Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-210

A nemzetgyűlés 210. ülése 1923. évt december hó 17-én, hétfőn. 163 ben van a hiba, nem pedig a pénzügyminister urban. Itt van egy akarat, amely érvényesülni akar s ezen akarattal szemben még a pénzügyminis ter argumentumai sem állhatják meg helyüket. Itt egy nemzeti akaratnak megnyilvánulásáról van sző, amelyet végre kell hajtani. Ha nem ért a pénzügyminister ur a testneveléshez, akkor a ministerelnök ur kényszerítse őt reá,— mert a ministerelnök ur ért a testneveléshez. A nemzetgyűlésnek hálával kell adózni — s az egész sportvilág nevében hálával adózom — azért az elhatározásért, hogy a múltkori vitában előterjesztett határozati javaslatomat egyhangúlag méltóztatott elfogadni. Hálával tartozom Vass minister urnák is, hogy a kormány nevében hozzájárult ahhoz, hogy a luxuscikkek egyszeri megadóztatása révén a magyar testnevelési alap akkorává fejlesztessék, hogy a testnevelés, akár lovaglásról, akár embersportról van szó, a magyar nemzetet megillető módon kifejlődhessék. Anyagi erő nélkül a testnevelést fejleszteni nem lehet. A részletekbe nem is kivánok bocsátkozni, csak felhivom minden illetékes tényezőnek figyelmét arra, hogy foglaljanak állást a testnevelés érdekében, amely nemcsak fizikai nevelést jelent, — mert hibás volna igy felfogni a testnevelést, — a testnevelés elsősorban erős lelket, küzdeni akaró és tudó lelkeket termel. Ezért szükséges, hogy a nemzetnevelés szempontjából támogassuk a testnevelést. Rátérek röviden a kormány gazdasági politikájára. (Halljuk 1 half elől.) Ha valamely kormányzati ténykedésben, ugy a gazdasági politikában lehet a rendszertelenséget és kapkodást megállapítani. Tisztában kell lennünk azzal, hogy milyen gazdasági alapokra fektessük Magyarországot. Azt tartom, hogy a kapitalizmus mint egy Örökké érvényesülő erőtényező, továbbra is érvényesülést fog keresni. Magam is kimondottan kapitalista vagyok. A kapitalizmusban az erőegyesítést látom, az erőtényezők felhalmozódását, amelyek nemcsak az egyén érdekeit szolgálják, mert minél nagyobb erőtényezők vannak felhalmozva, gazdasági szempontból annál áldásosabb munkát fog kifejteni a kapitalizmus. Ha azonban a kapitalizmus olyanok kezében van, akik nem vállalnak közösséget a nemzettel, ha ezek bizonyos fokig nem önzetlen emberek, ha nem érzik, hogy bizonyos időkben hogyan kell viselkedni a munkással és a közvéleménnyel szemben \ ha csak Önző kapitalizmust látok, amely a munkást kiuzsorázza, az országra mint egy vampir nehezedik és kiszivja utolsó életerejét is és menekül akkor, ha esetleg az ország hajója Veszedelemben van, — az ilyen kapitalizmus ellen a legádázabb küzdelemre vagyok hajlandó. (Helyeslés jobbfelől.) Az olyan kapitalizmust, amely nem nemzeti, amelynek megnyilvánulása nem keresztény, amely nem a magasabb nemzeti szempontokat tartja szem előtt, hanem amely tisztara önző, utálom, veszélyesnek tartom. Ezt agyon kell bunkózni, mert nemcsak megundoritja és elkeseríti az alsóbb néposztályt, hanem a nemzet fejlődésére olyanképen helyezkedik rá, mint egy polip, vagy — nem akarok erősebb kifejezést használni — mint olyan test, amely idegen lévén, lélektanilag nem érzi át a nemzetnek érdekét. Itt kapcsolódik be a munkáskérdés is. A munkáskérdés az elfajult kapitalizmus által felvetett kérdés. Végtelenül sajnálom, hogy a szociáldemokratapárt, mint a munkáskérdésnek egyik szószólója, nézetem szerint nem vonta le a konzekvenciákat a forradalom tanulságaiból. Az én felfogásom az, hogy az internacionalista-]ellegü szocializmus már a végét járja, s hogy helyes volna, ha a jelenlegi szociáldemokrata párt vezetősége tanulván a múltból, levonná a konzekvenciát és azt mondaná : kidobom a hajómból azt, ami felesleges volt nemzeti és állami szempontból és benthag\^om azt, ami a munkások anyagi jólétének érdekét és megvédését jelenti. Ebből a szempontból szeretném látni, hogy a nemzetközi alapon álló szociáldemokrácia revideálja a maga álláspontját. A keresztény-szocializmus pedig megmondom őszintén, bármennyire szimpatikusak is nekem a keresztényszocialisták, az én felfogásom szerint nem érhetik el céljukat. Ez se nem munkás-, sem nem polgári párt, ez valamilyen a kettő között. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Habarékpárt !) Itt a célt csak akkor érjük el felfogásom szerint, ha a Szabó Józsefeknek és munkatársaiknak, a magyar Szabó Józsefeknek agya, felfogása és világnézete alapján egy kizárólagosan keresztény munkásmozgalmat szerveznek meg és ehhez a kormány is megadja azokat a támogatásokat, amelyeket megkaptak a szociáldemokraták annak idején. Gazdasági szervezés, gazdasági alátámasztás nélkül a keresztényszocializmus prosperálni nem tud akkor sem, ha nem tiszta munkásprogrammot fog vallani. Mert a munkás már hozzá van szokva ahhoz, hogy osztálypártot képvisel. Ezzel szemben csak egy keresztény nemzeti szocializmus segit, amely szintén osztály alapon, de a nemzeti társadalom keretein belül akarja érvényesíteni a munkások érdekeit. A külföldi kölcsönnel kapcsolatosan tulaj donképen elmondottam már nézeteimet a magyar gazdasági politikáról is. Azt tartom, hogy a magyar pénzügyi politika nem agrárius, azt tartom, hogy a merkantilisták kezében van annak irányitása. Itt tehát sürgős változtatás szükséges és ezért hangsúlyozom minden keresztény agráriussal szemben azt, hogy a magyar jegybanknak mint a legfelsőbb gazdasági gócpontnak érdekében a jelen kor szellemében, a keresztény agrárpolitika szellemében vegyük ki részünket az áldozatokból is. Azt tartom, soha annyira meg nem szaporodtak, meg nem gazdagodtak a zsidók, mint épen a keresztény irányzat idejében. A régi liberális időkben kevésbé erősödtek meg, mint az utolsó négy esztendő alatt. ( Ugy van ! a középen.) Miért ? Nem a keresztény társadalom hibája ez. Pénz nélkül gazdasági politikát csinálni igen nehéz, alig lehetséges. Szükséges, hogy a kormány révén alátámasztassék ez a törekvés, szükséges, hogy nagy irányelvek adassanak, mert a pénz, akármilyen keresztény, mégis csak odagurul, ahol több hasznot lát. Nagy lelkierő kell ahhoz, hogy akkor, midőn tudom, hogy abban a félkeresztény vagy egészen zsidó vállalkozásban ennyi százalékot jövedelmez a pénzem, akkor mégis reszkirozzam kezdő keresztény vállalkozásban a tőkémet. Ez pillanat, amikor akármilyen gazdasági szabadság van, igenis bele kell kapcsolódnia az államnak a gazdasági élet irányitásába. A keresztény agrár társadalmat alá kell támasztani hitel nyújtásával, NAPLÓ XVIH. ,\