Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.
Ülésnapok - 1922-213
À nemzetgyűlés 213. ülése 1923. t. uraim, hogy a gazdasági életben feltétlenül nagyobb igazság legyen, mint aminő igazságot a két utóbbi esztendőben láttunk. (Barthos Andor: És észszerüség a pénzügyministerium közegeinél ! — Rakovszky István: Mi történt itt? — Peidl Gyula: Fúrják a kormányt ! — Pikler Emil: Te is fiam, Brutus? — Derültségei szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) Semmiképen sem akarjuk, hogy egyes tényezők, amelyek gazdaságilag erősek, vagy elég erősek: elsősorban részesüljenek protekcióban ebben az országban! (Igaz! Ugy van! Helyeslés a balés a szélsőbaloldalon.) Azt sem akarjuk semmiképen sem, hogy egyes emberek, akiknek nagyon jó dolguk van itt, tartozzanak bár akármilyen osztályhoz, (Igaz! Ugy van! Helyeslés.) állandóan csak telhetetlenségüket mutassák, (Láng János : Bármilyen oldalon vannak is!) és hogy bárhonnan jöjjön bármilyen kivánság, ami az ország érdekében igazságosnak, becsületesnek és megfelelőnek látszik, ezek — ha véletlenül az ő szent érdekeiket sérti — rögtön feljajdulhassanak és telhetetlenségükben mindent fel akarjanak itt borítani, (Igaz! Ugy van! Általános helyeslés.) Ezekkel a telhetetleu emberekkel szemben nekünk feltétlenül igazságot kell követelnünk a köz javára. (Igaz! Ugy van! Általános helyeslés.) A másik dolog, t. uraim, hogy adózási politikánkba is feltétlenül több igazságot vigyünk bele. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Vannak bizonyos dolgok, amelyekre hiába mutogatunk ujjal itt, ebben a Házban, mégis állandóan az a helyzet, mintha ennek a teremnek akusztikája rossz lenne, (Gaal Gaston : Az is!), s mintha ennek következtében a pénzügyminister urak bizonyos dolgokat sohasem lennének képesek meghallani. (Propper Sándor : A többi minister urak sem !) Szerintem feltétlenül nagy szükség van az igazságosságra az adózás, a teherviselés tekintetében is. (Ugy van! Helyeslés balfelöl. — Drozdy Győző: De a »progresszív« szót nem meri kimondani!) Folyton azt látjuk, hogy itt egyes érdekek küzködnek egymással, hogy a mindenkori pénzügyministerek az egyes érdekek között állandóan válogatnak. (Gaal Gaston: Tojástánc!) Ennek meg kell szűnnie és kell végre akadnia egy olyan pénzügyministernek, aki eléggé bátor és akivel szemben minden oldalról megvan a bizonyosság és a bizalom, hogy egyenesen megy a maga utján, senkit sem favorizál és megteszi kötelességét, (Igaz! Ugy van! balfelöl — Pikler Emil: Brutus ! Most szúrta le a pénzügyministert! — Lendvai István: Tényleg, micsoda szélsőséges beszéd! — Berki Gyula: Ebben nincs semmi szélsőség! — Barthos Andor: Si duo faciunt idem, non est idem ! — Zaj. Elnök csenget.) Meg tudnám jelölni év szerint azt az időt, amikor láttam, hogy Magyarországon a protekció minden téren elharapózott, és meg tudnám jelölni azt az esztendőt is, amikor azt kellett észrevennem, kogy Magyarországon a pénzügyek vezetésében eltérnek a régi tradícióktól, eltérnek a régi gazdálkodási és takarékossági elvektől és kezdenek rendkívül bőségesen bánni az állam vagyonával »és pénzével, (Berki Gyula: Ez igy van !) Kezdenek osztogatni olyankor is, amikor arra tulajdonképen nincs is olyan borzasztóan nagy szükség. Egy időben ezek a jelenségek — a protekcionizmus és a könnyelmű gazdálkodás — felütötték fejüket és mi, akik őszintén és becsületesen takarékoskodni akarunk az ország pénzével, mostanában is akárhányszor ennek ellenkezőjét vagyunk kénytelenek látni. Jókedvű adakozókat látunk, holott ennek a rendszernek a mai körülmények között feltétlenül meg kellene szűnnie. (Igaz! Ugy van! balfelőL Mozgás és felkiáltások jobb felől: Részleteket kérünk!) Bocsánatot kérek, ugy hallom, hogy részleteét;?' december 20-én, csütörtökön. 