Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.
Ülésnapok - 1922-211
À nemzetgyűlés 211. ülése 1923. mandátumot. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. Zaj jobbfelől. — Sándor Pál : Ne enyelegjenek, kérem!) Én a választások után, amelyek bizony-, nyo" mot hagytak lelkemben, mégis biztam abban, hogy az igen t. kormány rá fog térni igazi programmjának, a keresztyén, nemzeti agrárdemokrata irányzatnak megvalósítására. (Erdélyi Aladár : üj csillag az égen!) Sajnos, illuzóim sorban foszladozni kezdtek. A kormány min aj óbban és jobban eltávolodott attól az irányzattól, attól a programúitól, amelyet a választások alkalmával a választók elé tárt. (Nagy Ernő : Mitől 1 ? A csendőrszuronytól távolodott el?) A keresztyén jelző ma egy szinét vesztett, elkopott cégér a kormány programmjában. (Keisefai Kiehárd: Két hét alatt de megkopott! — Kassay Károly: ISlem! JNégy év alatt kopott meg! — Paíaesi Dénes: Eőri-Szabó csak must mondja ezt! — Esztergályos János : Azért, mert most szabad már elmondania! — Urbanics Kálmán: Tavaly, júniusban, az eiső indenmitásnái ugyanezt mondta, csak innen ! — Kassay Károly: Tavaly, júniusban, maguk is mást mondtak ! — iYiándy Samu : Kapott választási költségeket is! — Kassay Karoiy : Hát voitak választási költségek? Mi van azokkal? Mándy reklamálja ! — Manüy Samu: Alkotmányos költségek voitak! — Derültség és felkiáltások a szétsoüalolduLon: Ismerjük azokat! — Szilagyi Lajos: Alkotmányosság és .Betűien István! — (Felfááltások joobfelöl: igen! — Barthos Andor: Igen! Éljen Bethlen István!) Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszeuet folytatni, mert fel akarom hivni ügyeimét arra, hogy a tárgyalásra szánt idő fél két órakor le fog telni! Eőri Szabó Dezső : T. Nemzetgyűlés ! Sietek mindjárt leszegezni hogy én a keresztyén szót nem az üres antiszemitáskodásban látom kimerítve. Köviden igyekszem e felfogásomat kifejteni, annyival inkább, mert az Egyenlőség, a magyar zsidóság harci riadója csekély személyemmel már többször foglalkozott és következetlenséget vetett szememre. Én beismerem, hogy ezt a kérdést egy idő óta, mióta Budapestet ezer alkalmam volt közelebbről megismerni, némileg másképen látom, mint ahogyan láttam. A magyar falun, mondhatom, egyelőre még nincs zsidókérdés. Én ismerek a falun derék, becsületes, szorgalmas magyar zsidókat, akik elszórva a keresztyén magyarság között, majdnem teljesen aszszimilálódtak ; ismerek gerinces, derék magyar zsidókat, akik a falun a kommünnel nem azonosították magukat, sőt a legerélyesebben szembefordultak vele. Mint kuriózumot emlitem fel, hogy a Dunántúlra átjött nemzeti hadseregnek egyik gondozója, mondjnk, intendánsa egy, a magyar nemzeti hadsereg vezetője által" felkért derék zsidóember volt, ami bizonyltja egyrészt, hogy nem minden zsidó ült fel a kommün jelszavainak, másrészt, hogy a nemzeti hadsereg sem bántott minden zsidót. (Kováts-Nagy Sándor : A pártvacsorákat is azok rendezik a képviselő ur kerületében !) Kinek a vacsoráit 1 (Kováts-Nagy Sándor : Mikor a képviselő ur beszámolót tartott, zsidókhoz vitte el a kisgazda képviselő társait vacsorára, úgyhogy azok a legnagyobb zavarban voltak !) Elnök : Kováts-Nagy Sándor képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni! Eőri-Szabó Dezső: Erre az inszinuációra azt felelem, hogy az én kerületemben nem voltak pártvacsorák ! (Kováts-Nagy Sándor : Voltak! Csak kérdezze meg Csizmadia András évi december hó 18-án, kedden. 