföldi kölcsönt vegyen fel és azt az ország érdekében felhasználja. Az a véleményem ugyanis, hogy ez a külföldi kölcsön az ország dolgozó népére nagy terheket fog jelenteni, felhasználásával pedig nem fog más történni, mint hogy a kormány arra használja fel, hogy a maga látszatéletét továbbra is kihúzza és fentartsa azokat a felesleges hivatalokat, melyeknek tisztviselői képezik tulaj donképen a kormány gerincét. Már pedig ezeknek a hivatalnokoknak a fentartása nem lehet az ország érdeke és nem lehet érdeke a magyar dolgozó népnek. Csak egyetlenegy módon lehetne az országon segiteni és ez az volna, — amint már az előbb voltam bátor említeni — hogy meg kell szüntetni a boszu politikáját; (Ugy van! Ugy van! a, szélsőbaloldalon.) napirendre kell végre térni afelett, hogy a bolseyizmusból akarnak bizonyos urak még egypár évig megélni. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) A bolsevizmus a háború szülötte volt és ne tetszett volna háborút csinálni. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon. — Zsitvay Tibor: Nem a háború szülöttje volt, hanem a csirkefogók szülöttje !) Megállapították ezt már a hadüzenet napján. (Kállay Tamás: Ahhoz emberek kellettek, akik kivigyék ! — Vanczák János: Emberek kellettek ahhoz is, hogy a magyar népet a vágóhidra vigyék! Az ellen nincs kifogásuk!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Peyer Károly: Amint a francia 70-es háborúnak és Paris ostromának következménye volt a kommün, (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) ugy következménye volt annak a rettenetes véráldozatnak, az emberek rettenetes lelkiállapota feldulásának az a bolsevizmus, amely annak nyomában keletkezett. Ez nem lehet jogcím arra, hogy ebből egy politikai irányzatot akarjanak fentartani, hanem a józan politika azt kívánja, hogy likvidáltassék ez az állapot. Ez pedig csak egy módon lehetséges: ha itt nem olyan választójogot terveznek, amely különböző rendelkezésekkel, a legraffináltabb módon kigondolva, lehetővé teszi egyes kis klikkeknek a hatalom megtartását, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) hanem olyan választásokra alapítják az ország kormányzását, ahol a nép legszélesebb rétegeinek van joga megnyilatkozni. Én nem becsülöm le azt a magyar embert, nem értékelem kevesebbre, mint az osztrák parasztokat, az osztrák munkásokat és az osztrák polgárokat. A magyar munkásnak, a magyar parasztnak és a magyar polgárnak is van annyi politikai érettsége, mint a külföldön élőknek. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nem kell állandóan arra hivatkozni, hogy ott