Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.
Ülésnapok - 1922-212
Ä nemzetgyűlés 212. ülése 1923, Petrovits György jegyző : Szabó István (öttevényi). Szabó István (öttevényi) : T. Nemzetgyűlés ! Annak szem előtt tartásával, hogy a nagybirtokokat termelési szempontból túlságosan csonkitani nem lehet, helyeslem a t. minister urnák a földreformmal kapcsolatos azt a szándékát és törekvését, hogy a gazdaközönség helyzetét könynyitse és erősitse (Peidl Gyula : A szegéig gazdákra ráfér !) és hogy a hadirokkantak, özvegyek, árvák, volt katonák és nincstelenek megélhetését könynyitse. Mirt a mezőgazdasági munkások, főképen pedig a napszámosok megélhetése, illetőleg helyzete nemcsak szánalmas, hanem szinte tarthatatlan. Ezt pedig nemcsak a munkahiány, hanem főkép az az alamizsnaszerü n unkabér okozza, amelyet e szegény emberek keserves munkájuk után kapnak. Nehogy lelketlen izgatók ezen elkeseredett népet meggondolatlan lépésekre bírják, a tisztelt minister ur tudtával és hatósági engedéllyel én magam hivtam össze kerületem legnagyobb községének munkásait, illetve az általuk megválasztott bizalmi en béreiket és a körjegyző jelenlétében szerkesztettük meg azon munkabér-tervezetet, amelyet az igen tisztelt minister ur elé terjesztettünk. Ugyanigy jártunk el akkor is, anrdőn az igen tisztelt minister ur 12.000. számú rendelete július 1-én megjelent és amelynek alapján a munkabérmegállapitó-bizottság funkciójának mielőbbi elrendelését kértük. Nem kutatom, hogy kit terhel a mulasztás abban, hogy Győr vármegyében f. hó 15-én a munkabérmegállapitóbizottság még nem kezdte meg működését, de kétségtelen, hogy a minister ur július 1-én kiadott rendeletének ily késedelmes végrehajtása sok jóindulatról nem tanúskodik akkor sem, ha a munkabérmegállapitó-bizottság nem választás, hanem kinevezés utján lett megalakítva. Miben reménykedjen, kiben bizzon ez a szegény éhes, és mondhatni a szó szoros értelemben lerongyolt nép, ha a ministeri rendelet által nyújtott reményei meghiúsulnak. Multam és az a körülmény, hogy kerületem hatodszor tisztelt meg bizalmával, eléggé igazolja, hogy nem demagógiával, hanem a nép őszinte irányításával és gondozásával teszek eleget kötelességemnek. Azt azonban már mégsem hallgathatom el, hogy akkor, amikor a gazdaközönség ellátással öt-hatezer korona munkabért fizet, a nagybirtokosaink és bérlőink — tisztelet az egyes kivételeknek — ezer, ezerötszáz kétezer koronát fizetnek ellátással. Ezeket a viszonyokat talán eléggé jellemzi a következő eset : Midőn én július 29-én Győizámolyon beszámolót tartottam, akkor egy ottani kormánypárti gazda, öreg biró, szót kért és azt panaszolta az egybegyűlt nép előtt, hogy a közeli uradalmak ellátás nélkül oly rosszul fizetik az embereket, hogy egyik-másik az éhségtől ájultan rogy össze, ő is néhány nappal ezelőtt egy ilyen szerencsétlen embert saját kocsiján vitt haza. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Hallatlan ! —Peidl Gyula: Az éhségtől rosszul lett.) Hova jutunk, ha a nép lelkét az a gyanú és meggyőződés tölti be, hogy a minister ur rendeletét, amely hivatva volna a munkabér kérdését rendezni, csak azért késleltetik, hogy annak ez év folyamán már foganatja ne legyen. Itt tehát kérem az igen tisztelt minister urat nyújtson meg. évi december h'o 19-én, szerdán. 22? nyugtatást. . . (Esztergályos János : Nincs minister ! — Kiss Menyhért : Hol van a kormány ! — Felkiáltások a jobboldalon : Hol az ellenzék ! Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ministert kérünk! — Barthos Andor : Ebéd nélkül vagyunk itt !) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Szabó István (öttevényi) :. . . arra nézve, hogy : »1. nyujt-e módot a minister ur a törvény végrehajtása utján arra, hogy a munkabér, melyet a munkabérmegállapitó-bizottság lenyomott nak talált, legalább 90 napra visszamenőleg is felemeltessék. 2. Ha a minister ur rendelete visszamenőleg ily különbözeti kárpótlást nem nyújthatna, mivel kárpótolják a mezőgazdasági munkásokat az ezen rendelet késői végrehajtása által okozott károkért ? 3. Hajlandó-e a minister ur a törvénynek és a végrehajtási utasításnak e tekintetben nem egészen világos rendelkezését egy magyarázó rendelet sürgős kiadásával helyesbbiteni ?«. Elnök : A földmivelésügyi minister ur nincs jelen, az interpelláció kiadatik részére. Szólásra következik ? Hebelt Ede jegyző : Esztergályos János. Esztergályos János : Tisztelt Nemzetgyűlés ! (Felkiáltások a jobboldalon : Zalaegerszeg !) Nem most, legközelebb, szón baton kerül sorra Zalaegerszeg. (Peidl Gyula : Örülni fogunk neki, ha elveszik egyik tén ánkat !) T. Nemzetgyűlés ! Györki képviselőtársam a közigazgatási hatóságoknak szörnyű lelketlenségéről beszélt itten a tegnapi nap folyamán. A beszéd folyamán a túlsó oldalon egynéhány temperamentumos képviselőtársam kétségbevonta Györki képviselőtársamnak állításait. E beszéd közben én azt mondottam, hogy amit mi állítunk, azt mi bizonyitani is tudjuk. A fehér bolseviki talmudisták két lapjának állítása, illetve irása szerint köztem és Erdélyi képviselő ur között a következőképen folyt le a vita. Amidőn én azt mondottam, hogy amit mi állítunk, azt bizonyítjuk is, a fehér bolseviki talrrudisták lapja, az A Nép és Szózat szerint Erdélyi képviselőtársam azt mondotta : »Miga azt mondta, hogy egy talpalatnyi földet sem kapott a földreform alapján. Vigyázzon magára.« Zárj el között hozzák a fehér bolseviki lapok, hogy »Esztergályos elhallgatott«. (Derültség.) Itt ki kell térnem egy kicsit. Ha Erdélyi képviselőtársam ugy mondotta a dolgot, mint ahogy azt a fehér bolseviki lapok, az A Nép és Szózat irják, akkor tartozom azzal a kijelentéssel Erdélyi képviselőtársamnak, hogy én soha az életben senkitől nem kértem földet, senki nem igért nekem földet, senkitől nem kaptam földet és nincs is földem. (Barthos Andor : Ha nem kért, akkor nem is kapott !) Mármost én feltételezem Erdélyi képviselőtársamról . . . Elnök : A képviselő urat figyelmeztetnem kell, hogy ez a beszéd nincs vonatkozásban az interpelláció tárgyául bejelentett témával. Esztergályos János : Most, ebben a pillanatban akarok erre rátérni. Mondom, én feltételezem Erdélyi képviselőtársamról, hogy ő ezt nem ugy mondta, ahogy ezt ez a két lap megemlíti. Mivel azonban én rendszerint szeretem azt igazolni és bizonyitani, amit mondok, — mert soha az életben olyat nem mondottam és nem mondok,