185 képviselő urat, hogy hová mentek! — Kassay Károly: Most már a vacsorát is vissza akarják venni, előbb csak a költségeket követelték! Mándy követelte a költségeket ! — Derültség. — Erdélyi Aladár : Kiderül majd a nagy titok ! — Peidl Gyula : Halljuk a sötét titkokat !) Elnök: Csendet kérek, ne méltóztassanak állandó beszélgetéseket folytatni! Eőri-Szabó Dezső : Ezzel szemben t. Nemzetgyűlés, Budapesten azt látom, hogy itt a pénznek, a jólétnek, annak a borzasztó ellentétnek szinte tüntető fitogtatása, amely a minden jóban dúskáló társadalmi osztályok és nyomorgók között van, a zsidóság egy részéről történik. Kikkel vannak tele a színházak 90 százalékban ? Zsidókkal ! (Lendvai István : Ugy van !) Én azért a zsidókérdésben nem megyek odáig, ameddig igen t. fajvédő barátaim, és ez az, ami bennünket elválaszt. (Mayer János : Ez megint egy uj párt lesz ! — Derültség jobbfelől.) Én nem mondom azt, hogy hermeüce zárjuk el magunkat a zsidóságtól, épen ellenkezőleg, azt mondom, hogy a magunk szellemi befolyását igyekezzünk inkább őreájuk is kiterjeszteni. (Zaj. Halljuk ! a szélsőbaloldalion.) Én azt mondom, hogy üres zsidózással nem érünk célt, sippal-dobbal nem lehet verebet fogni, mert ezáltal a zsidóság meglévő tisztes, asszimilálható elemeit is csaknem elriasztjuk magunktól. Én azt gondolom, hogy igyekezzünk ezt a beteg magyar keresztyén társadalmat minden eszközzel gyógyitani, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon) mert a zsidókérdés addig kényes reánk nézve, amig a magyar társadalom beteg : mihelyt a magyar társadalom meggyógyul, nem lesz olyan veszedelmes és kényes kérdés, mint amilyen talán ma. Nem a zsidókat kell szerintem üldözni, hanem azt a szellemet, amely eszményeket, hitet, hazát, erkölcsöket nem ismerve, egyes-egyedül önző testi és korlátolt érdekekért küzd s amely azt vallja, hogy »ahol tele van a zsebem, ott van a hazám«. Ez ellen a szellem ellen s mindazok ellen, akik ilyen szollemben dolgoznak, akár keresztények, akár zsidók, statáriálisan járnék el. (Élénk helyeslés.) Mert ez a szellem a magyar jövőnek, a magyar integritásnak megölő je, ez a cudar, mindent önzésbe fullasztó kalmár szellem. Sajnos, azt kellett látnom, hogy a mai magyar kormányzat nemcsak hogy nem szorította vissza <?zt a kalmár szellemet, hanern^ intézkedéseivel, gazdasági politikájával (Szilágyi Lajos : Hizlalta !) folyton-folyvást favorizálta, nagyra növelte, sőt valósággal egyeduralkodóvá tette. (Ellenmondások jobbfelől.) Nem túlzás ezt mondani olyan társadalomban, ahol sem a szellemi, sem a fizikai munkának nines meg a kellő gyümölcse, (ügy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) hanem ahol — mint Meskó tisztelt barátom is tegnap nagyon jól mondotta^ — a sibcreknek, a spekulánsoknak, a börze játékosoknak áll a világ. Ezt pedig a kormányzat elősegítette egyrészt a bankhitelek r korlátlan folyósítása által, másrészt pedig azáltal,^ hogy kellő szociális intézkedések elmulasztásával módot adott a szellemi és testi munka kizsákmányolására. (Egy hang a szélsőbaloldalon : A munkanélküliek pedig éheznek !) Az igen tisztelt ministerelnök ur egyik beszédében azt mondotta, hogy a választójoggal és egyéb kormányzati intézkedésekkel az intelligencia vezetőszerepét akarja biztosítani. Az intelligencia derékhadát az a középosztály teszi, amely a ministerelnök ur és a kormány gazdasági politikája miatt korgó gyomorral,
