Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.
Ülésnapok - 1922-210
À nemzetgyűlés 210. ülése 1923. évi december hó 17-én, hétfon. 161 jelszó veit, (Mozgás a szélsőbaloldalon.) amelyről nem tudták, hogy hova vezet — sem agráriusok nem voltunk — mert ez is ékpen olyan beledobott jelszó volt anélkül, hogy tulaj donképen ennek lényegét felfogták volna. A mi egész gazdasági rendszerünk nem agrárius, alig birnak a szövetkezetek talpraállni és akármilyen nagy birtokállománya van a birtokosnak, nem tud hitelhez jutni, szüksége van arra, hogy a mezőgazdasághoz kevésbé értő, helyesebben attól igen távol álló pénzintézet zsirálja azt az összeget, amelyet fel akar venni saját birtokának fejlesztésére. Itt is programmnélküliséget, rendszertelenséget és még valamit tapasztaltunk : nincs meg a bátorság. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Nyíltan és egyenesen menni azon az utón, amelyen látjuk a nemzet jövőjének kibontakozását. Ez látszik a keresztény kérdésekben, ez látszik az agrárpolitika terén is. Azt kérdezem — nagyon sajnálom, hogy az igen tisztelt belügyminister ur nincsen jelen, — hogy ő, mint a közigazgatásnak legfőbb feje meg van-e elégedve azzal az állami gépezettel, amely neki rendelkezésre áll, vájjon az egész kormány meg van-e elégedve azzal az apparátussal, amely apparátus a kormánynak rendelkezésére áll akaratának keresztülvitelében. Azt tartom, hogy a túltengő centralizációnak az eredménye a bürokratizmus — magam is egy nagy állami gépezetben, a cs. és kir. hadügyministeriumban szolgáltam, amelynek háromszor akkora apparátusa volt, mint egy magyar ministerium. Azt tartom, hogy a bürokratizmus pedig megölője a léleknek és ahol lélek nincs, ott nincs helyes és észszerű kormányzás. (Helyeslés a balközépen.) Az én felfogásom szerint, ha egy magyar ministerhez bemegy valaki, azzal a ministerrel alig lehet beszélni nagy dolgokról, mert aktahalmazok vannak az Íróasztalán, mert valahogy ugy van megkonstruálva a kormányzási rendszer, mint szervezet, hogy a minister vállán nyugszik a felelősség még a legkisebb részletekben is és neki kell dönteni mindenben, nincs felelősség, nincs aktiv munka akkor, mikor gyorsan kellene cselekedni. Csak igy tudom elképzelni, hogy az államvasutak üzemei mindig mínusszal zárulnak, mert amikor a bürokratikus lajtorján felmennek az akták, vagy a korona lezuhan, vagy a pénzügyminister urnák egy könnyelmű megjegyzése hosszt vagy besszt és nagy bajokat idéz' elő, ilyenkor gyorsan kell cselekedni és gyorsan kell reagálni, a bürokratikus apparátus erre képtelen. Vidéken is azt látom, hogy a végrehajtásban bizonyos diszharmóniák keletkeznek azáltal, hogy sok a mellérendelt közeg és talán sok — felfogásom szerint — az az ellenőrző főispán, akit szervezeti szempontból abszolút szükségesnek ilyenformán nem tarthatok. Az én ideálom az volna, hogy az országot gazdasági és kulturális nagyobb egységekbe kellene összefoglalni, például a Dunántúlt mint olyat kvázi egy túl a dunai kormányzósággá átalakítani. (Halljuk ! Halljuk !) Arról van szó, hogy ennek végrehajtó közegei legyenek az összes szakmából, akik a Dunántúl ügyeit el tudják intézni és végre tudják hajtani. Ezek közelükben kell, hogy legyenek, velük éljenek és lássák mit kivan az a túl a dunai nép. Mert midőn ide felérkezik az ő kívánságuk, itt abban csak betűt, csak papirt látnak, abban nincs élet. Ugyanez áll a Tisza-Duna közére. Annak is külön sajátossága van. A Tisza balpartjának és az északmagyarországi részeknek egészét kell összefoglalni gazdasági és közigazgatási egységekké. Nagyobb egységeket kell alkotni és az alispánok révén kell a megyéket irányítani. E tekintetben ez volna egy koncepció, amelyben össze lehetne foglalni a kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági kamarákat. De ha uj ideálokról van szó, pl. gazdasági alakulásról, amelyet helyi szempontból kell megvizsgálni, akkor nem az idegent kell keresni, hanem az odavalósit és rá kell bizni a decentralizációra azt a ténykedést, ami a minister idejét ma túlságosan igénybe veszi, és akkor a minister nemcsak a párttal fog foglalkozni, hanem e nagy gondolatokba is el fog mélyedni, akkor termelni fognak olyan ideákat, amelyeket nem az ellenzék kell hogy adjon nekik, hanem amelyekben önmagukból intuitív módon megnyilatkozik a termelésre, alkotásra való hajlam. Tisztelt Nemzetgyűlés ! A szervezés lényeges egy államban és ebből a szempontból nézem a közigazgatás reformját is, amelyet azonban az igen tisztelt belügyminister ur — azt hiszem — egész más szempontból kezel. Annak idején, — bocsánatot kérek — ha jól emlékszem az autonómia mellett foglalt állást, mikor még nem volt nemzetgyűlési képviselő, sőt emlékszem arra a kijelentésére, hogy nem illetékes a nemzetgyűlés ennek a kérdésnek az eldöntésére. Pest megye közgyűlési termében történt, mikor az autonómiáról volt szó, ma pedig a belügyminister ur az államosítás mellett foglal állást. Mit jelent ez ? Vagy nem volt őszinte az autonómia melletti állásfoglalása vagj r az államosítás melletti lándzsatörése nem őszinte. Általában óva intek mindenkit, aki állandó szerveket létesít, hogy aszerint, hogy milyen helyen ül az illető, ad hoc hangulatból kifolyólag akarjon a nemzetet átfogó, regeneráló reformokat életbeléptetni. Megmondom őszintén, én katonai nevelésemből kifolyólag az államosítás felé hajlottam, de ma azt látom, hogy ez veszélyes, mert ez annyi szervilizmust termelt ki, hogy baj volna, ha a centralisztikusan vezetett állam központi hatóságának kezébe adnák az összes tisztviselőket, mert ez a magyar önállóság és öntudat megnyilatkozását sirba temetné. Én ma őszintén megmondom, hogy dacára annak, hogy nem merik napirendre tűzni, az autonómia mellett foglalok állást ; maradjon meg a megye olyannak, mint amilyen volt, az alapokat ne tessék bántani. A Komoróczy-esetből kifolyólag is azt látom, hogy nagyon gyorsan el lehet helyezni politikai szempontból egy tisztviselőt. Én mindig azt mondom, hogy vagy van választójoga annak a tisztviselőnek és akkor szavazzon lelkiismerete szerint, ha pedig nem tartjuk helyesnek, hogy politizáljanak a tisztviselők, akkor méltóztassanak törvényt hozni, hogy nem politizálhatnak, vagy méltóztassék ugy eljárni, mint a katonákkal szemben, ha politizálnak. Én állandóan alkotó szellem hiányával, a rendszertelenséggel és az őszinteség hiányával vádolom a kormányt. Az egyetemek kérdésében sem látom azt az őszinteséget, amely a numerus clausus törvény tekintetében megkívánandó.
