Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.
Ülésnapok - 1922-212
A nemzetgyűlés 212. ülése 192 B, az országban. (Zaj.) Ezt irják, nem a külföldi emigránsok, hanem külföldi konzervatív újságok és konzervativ irók is. (Zaj a jobboldalon. — Láng János : Mert innen beszélnek nekik ! — Györki Imre : Az önök cselekedetei beszélnek ! — Nemes Bertalan : Ezek a beszédek szolgáltat iák hozzá az anyagot. — Peyer Károly : A bombák, a gyilkosságok adják az érveket hozzá ! —- Propper Sándor : A szabadonjáró gyilkosok ! — Peyer Károly : A francia követség bombái ! — Peidl Gyula : Nem fogunk falazni a gyilkosságokhoz. Zaj.) Egyre jobban és jobban köztudattá válik ez a felfogás a külföldön. Kérdem, jó szolgálatot tesz-e a kormány és a kormányt támogató párt az országnak akkor, amikor a kivételes hatalmat fentartja és amikor a kivételes hatalom alapján alkalmat ad embereknek, hivatalnokoknak arra, hogy hivatalos hatalmuk adta diszkrecionárius jogukkal a legdurvábban, a legbrutálisabban visszaéljenek ? Kérdem, vájjon azoknak az ébredő szellemű hivatalnokoknak kedveért tartja-e fenn a kormány a kivételes hatalmat, akik hivatalos hatalmukkal vissza akarnak élni, akik kedvüket találják abban, akiknek örömei okoz az, ha a munkásosztályhoz és az alsóbb osztályhoz tartozó embereknek szenvedéseket okozhatnak (Propper Sándor : Szadisták !), akiknek perverz, szadista örömet okoz az, hogy a másoknak szenvedéseket okozhatnak? Ezeknek kedvéért igazan nem érdemes fentartani a kivételes hatalmat. Ha igaz az, hogy a bolsevizmus veszélye megszűnt — és ugyebár, eddig ez volt az a jogalap, mely a kivételes hatalom meghosszabbítására ürügyül szolgált — akkor a legsürgősebben tessék megszüntetni a kivételes hatalmat. Épen ezért felhivom a kormányt, hogy az indemnitásrói szóló törvényjavaslatba vegyen fel pótlólag egy erre vonatkozó szakaszt. Másfél év vei ezelőtt az indemnitásrói szóló törvényjavaslat tartotta fenn a kivételes hatalmat, ugy hogy ugyancsak az indemnitásrói szóló törvényjavas latba fel lehet venni egy rendelkezést arra vonatkozólag, hogy most már a kivételes hatalom végre-valahára megszűnj ék. A kivételes hatalommal való visszaélés durva eseteit, melyeket nap-nap után produkál az élet, kétféle módon lehet megszüntetni, illetőleg ellensúlyozni. Az egyik az, hogy tegyünk szigorú megtorló intézkedéseket azokkal a hatóságokkal szemben, melyek akár butaságból, akár rosszindulatból ébredő szellemet visznek bele hivatalos intézkedéseikbe és a kivételes hatalom alapján kapott diszkrecionárius hatalmukkal visszaélnek. Tehát szigorú büntető megtorlást kellene velük szemben alkalmazni. Erre azonban nem lehet számitani egyszerűen azért, mert sok esetben nincs ellenük bizonyiték. Például, ha a detektivek a rendőrségen megvernek valakit, a detektivek nem fognak egymás ellen vallani, — a bűnvádi perrendtartás értelmében erre nem is kötelesek — esküjük miatt pedig, még ha hamisan esküsznek is, nem lehet ellenük eljárni, mert önmaguk ellen nem kötelesek vallomást tenni. Ilyen eset elő is fordult egy konkrét ügyben, amikor a bíróság kihallgatott egy detektivfelügyelőt arra vonatkozólag, történt-e a rendőrségen verés vagy sem. A detektivfelügyelő természetszerűleg letagadta, azt mondta, hogy semmit sem tud a verésről. Amikor aztán arra ke, évi december hó 19-én, szerdán. 