Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-213

246 A nemzetgyűlés 213. ülése 1923, A nacionalizmus internacionalizmusát hangoztatni : nem más, mint fából vaskarika. Ez lehetetlenség, amelyet józan eszű ember elképzelni sem tud. Ezzel szemben mi igenis azt az álláspontot képviseljük, és azt mondjuk, hogy csak a nemzetköziség, még pedig a nemzeteknek egymással való társulása és egymás segitése lehet az az alap, amely egész Európának és az egész világnak boldogulását elősegiti. Ez a nemzetköziség megvan; ne méltóztassék azt hinni, hogy csak nálunk, a munkásosztálynál. Ez a nemzetköziség megvan a tőkében is, amely nemzetköziség erősebb volt, mint a front, mert annak idején, amikor a fronton a magyar és német katonák szembenálltak a francia katonákkal, módot talált arra, hogy egy semleges ország területén találkozva, kiegyenlítsék a differenciákat. A háború után ez a nemzetköziség még jobban kifejezésre jutott, amikor láttuk, hogy a mi nagy pénzintézeteink úgyszólván napok alatt változtatták meg az egész pénzügyi politikájukat, ós mig a háború alatt szélső nacionalista politikát folytattak — mert fel kell tételezni, hogy ezt a politikát folytatták, mert finanszirozták a háborút, jegyezték a hadikölcsönöket és a kötelékükbe tartozó üzemekben gyártották a municiót s a háború viseléséhez szükséges egyéb anyagokat — mihelyt a háború befejeződött, egyszerre látjuk, hogy ezek a pénzintézetek vagy angol vagy olasz, vagy más idegen állambeli érdekeltséget vonnak be pénzintézetük körébe s ezzel igyekeznek ellensúlyozni azt a törekvést, hogy esetleg az adó vagy jóvátétel kérdésében ők mint egyedül nacionalista intézmények tekintessenek. Látjuk tehát, hogy a tőkének nemzetközisége sokkal jobban megvan, s egész nyugodtan állithatom: bár a mi nemzetköziségünk volna olyan tökéletes, mint a nemzetközi tőkének szervezete. Ott van az agráriusoknak nemzetközi szervezkedése, amely ugyancsak megtartja kongresszusait, de ott van a vallásnak nemzetközisége, amelynek nemzetközi központja és nemzetközi látható feje Romában van. Ott van a tudomány nemzetközisége; ott vannak a különböző tudományos testületek, orvosoknak és egyéb tudósoknak nemzetközi összejövetele, ami mind azt igazolja, hogy egy nemzet egyedül, elzárkózva, kinai fallal körülvéve nem tud megélni, hanem minden egyes nemzet rá van utalva a másik nemzetre, kénytelen annak a nemzetnek kultúráját, fejlődését átvenni, azzal lépést tartani, mert amely nemzet ebben a versenyben hátul marad, az fog tényleg a legyőzött nemzetek közé tartozni. T. Nemzetgyűlés! Lehet, hogy ebben a tekintetben, ebben a felfogásban igen sok dolog választ el bennünket, de ezt a felfogást alátámasztja az, hogy ma már nemcsak mi képviseljük ezt a felfogást, hanem az összes európai államok s a háborúban részt vett összes államok. Hát miért alkották meg a népszövetséget, amely ugyan nagyon rossz elnevezés, mert ez ma még nem a népek szövetsége, hanem a győző, illetőleg azoknak a legyőzött államoknak szövetsége, amelyeket ebbe felvettek. De mégis örömmel üdvözöljük ezt a testületet, mert ez kezdeményezése annak, hogy egyszer ebből az intézményből tényleg ki fog alakulni a népek demokratikus szövetsége. Ha ettől a szövetségtől nem is várunk sokat, ha ennek hatásköre korlátozva van, és még nincs is olyan kialakult gyakorlat és elfogadott jogszabály, amely lehetetlenné teszi a háborút, mégis meg kell állapítani azt, hogy az utóbbi időben különösen a görög-olasz konfliktusoknál láttuk, hogy ez a népszövetség nem egészen felesleges, és mig azelőtt csak karddal tudtak bizonyos kérdéseket elintézni az egymással ellentétes felfogású