233 ket méltóztatnak kivánni tőlem. Nehogy homályban maradjanak az én szavaim, nehogy félreértésre adjak alkalmat, feltétlenül szükségesnek jartom, hogy a közbeszólásra válaszoljak. (Halltuk! Halljuk! balfelöl.) Tisztelt uraim ! Mi tárgyaltunk valamikor a pénzügyi bizottságban — de nem is ezen, hanem a korábbi nemzetgyűlésen — egy költségvetési előirányzatot és megjelöltünk abban a költségvetési előirányzatban rendkívül sok tételt, amelyek nem egyebek, mint pazarlás és pénzpocsékolás. (Drozdy Győző: Egyenesen pénzpocsékolás! — Rakovszky István: Az udvartartás!) Mi azt megjelöltük és hajlandók vagyunk hasonlóan cselekedni most is. Nem beszélünk senkinek személye ellen, hanem bizonyos nyíltságot és egyenességet akarunk az ország ügyeinek vezetésében s azért kívánunk mindenekelőtt foglalkozni magával a költségvetéssel, ezért akarjuk látni a zárszámadást. (Felkiáltások a balközépen: Ez kötelességünk! — Pikler Emil: Az udvarnagyi biróságot is el kell törölni.) Feltétlenül akarjuk, hogy a közéletben valóban minden visszaélés elimináltassék. (Általános helyeslés.) Feltétlenül akarjuk és feltétlenül kívánjuk, hogy még csak beszédek se hangozzanak senkiről, hanem hogy egészen biztos legyen mindenki afelől, hogy azok az emberek, akik a közélet élén vannak, feltétlenül kifogástalanok. (Éljenzés és tapsba jobb- és a baloldalon.) Feltétlenül kivánjuk, hogy ne fordulhasson elő az, hogy közhivatalnokok esetleg meggazdagodnak, holott fizetésükből nem gazdagodhatnak meg. (Élénk helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) Ne méltóztassanak azt kivánni, hogy az ember a közélet porondjára lépjen és ott neveket nevezzen meg, mert természetes, hogy az ilyen dolgokat a legnehezebb bizonyítani. (Rakovszky István : Ez igy van !) De amikor látjuk, hogy egyes emberek hivataluk élén meggazdagodtak, akkor ez — ha a kormánynak tudomására hozzák — elég legyen ahhoz, hogy a bejelentés után feltétlenül cselekvés következzék. (Élénk helyeslés. — Propper Sándor : A dorogi részvények ! — Berki Gyula : Nekünk ne emlegesse a dorogi részvényeket, semmi közünk a dorogi részvényekhez ! — Propper Sándor : Nem magának emlegettem ! A kormánynak adjon tanácsot ! — Berki Gyula : Maga se adjon nekünk tanácsot, hanem inkább kérjen önmaga valakitől! Szüksége lenne rá ! Állandóan irritálja a tárgyalásokat. — Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Propper és Berki képviselő urakat kérem, méltóztassanak a közbeszólásoktól tartózkodni. (Halász Móric : Néha talán a szónok is beszélhetne ! — Drozdy Győző : Hallgassuk csak ezt a kis kormánytámogatást ! — Zaj.) — Csendet kérek. Ernszt Sándor: Mi a nemzet életéből bizonyos értékeket konzerválni akarunk, azokat az értékeket, amelyek valóban értékek, szent és drága tradíciók, amelyek a szivet érintik és amelyek képesek arra, hogy a nemzetet áldozatkészségre bírják minden időben, a legnehezebb körülmények között is. Másrészről feltétlenül azt akarjuk, hogy a nemzetben az egészséges, becsületes demokrácia legyen az ur, (Ugy van! Ugy van! Taps a baloldalon.) és egy egészséges, becsületes, életképes demokráciára támaszkodjék Magyarország kormánya. De ebben a tekintetben feltétlenül követelnünk kell, hogy a magyar népet az alkotmányosság követelményeire és arra, hogy miket involvál a demokrata uralom, tehát a kötelességekre és az alkotmány iránti érzékre mennél jobban kitanítsuk és képessé tegyük, hogy igy a nép mennél nagyobb befolyással tudjon érvénye-, 34*