191 rült a sor, hogy a biróság megeskesse és a tanács elnöke figyelmeztette, hogy nem köteles esküt tenni, a detektivfelügyelő olyan zavarba jött, hogy köznevetség tárgya lett, a jelenlevők mind nevettek rajta. Végül kijelentette, hogy nem tesz esküi, nyilván azért, mert igaz esküt nem tudott volna tenni. A verésekről különben részletesebben is fogok még beszélni. (Zaj.) Elismerem, vannak jóhiszemű ébredők is, akik butaságból tartják helyesnek, ha egy ártatlan zsidónak beverik a fejét, vagy ha egy egyetemi rektort inzultálnak, vagy ha munkásokat személyes szabadságukban (Propper Sándor: Exisztenciájukban !) vagy testi épségükben veszélyeztetnek, ilyen azonban kevés van; a legtöbben napidíjért dolgoznak, a legtöbben a hivatalos hatalommal való ébredő szellemű visszaéléseket azért követik el, mert örömük telik benne, hogy hatalmukat éreztethetik. (Hegedüs György : Eseteket !) Majd fogok eseteket produkálni. (Propper Sándor: Hány ezer eset kell? A kis naiv! — Hegedüs György : Tessék kideríteni, hogy az ébredők tették-e ? — Zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor : Egyebet sem csinálnak négy év óta, mint ilyen visszaéléseket.) Akár ébredőknek, akár kurzistáknaknevezik az illetőket, az egészen közömbös. (Peyer Károly : Nem beszélünk mi ébredőkről, hanem csak a Sörház-utcáról !) Kétségtelen, hogy amikor a kormány tűri azokat a garázdálkodásokat, azokat a gazságokat, (Lendvai István : Löbl-féle garázdálkodásokat !) amelyeket akár az ébredő, akár a kurzus-szellem, ami teljesen egyremegy, általában a Sörház-utca, a Move és a hasonló intézmények emberei elkövetnek, (Propper Sándor: A kormány is gyermeke !) akkor egyenesen gonosztettet követ el. Kérdem, meddig fogja még tűrni a kormány a rendőrségi kinzásos vallatásokat, meddig azokat a vezető hivatalnokokat, akik évek óta nem arra törekszenek, hog}' ezek a kinzásos vallatások kiderüljenek és elkövetőik fegyházba jussanak, hanem arra, hogj 7 elhallgassák és eltussolják azokat ? Két esztendővel ezelőtt — amikor még nem voltam képviselő — jártam Marinovics főkapitány urnái és tudomására hoztam, hogy bizonyítékok vannak a kezeim között arra nézve, hogy a rendőrségen verik az embereket. És ő ahelyett, hogy eljárt volna, eltussolni törekedett a dolgot. Ugyanekkor szóltam Andréka főkapitányhelyettes umak is, és nála is csak ezt tapasztaltam /(Lendvai István : Márffyt is megverték !) Nagyon kevés érzékem van a kaszinói becsületbíróságok iránt, de csodálom, hogy az Országos Kaszinó összeférhetőnek tartja a gentlemanseggel, hogy elnöke, Nádossy Imre országos főkapitány eltűri, hogy az ő uralma alatt, az utóbbi két év folyamán is állandóan folyamatban legyenek a legkülönfélébb rendőri kínzások. (Propper Sándor : Védtelenekkel és nőkkel szemben is ! — Lendvai István : A kommün alatt miért nem szólalt fel az atrocitások ellen ? — (Zaj a szélsőbaloldalon.) A kommün alatt nem voltam képviselő, ennélfogva nem szólalhattam fel, de Korvinnál és helyetteseinél többször eljártam bizonyos emberek érdekében. Én tehát egészen bátran merek ideállani, mert ha gazságnak tartottam akkor, hogy bizonyos dolgok elkövettettek, ugyanI olyan gazságnak, — egy cséppel sem kisebbnek — --•
