Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-211

182 A nemzetgyűlés 211. ülése 1923. évi december hó 18-án, kedden. És aza keresztényi szeretettől áthatott kormányzat és az a keresztényi és szociális szeretettől áthatott többségi párt, amely a kormánypárt mögött ül, nyugodtan tűri, hogy ezek a szerencsétlen kisexisztenciák ezekből a nyomorult fillérekből tengessék életüket ugyanakkor, amikor a biztosi tó társaságok, bankok, egyéni vállalatok a legdúsabb jövedelemre tesznek szert, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) amikor állandóan egyik alaptők efelem élést a másik után végzik, és hihetetlen tőkéket tartalékolnak, s különféle titkos alapokat gyűjtenek. Ezt a kérdést már körülbelül egy évvel ezelőtt szóvátettem a felszólalásomban. Rámutattam a Curiának ama álláspontjára, hogy ezt a kérdést teljesen a törvényhozásnak hatáskörébe kivánja utalni, s akkor határozati javaslatot is terjesztettem elő ennek a kérdésnek gyökeres rendezésére. Annak idején Daruváry igazságügyminister ur azt mondotta, hogy mivel e kérdéssel a Curia jogegységi tanácsa még nem foglalkozott és neki mint ministernek meg van adva az a jog, hogy olyan kérdésekben, amelyekben az egyes bíróságok ellentétes álláspontot foglalnak el, a Curia jogegységi tanácsának döntését kérje ki, nem tartja szükségesnek a határozati javaslatban foglaltak elfogadását, bár az abban foglaltakkal teljesen egyetért, hanem ezt a kérdést a Curia jogegységi döntése alá bocsátja. Azóta a Curia a 86. számú teljesülési döntvényében ezzel a kérdéssel foglalkozott s arra a szerintem is helyes álláspontra helyezkedett, hogy amennyiben ebben a kérdésben bizonyos intézkedésekre van szükség, ezeket az intézkedéseket nem a biróságnak kell megtenni, hanem ott a nemzetgyűlés, a törvényhozás, az foglalkozzék ezzel a kérdéssel és ha ezt a kérdést meg akarja oldani, akkor arra vonatkozóan nyújtson be törvényjavaslatot, tehát probléma, amellyel itt foglalkozni kell és ezt kellett volna az igazságügyminister urnák itt beterjesztenie a nemzetgyűlés elé és a nemzetgyűléssel egy olyan törvényjavaslatot elfogadtatnia, amely megnyugvást és szociális békét teremtett volna ezek között a szegénysorsu emberek között, nem pedig egy olyan törvényiavaslatot, amely törvényerőre emelkedése esetén az egész ország közbékéjét és köznyugalmát újból felkavarná. Szólnom kell még a kormánynak arról a tehetetlenségéről, amit szociálpolitikai kérdésekben tanusit. Joggal várta mindenki ettől a kormányzattól — mint ahogy joggal vártuk az első nemzetgyűléstől is — hogy a szociálpolitikai alkotásoknak egész sorozatát fogja megvalósítani ez a nemzetgyűlés. Hiszen egy olyan elhanyagolt állapotú országban, ^ mint Magyarország, ahol a szociálpolitikát régebben is csak reklámnak tekintették, ahol csak azért iktattak törvénybe bizonyos szociálpolitikai kérdésekről szóló rendelkezéseket, hogy a külföld előtt dicsekedhessenek, hogy ilyen és ilyen rendelkezések nálunk már életben vannak, ahol mintegy kirakattörvényeket készítettek, de azokat a gyakorlatba át nem ültették, ott joggal várhattuk, hogy mikor ez volt Magyarországon a szociálpolitika múltja, akkor legalább annak a jelenét teszik széppé és olyan szociálpolitikát teremtenek ebben az országban, amilyent a háború után ez az orszég méltán elvárt és megérdemelt. r Az után a nagy leromlás után, az emberi egészségnek azon a nagy pusztulása után, amelyet ebben az országban a háború okozott, joggal elvárhattuk volna, hogy itt