államok képviselői, addig ma már ott van egy neutrális teévi deceniher 20-án, csütörtökön. rület, a népszövetség, ahol a zöld asztal mellett kell elintézni bizonyos dolgokat. Minden embernek, aki emberbarátját szereti, arra kell törekednie, hogy a háború a jövőben kiküszöböltessék, hogy ennek a kegyetlen, csúnya, barbár gyilkolásnak egyszersmindenkorra vége vettessék, és az államoknak egymásközotti ellentéte ott a zöld asztalnál intéződjék el. Talán lesznek itt egyesek a képviselőtársaink között, akik azt mondják, hogy miért képviseljük mi ezt az álláspontot, akik le vagyunk győzve, miért nem képviselik azok, akik győztek, akik talán erősebbek? (Kiss Menyhért: A csenek, románok!) Ez azonban nem von le semmit belőle és én azt mondom, hogy igenis, azoknak is ezt az álláspontot kell képviselniök és az a béke, amelyet a szuronyokra támaszkodva diktáltak az egyes országoknak, nem a fegyverekkel korrigálható ki, hanem csak a zöld asztalnál akkor, amikor minden egyes országban a demokratikus népképviselet jut uralomra, amikor minden egyes országban annak a területnek lakosságára bizzuk, hogy teljesen szabad népszavazás döntsön afelett, melyik állam kötelékébe kivan tartozni. (Kiss Menyhért: A Wilson-féle elvekkel is ezt hirdették, mégsem tartották be! — Zaj.) Hogy elveket hirdettek és nem tartották be, az hiba, de ez nem jelenti azt, hogy azok az elvek nem helyesek, nem igazak. Hiszen nálunk is bebizonyosodott a soproni népszavazásnál, hogy megvan annak a lehetősége, hogy területek Magyarországnál maradjanak és ide visszacsatoltassanak. De teljesen téves kiindulás, teljesen téves elgondolás az, hogy Magyarország mai helyzetében fegyverrel a kezében vissza tudja szerezni azokat a területeket, amelyeket tőlünk a békeszerződés folytán elvettek. Aki ezt állitja, az nem ismeri a mai politikai helyzetet, és nem számol azzal, hogy bennünket ellenséges államoknak gyűrűje vesz körül, melyet épen ez a felfogás hozott létre, épen a félelem attól, hogy esetleg ilyen támadásnak lesznek kitéve. Azok az államok, amelyek gazdasági és politikai kérdésekben egymással ellentétes felfogást vallottak, egymással összefogtak ellenünk. (Hegedüs György: Tolvaj-szövetség!) Ezek az államok ma ott állnak, mint egy le nem becsülendő egység, mert hiszen a kisentente befolyását lépten-nyomon látjuk és ismerjük s tudjuk, hogy ez a kisentente nemcsak politikai befolyással, de mindenesétre olyan erővel is rendelkezik, amellyel akaratának érvényt tud szerezni. Mi tehát rá vagyunk utalva azon szomorú helyzetből kifolyólag, amelybe a világháború elvesztése folytán jutottunk, hogy igenis keressük a barátságot ezekkel az államokkal, amelyek bennünket környeznek, és amikor a magyar kormány képviselői kinn járnak és kölcsönt kérnek az entente-tói, a népszövetségtől, akkor én ezt a tényt csak örömmel üdvözölhetem azért, mert ebben egy lépést Iátok azon politika felé, amelyet mi hosszú időn keresztül hirdettünk itt benn és ott künn is, ami g künn voltunk, — eredménytelenül — s amely politikát ma kénytelen a magyar kormány követni. A magyar kölcsönre vonatkozólag nekünk az az álláspontunk, hogy ennek az országnak szüksége van kölcsönre azért, mert ez teszi lehetővé, hogy újból talpraálljon és gazdaságilag megerősödjék. (Lendvai István: Van annak más módja is!) Ausztria gazdaságilag sokkal nehezebb viszonyok között van, mint mi, mert lakossága részére nincs meg a szükséges élelmiszere ; nekünk ezen a téren feleslegünk van, nincs meg a szene, ezt is kénytelen külföldről hozni, nekünk ez is van. Igaz, hogy ezzel szemben Ausztriának igen fejlett ipara van. Sajnálattal kénytelen vagyok itt azt mon-