Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-210

168 A nemzetgyűlés 210. ülése 1923. évi december hó 17-én, hétfőn. törvényjavaslat a háborút sem, mert ha tekintetbe venné, akkor 6 évi helybenlakást nem állapitana meg, miután nagyon jól tudjuk, hogy a háború, a leszerelés és megrázkódtatások miatt és egyáltalán a menekülésekkel kapcsolatban az emberek tartózkodási helye mennyire megváltozott. Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Megspékeli a törvényjavaslat a törvényhatósági bizottságok tagjait az úgynevezett kinevezetekkel. (Felkiáltások balfelöl : Nem lesz belőle semmi !) Nem elég az, hogy a főispán már képviseli a törvényhatóságban a politikát, ehhez szükséges még egy csomó kinevezést hozzáadni és ezekben a kinevezésekben a törvényhatósági városokban, főleg a gyengébb társadalmi rétegekkel szemben ezt, mint egy mumust, az államfői kinevezés jogát beállítani. Ebbe az ellenzék egyáltalán bele nem mehe^. Farkas István : Ebbe nem megyünk bele ! Semmi köze az államfőnek hozzá, ezt a gyűlölség és a tehetetlenség követeli ! Elnök : Csendet kérek, képviselő, urak ! Hegymegi-Kiss Pál : Szakérdekeltségként állit be a törvényhatóságokba a tisztelt belügyminister ur igen sok főhivatalnokot és intézménynek vezetőjét ezen a címen. A magam részéről akceptálom azt, hogyha egy intézménynek a törvényhatóság életében külön súlya van, -— be is kell kerülnie, — de kérdem a belügyminister urat, miért nem állitotta be akkor a törvényhatóságokba, különösen a városokat, illetőleg a nemzetgyűlési képviselőket? Hiszen a törvényhatóságok politikával is foglalkoznak, ennélfogva illő volna, hogy a politikai mandatáriusok oda bekerüljenek. Kassay Károly : Ahol az államfő politizál, ot nincs kinevezési joga ! (Zaj a jobboldalon.) Hegymegi-Kiss Pál : A legsúlyosabb hiba, ami ebben a javaslatban előfordul az, hogy a törvényhatósági bizottság tagjainak egyharmadát választatni engedi a régi közület által, tehát az a közület, amelyről a belügyminister ur velem együtt az utóbbi napokban állapitotta meg, hogy egyáltalán nem képviseli a törvényhatóság lakosságát, mert hiszen már tiz év óta ül ott, egyharmadrészét a nyakába varrhassa annak a törvényhatóságnak, amelybe a minister ur most állítólag a demokratikus elemeket akarja bevonultatni. Farkas István : Ezt nevezik keresztény demokráciának. (Zaj.) Hegymegi-Kiss Pál : Nekem semmi kifogásom nincs az ellen sem, hogy a tisztviselők szavazati joggal ruháztassanak fel, ha a tisztviselők szavazati joga nem arra szolgál, hogy a kormány ilymódon akarja biztositani politikai céljait a demokratikus rétegek majorizálásával. Én helyeslem, ha a tisztviselőnek nagyobb súlya és tekintélye van a törvényhatóságban. Helyeslem, hogy szavazati jogot adjanak neki olyan szakkérdésekben, melyek a törvényhatóság egyetemét érintik, de azokban a kérdésekben, amelyekben politizálni is lehet, a tisztviselőnek szavazati jogot adni, ez ellenkezik a tisztviselői függetlenség elvével. (Ugy van ! a szélsőbáloldalonT) Erdélyi Aladár : Mikor az alispánok felfüggesztéséről volt szó, akkor követelték, hogy az alispán is politizálhasson, most pedig ellenzik 1 Kassay Károly : Én nem követeltem ! (Zaj.) Elnök csenget.) Erdélyi Aladár : Nem Kassayra mondtam ! Kassay Károly : A tisztviselő legyen tisztviselő ! (Nagy zaj.) Elnök (csenget) ; Csendet kérek ! Hegymegi-Kiss Pál : A belügyminister ur a majorizálásra törekszik, tehát a kispolgárság csak a terheknek viselésére jó. Olyanok ezek a javaslatok, mint a rendtörvény. Minden eddigi javaslatnál, amelyet a közigazgatási reform kérdésében hoztak, reakciósabbak, úgyhogy önkéntelenül Macchiavelli jut eszembe, aki szerint a cél szentesiti az eszközöket. Márpedig itt a cél a kispolgári társadalomnak a törvényhatóság közületéből való kihagyása. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A minister ur már nagyon sokféle köntösben jött ide. Egyszer, mint ébredő velleitásu ministert láttuk, azután láttuk mint rabulisztikus magyarázóját minden elnyomatásnak, azután mint cunctátort, késlekedőt a közigazgatási reformmal, azután láttuk, mint a rendtörvény megteremtőjét. Most tanulja meg a minister ur, — mert ez még hátra van, — hogy mit tesz az : küzdeni egy nemzettel, amelyet a szabadság szeretete és tisztelete lelkesit. (Ugy van 1 bal felől.) De kilóg a lóláb ezeket a törvényhatósági törvényeket illetőleg. Eltekintve a fővárostól, — ne méltóztassék azt hinni a belügyminister urnák, hogy egy pillanatig is gondoljuk, hogy azt a másik a vidéki javaslatot el fogja fogadtatni. (Nagy zaj.) A belügyminister ur csak azt az egy szakaszt és folytonossági törvényt akarja elfogadtatni, hog^ ilymódon még egy pár esztendeig meghosszabbítsa a mostani törvényhatóságoknak életét. ( Ugy van ! balfelöl ) Ebbe az ellenzék nem mehet bele ! Meskó Zoltán : Nagyatádi sem mehet bele Î Hegymegi-Kiss Pál : Jól tudjuk, hogy amikor olyan sok a gyengébb társadalmi rétegekhez tartozók száma, amikor ezek szűkölködnek és nyomorognak s amikor a közigazgatásban való részvétel tulaj donképen létérdek : mit jelent az, ha a demokratikus társadalom a törvényhatóságokba bevonulhat és ott a maga jogait, a közigazgatást illetőleg, gyakorolhatja. Állítom, hogy ha a belügyminister ur a régi helyzetet tartja is fenn, amely az 1886 : és XI. te -ben van lefektetve, még akkor is sokkal jobban járnak a demokratikus rétegek, mint azzal a javaslattal, amelyet a belügyminister ur ide a nemzetgyűlés elébe hozotl. (Zaj.) A ministerelnök ur előtt felvetették a Treuga Dei kérdésé!. Arról volt szó, hogy miként lehetne a nemzetgyűlésnek különböző irányú és gondolkodású csoportjait egy közös nagy cél érdekében tömöríteni és itt olyan nyugodt atmoszférát teremteni, amelyet sem puccsok, sem pedig más reakciós kísérletek egyáltalán nem zavarnak. (Zaj. Elnök csenget.) A Treuga Dei gondolata lassankint átcsavarodott az indemnitási vita rövidsége biztosításának kérdésévé. A ministerelnök ur appellál a pártoknak és az ellenzékieknek hazafias gon• dolkodására és ebben a tekintetben többen segil őkezet is nyújtottak neki. Én erről ugy gondolkozom, amint már akkor is voltam bátor kifejjteni S Ahhoz, hogy ez az indemnitási vita rövid