legalább egészségügyi kérdésekben gyökeres berendezkedés fog létesülni és orvosi kérdésekben, kórházakban, gyógyitóintézetekben, a tüdőbetegségek leküzdésében olyan intézkedéseket foganatosítanak, amilyeneket feltétlenül foganatosítani kell, ha a meglevő erőket nem akarjuk elveszteni. Látjuk azonban, hogy kezdve az orvosképzésen, megakadályozzák az ifjúságnak az egyetem orvosi karán való elhelyezkedését a numerus clausussal, holott a falvakban még ma is nagy az orvoshiány. Látjuk, hogy a tüdőbetegségek leküzdéséről ebben az országban nincs szó, sőt nemcsak hogy szó sincs, és ujabb kezdeményezés és intézkedés nem történt, hanem még; a meglévő intézményeket is teljesen elsorvasztják és nem részesitik abban a támogatásban néhány tüdőbetegszanatóriumunkat, amelyben ezeket feltétlenül részesíteni kellene s amely támogatást ezek feltétlenül megérdemlik. Látjuk azt, hogy mikor be kellene hálózni az egész országot a tüdőbetegségek leküzdésére alkalmas diszpanzívekkel, amikor a veneriás, nemi betegségek leküzdésére egy egész hálózatot kellene felállítani ebben az országban, amikor az alkoholizmus terjedésének meggátlására kellene intézkedéseket tenni: akkor azt látjuk, hogy semmi sem történik ezen a téren, és ha azt a költségelőirányzatot figyelembe vesszük, amelyet a kormány ennek az évnek elején beterjesztett, de amelyről mindjárt kijelentette a pénzügyminister ur, hogy elhárítja magától az érte való felelősséget, abban láthatunk 25 és 50 ezerkoroaás állami segítségeket, amelyeket ezeknek az intézményeknek nyújtanak, amelyeknek nem is milliós, hanem milliárdos támogatásra lenne szükségük. De nem látjuk ezt; nem látjuk a szociális biztosítás további kiépitését sem; nem látjuk, hogy itt gondoskodás történnék a rokkantakról, az aggkori ellátásról; nem látunk itt biztosítást és gondoskodást az anyaság esetére való biztosításról; nem látjuk azt, hogy a munkanélküliekkel valaki törődnék ebben az országban. Akkor, amikor ezt látjuk, mikor látjuk azt, hogy belpolitikai téren a kormány nem tud rendet teremteni, nem tudja a konszolidációt megteremteni, mikor gazdasági téren itt állandó leromláshoz vezetett a kormány politikája, mikor a kormány pénzügyi programmja és pénzügyi politikája pénzünk vásárló erejének állandó és fokozatos leromlását jelenti, a másik oldalon viszont nem látunk semmiféle intézkedést, hogy a kormány szociálpolitikai téren is igyekeznék programmját megvalósítani és a szükséges feladatot megoldani, akkor ezzel a kormánnyal szemben bizalommal nem viseltethetünk, és azért én a felhatalmazást ennek a kormánynak nem adom meg. (Helyeslés a szélsőhaloldalon.) Elnök: A t. képviselő ur hivatkozott volt a 4. biráló bizottságnak Jánosi Zoltán képviselő ur mandátumát megsemmisítő Ítéletére. Az elnökségnek a 4. bírálóbizottság működésére, minthogy az független biróságként működik, semmiféle ingerenciája nincs. Jánosi Zoltán képviselő ur mindaddig képviselőnek tekintendő, amig a 4. bírálóbizottság ezt az Ítéletét a házszabályok 78. §-a alapján a nemzetgyűlésnek be nem jelenti. Amig tehát a nemzetgyűlés a mandátumot megsemmisítő Ítélet folyományaképen az uj választást el nem rendeli, addig sem az elnökségnek, sem a nemzetgyűlésnek a szóban lévő mandátum ügyébe beleavatkozási joga nem lehet. Ennyit kívántam a képviselő ur észrevételeire megjegyezni. Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Pesthy Pál foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Jelentem a t. Nemzetgyűlésnek, hogy a házsza-