Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-210

A nemzetgyűlés 210. ülése 1923. Gömbös Gyula : Ezek után a fővárosi válasz lás kérdését későbbi időre lehet elhalasztani. . . Szeder Ferenc : Miután rossz volt az erzsébetfalvai ! (Derültség.) Wolff Károly: Az erzsébetfalvaival nem nagyon dicsekedhetnek ! 1700 szavazóval nem lehet dicsekedni ! Pikler Emil : Maguknak csak 900 volt ! Peyer Károly : A többi kimaradt ! Csak ennyi maradt meg ! Propper Sándor : Maguknak mennyi volt ? Wolff Károly : 1700-al szemben 1000 ! Peyer Károly : A többit kihagvták! (Derültség.) Elnök : Csendet kérek ! Wolff Károly : 1700 szavazat 1000 ellen, nem oly rettenetes ! Propper Sándor : Adjanak általános szavazati jogot S Elnök : Nagyon kérem a képviselő urakat, méltóztassanak a szónokot is szóhoz engedni. Gömbös Gyula : Azt a tanácsot adhatom ugy az egyik, mint a másik oldalnak is, hogy a legjobb a választás után az eredményt tudomásul venni és fölötte napirendre térni. Peyer Károly : Nincs egészen igy ! Gömbös Gyula : Nem lehet az eredményen változtatni és ugy szokott lenni, hogy hol az egyik, hol a másik győz. Ez a legpraktikusabb eljárás. Méltóztassanak megengedni, hogy átférjek a belpolitikai kérdésekre. A belpolitikában csak egy vezérgondolata lehet minden pártnak és ez a mienk is : a nemzet erősitése, olyan politikai iránynak inaugurálása, amivel a nemzet többsége egyetért. Ha ebből a szempontból birálom a kormány politikáját, megállapíthatom, hogy abból nem a nemzet erősitése, hanem enerválása következik. Peyer Károly : Ez igaz ! Gömbös Gyula : Másrészt pedig megállapítom azt, hogy ma már az országnak többsége, szerintem, nem helyesli a kormány politikáját. Rassay Károly : Ez is igaz ! Mándv Sámupí : Már mi azt nem hisszük ! (Zaj.) Gömbös Gyula : Ezzel nem azt akarom mondani, hogy talán Meskó Zoltán pártjának van többsége az országban, azt sem akarom mondani, hogy a szociáldemokratáknak van többségük. Csupán azt akarom mondani, hogyha a kormányzás általános politikájáról — nem az egységespárti képviselőtársaimnak mandátumáról beszélek, — megszavaztatnák a magyar népet, ez a kormány számára csúfosan végződnék. Drozdy Gyözö : És ha Gömbös vezetné a szavazást ? Meskó Zoltán: Most Gömbösnek se lenne többsége ! Gömbös Gyula : A választás előtt hirdettünk keresztény, agrár eszmét, s sokat Ígértünk ezen a téren. Azt hittük, teljes regenerációt tudunk elérni, azt hittük, hogy a magyar gazdapolgártársadalom és a nagybirtokosság összekovácsolásával tényleges nemzeti frontot fogunk létrehozni, azt hittük, hogy ez a nemzeti front a parlament munkájában tényleg azt fogja tenni, hogy a magyar keresztény társadalom és a gazdasági fejlődés érdekeit istápolja és száz százalékban évi december hó 17-én, hétfon. 159 eliminálja a szociális ellentéteket, amire ebben a nehéz helyzetben nagy súlyt helyezek. Azonban azt láttuk, hogy ezen a téren produktiv munka alig mutatható fel, mert a kormány nem állithatja ki magáról a programra bet art ás bizonyítványát, azt hiszem aligha léphetne nyugodt lelkiismerettel még egyszer a választóközönség elé. Ameddig még szerencsém lesz a politikában résztvenni, két vezérgondolat fog vezetni. Az egyik a keresztény gondolat, amelyet röviden fajvédelemnek nevezünk, a másik pedig az agrárius gondolat. Állítom azt, és ahányszor felszólalok, mindig állítom, de azt hiszem, sohasem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy csak olyan állam tudja létalapjait lerakni és biztosítani, amelyben egy kitermelt faj veszi át az uralmat. Bizonyos faji szupremáciával lehet csak államot fentartani. Ezért hirdetem és követelem mindenütt a faji szupremáciának teljes helyreállítását, legalább is a numerus clausus törvény értelmében. Az a meggyőződésem, hogy olyan nemzet, amely a saját alkotó faját nem kultiválja nemcsak a kultúra eszközeivel, hanem gazdasági eszközökkel is, az olyan nemzet kiadja kezéből a vezetést és idegenek lesznek úrrá az évszázados tradíciók és földek felett. Nem magamból citálom ezt, mert azt tartom, hogy dogmákat felállítani mi nem vagyunk hivatottak, azonban a tudományos világnak egy előkelő tagja, Méhely Lajos, vallja ezt a felfogást, aki a faji kérdéssel a legintenzívebben foglalkozik és faji kérdéseket pertraktál, akinek európai híre van, akit Európában szívesen hallgatnak meg és aki igazolni látszik azt a felfogásunkat, hogy azokban a nyugati államokban is, amelyeket épen a tőlem jobbra ülők szeretnek példaként felhozni, már régen meg van oldva az a probléma, amelynek megoldásáért nekünk, sajnos, ma még harcolnunk kell. Mert kijelentem, hogy szivesebben forditanók — én is, barátaim is — Összes energiánkat, más munkára, ha ezt a problémát nem tartanok örökké aktuálisnak, amíg a magyar szupremáciát minden vonalon helyre nem állítjuk. Méhely Kálmán . . . (Zaj és felkiállások a bal- és a szélsőbalohlalon r Méhely Lajos ! Nagy különbség van a kettő közötti) természetesen Méhely Lajost értem, Méhely Kálmán nevét megszoktam azért, mert képviselőtársunk volt — könyvében ezeket mondja (olvassa) : »Népek és nemzetek boldogulása vagy balsorsa nemcsak az institúcióktól, politikai és közgazdasági viszonyaiktól, hanem elsősorban fajiságuk ápolásától függ. A fajiság a tengely, amely körül a népek léte forog, épen ezért a tudósnak, közgazdásznak és politikusnak mindenek felett kötelessége, hogy tisztában legyen a fajiság mibenlétével és lényegével.« Már Disraeli megmondta, hogy a faji kérdés a történelem kulcsa. Rassay Károly : Determinálja a fajt ! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Mi a faj ?) Pikler Emil : A bajor horogkeresztesek, a Hitlerek a magyar fajhoz tartoznak ? Gömbös Gyula : Ezzel a kérdéssel nemcsak én, hanem barátaim, Wolff Károly és mások, mindenki foglalkozott már. A faji kérdést abból a szempontból, hogy tiszta, turáni vérsejteket keressünk a magyar vérerekben, nem lehet felfogni. Mi tehát nem osztjuk száz százalékig politikai szempontból Méhely Lajos felfogását,